Tádám: Három éves a Zsúrpubi!
Amikor ezt leírom 2020. február 9-e vasárnapja van. Három éve szinte napra pontosan ekkor indítottam útjára Zsúrpubi néven az általam megálmodott politikai geg- és véleményportált. Büszkeséggel tölt el, hogy gyakorlatilag kőleves projektként egy ma már széles körben ismert portált építettünk fel a barátaimmal munka mellett, kvázi szerelemből. Három év sok idő, ezernyi örömön és bánaton is átesik át az ember… Nekem mégis a személyes csalódások, az emberi, olykor baráti árulások jelentették a legnagyobb szomorúságot. Talán valahol legbelül nekik is fáj. Talán. No, de mindegy, hagyjuk ezt, hiszen ünnepelni kell: ma van a szülinapunk! S bár az oldal ugyanúgy működik tovább én személy szerint mégis búcsúzom, így talán megbocsátják nekem a szokásosnál élesebb szentimentalizmusomat.
Azért választottam ezt a nevet, mert Orbán akkoriban ezzel a nem túl divatos jelzővel próbálta nevetségessé tenni az akkori ellenzék egy részét, elsősorban Vona Gábort. Én onnan számítom Orbánék szélsőjobboldalra történő sodródását, hiszen az mégiscsak egy szimbolikus történelmi pillanat volt, amikor az egykori radikális párt vezetőjét az ország "néppárti" miniszterelnöke lezsúrpubizta.
Akkor, 2017. februárjában azt is megindokoltam első zsúrpubis stampedlimben - ami nálunk a reggeli 6:30-as napindító rovatot jelenti -, hogy miért kezdtem el ezt az egészet a barátaimmal annak ellenére, hogy a szakmámban megbecsült, a kedvtelésemben pedig még a kormány által is díjazott hétköznapi ember voltam. Valahol tudat alatt benne lehetett az is, hogy multinacionális cégek marketingjében szocializálódva talán túl sokat hallottam a társadalmi felelősségvállalásról. Mindenesetre voltak ennél jóval közvetlenebb okai is az elhatározásomnak; mégpedig, hogy minden személyes ok nélkül kiábrándultam a Fideszből, ráébredtem Orbán aljas hazugságára és felháborított az általam egyébként mindig túlságosan baloldalinak tartott Népszabadság bedarálása.
Szóval, akkor 2017 februárjában az alábbiakat írtam az első stampedlimben, ami ma is igaz:
Számomra ugyanis teljesen mindegy, hogy egy kormány az éppen aktuális karhatalom bevetésével, vagy a köztől ellopott pénzből lehetetleníti el az ellenzéki sajtót; elveszi vagy megveszi, lássuk be, ez a végeredmény szempontjából lényegtelen. Az pedig a napnál is világosabb, hogy ma Magyarország ismét egy olyan korszakban van, amikor a nagy elődtől tanult szalámitaktikával, lejárató kampányokkal és karaktergyilkossággal próbálják megtörni az ellenzéket, ellehetetleníteni a kritikai gondolkodást, és ami a mi szempontunkból talán még fontosabb: próbálják elhallgattatni a szabad sajtót.
Bevallom, azt sosem gondoltam volna, hogy egy magát nemzetinek valló kormány ténykedése fog leginkább emlékeztetni a Rákosi-korszakra…
Valamikor azt tanultam egyik mesteremtől, hogy a jellemes ember mindig ellenzéki! Egy másik professzorom pedig még ennél is nyersebben fogalmazott: „Történész vagyok, számomra minden kormány egyformán szar!” Ezt a hitvallást követve éltem és élek, és ez a gondolat érlelődött bennem - és többünkben - tetté, ahogy látjuk a magyar valóságot egyre mélyebbre süllyedni a morális mocsárban.
A sajtó alapvetően ellenzéki műfaj. Szórhatnak bele akármennyi pénzt, nem hiszem, vagyis nem vagyok hajlandó elhinni, hogy egy gondolkodó ember képes huzamosabb ideig kizárólag a hatalmat ajnározó, a trónon ülőt éljenző lakájmédiát olvasni, nézni, hallgatni. Az én világnézetemben egy homo sapiensnek igenis szüksége van a kritikai gondolkodásra. Abból tanul, az viszi előre, attól lesz egyre jobb és több.
És hogy miért e meghökkentő névválasztás? Maga Orbán Viktor nevezte hol zsúrpubinak, hol szalonpubinak az ellenzékieket. Így én büszkén vállalom, hogy menthetetlenül zsúrpubi vagyok. Je suis zsúrpubi!
Nem utolsósorban köszöntöm az olvasókat!
Mondom, nem utolsósorban… ;)
Akkor köszöntöttem, most azonban búcsúzom az olvasóktól. Búcsúzom, ugyanis új feladatot vállaltam. A Jobbik kommunikációs igazgatójaként folytatom tovább. Eggyel közelebb megyek a fronthoz, a frontvonalhoz. Ez nyilván sok áldozattal jár és természetesen számtalan hazug és nemtelen támadással. De én szakmai kihívásként tekintek rá, s noha jelenleg sem vagyok párttag, az nyilvánvaló, hogy szimpátia nélkül sohasem vállaltam volna. Én úgy érzem, hogy a Jobbik néppártosodásának folyamata Jakab Péter és elnökségének megválasztásával gyakorlatilag révbe ért, lezárult.
De 2022 tavasza már egyre közelebbről integet és ott nagyon fontos, hogy mi történik majd velünk. Velünk és a szeretett hazánkkal, Magyarországgal.
A stafétabotot pedig átadom Szanyi Ágnes barátomnak, akit már írásai miatt jól ismertek, így fogadjátok főszerkesztőként is szeretettel!
P.S.: Ez egy rendhagyó stampedli lesz, amit kivételesen nem 6:30-ra hanem 8:00-ra időzítek, nehogy megelőzze a hivatalos sajtóközleményt ;)