Ki volt az a nő, akiért rajongtak a költők?

Nem kevés igazság van abban, hogy a nők ízlésesebben, kifinomultabban képesek szórakozni vagy éppen szórakoztatni, mint a férfiak. Így nőnap alkalmával pedig különösképpen aktuális egy olyan nőt felidézni, aki sokat tett azért, hogy a pesti kabaréba egy kicsit a magyar költészet is beférkőzzön és művészi bájjal fűszerezze azt.

Medgyaszay Vilma, Kossuth-díjas színésznő, aki a Vígszínház színiskolájában végezte tanulmányait, a költők sanzonjainak és kupléinak tolmácsolásában érezte otthon magát. Írt számára Szép Ernő, Ady Endre, Kosztolányi Dezső és Babits Mihály is dalokat. Nagy Endre, író, újságíró, konferanszié, akit a magyar kabaré atyjának neveztek, 1907-ben szerződtette a művésznőt a Modern Színpadhoz. A pesti polgárság színvonalas szórakoztatásában pedig nem kis szerepe volt a színésznőnek és az őt szerződtető Nagy Endrének sem.

Medgyaszay Vilma jelentőségét tárgyalja és mutatja be Körner András nemrégiben megjelent Költők a kabaréban című nagyszabású, rendkívüli alapossággal megírt, huszadik század eleji, pesti kabarédalokat bemutató kötete is. Medgyaszay Vilma igazi, valódi segítségnek számított a költészet népszerűsítésének missziójában. A legjobb költők dalírásra késztető ihletőjeként művészete valósággal elbűvölte a korabeli közönséget. Nagy Endre például azt írta A kabaré regénye című kötetében, hogy

ha volt a kabarénak Géniusza, ennek a Géniusznak a szárnya Medgyaszay Vilma volt…Kimeríthetetlen színjátszású, betegesen fátyolozott hangja olyan volt, mint a harmattal befuttatott nemesgyöngy.

Szép Ernő pedig a következőket írta a színésznőről:

A kedves emlékezetű Nagy Endre magyar kabaréjában pedig megjelent a függöny előtt Medgyaszay Vilma, akit Miminek becézett az ország, aki elbűvölte-bájolta művészeinket és közönségünket a Kárpátoktól az  Adriáig. Az Ő varázsára, az Ő kedvéért írtuk a chansonokat. Mondhatnám Őt a chanson Blahájának…”

Juhász Gyula, aki Medgyaszay nagy rajongói közé tartozott, 1925-ben verset is ajánlott az énekesnőnek, Medgyaszay Vilmának hódolattal címmel. Kosztolányi Dezső pedig igazi egyéniségnek és zseninek nevezte. Lányi Viktor író, műfordító, zenekritikus a magyar sanzon heroldjának tartotta, aki Budapest népdalköltészetét párizsi gráciával fodrozta körül.

A színésznő 1972-ben, 87 éves korában hagyta itt az élet színpadát.