Írók a Balatonnál - a Szigligeti Alkotóház varázsa

Írók, alkotó művészek az '50-es évek óta töltötték és töltik a szellemi és testi-lelki felüdülést jelentő Szigligeti Alkotóházban nyaraikat. A szigligeti kastély 1910-től az Esterházy család, majd 1945 után a Földművelésügyi Minisztérium birtokában volt, mígnem 1952-ben tulajdonost és funkciót is váltott - tudhatjuk meg a Balatoni nyár- írófényképek az 1950-es, ’60-as, és ’70-es évekből című kötetből.

Fotó: Fortepan

Bölöni György kezdeményezésére az Irodalmi Alap vette át a szigligeti kastélyt és írói alkotóházként került hasznosításra. Az Alkotóház fénykora az ’50-es és a ’60-as évekre tehető, jóllehet nem csak a nyári időszakban lehetett igényelni íróknak és irodalmároknak a beutalót, hanem egész évben lehetőség volt élvezni a pazar környezetben fekvő intézmény szolgáltatásait.

Kik nyaraltak és dolgoztak itt? Többek között Fekete István, Gyurkovics Tibor, Juhász Ferenc, Karinthy Ferenc, Kassák Lajos, Kertész Imre, Nagy László, Nemes Nagy Ágnes, Örkény István vagy éppen Weöres Sándor és felesége Károlyi Amy. Nemes Nagy Ágnes például azt vallotta, hogy Szigliget hívei között is a leghívebbek közé tartozik, majd a következő emlékeiről számolt be  A lila fa című esszéjében:

Létének első percétől fogva látogatom az íróházat, felkutattam a kert minden centijét, végiglaktam a kastély minden szobáját, ácsorogtam az Öregtorony shakespeare-i romjai között, húzattam fogat tapolcai fogorvossal, szaladgáltam pelék után a padláson, hallgattam Lukácsa bácsit, a mesemondó csőszt…”

Közismert volt művészkörökben az is, hogy a szigligeti nyarakhoz sajátos társasjátékok tartoztak. Ilyen volt például a bakosozás, amely Bakos Ferenc Idegen szavak és kifejezések szótárnak szerkesztőjéről kapta a nevét. A játék lényege, hogy a művészek egyéni megoldásokat írtak a kötetben szereplő kifejezésekhez, majd szavazással döntötték el, hogy melyek a legjobban sikerültek. Hasonlóan népszerű szellemi kikapcsolódást jelentett a Szent István játék is, ahol a társaságból két személy két híres embert személyesített meg, akik csak nevükben kapcsolódtak egymáshoz. A résztvevőknek kérdéseket kellett feltenni, majd kitalálni, hogy ki kicsoda, mint például Szent István király és Király István irodalomtörténész.

Természetesen a komoly agytornát jelentő társasjátékok mellett az írók előszeretettel töltötték szabadidejüket a Szigligeti Alkotóház csodálatos parkjában vagy pingpongoztak, kerékpároztak. Orbán Ottó például úgy foglalta össze a diktatúra éveinek rettegéssel teli világában is szellemi szabadságot jelentő alkotóház lényegét, hogy "Szigliget afféle vámszabad területként funkcionált, ahol egy-egy szabadabb gondolat nem vont azonnali rendőrségi eljárást maga után".