Ön tudja, hogy mi az a balatoni szívhalászat?

Idén, a járványhelyzet miatt elmaradt a füredi Anna-bál, pontosabban nem a hagyományos módon tartották meg az ünnepséget. Mégis érdemes felidézni a fesztivál egyik legérdekesebb és legkülönlegesebb programját, a füredi szívhalászatot, amikor is egy feldíszített hajó fedélzetéről, fából készült szíveket kell a vendégeknek kihalászni a Balatonból. 

A legenda szerint az lesz a lányok báli kísérője, vagy talán még a jövendőbelije is, akinek a neve a kihalászott szíven szerepel. Kevésbé ismeretes az a tény, hogy már Vörösmarty Mihály idejében is volt balatoni szívhalászat, hiszen Füredi szívhalászat címmel írt róla a költő Frankenburg divatlapjába, egy korabeli színházi és divatközlönybe cikket. És hogy mennyire volt jelentős ez az esemény az Anna-bálokon és miként kell elképzelni a szívhalászat koreográfiáját, arról ki más mesélhetett volna színesebben, mintsem a nyári romantikában tobzódó eseményeket sem elhanyagoló írónk, Krúdy Gyula. „Balatoni szívhalászat”( Nyári romantika) című novellájában Krúdy így írt:

Jelentőségét a balatoni szívhalászatnak mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az ország eleven tollforgatói közül éppen a legnagyobb költő méltatta figyelmére ezt a témát. Magyarország valamennyi jelentős és emlékezetes hölgye, grófnők és színésznők, pesti patríciusok nejei és leányai, a Balaton vidéki nemesség hölgyeivel karöltve, vett részt a „Szívhalászat” ünnepélyén, amely tulajdonképpen állott: felvirágozott csónakokon való hajókázásból, egy kompon elhelyezett cigányzenekar (Lavotta vezetése alatt) hangjainál, és a hölgyek csónakokból hálót vetettek a tóba veszett szívek után. Bizonyára sok szívet kihalásztak a kecskekörmökkel és keszegekkel együtt, mert a bálon, amely a lampionokkal világított platánok alatt a „Szívhalászatot” követé: már mindenki megtalálta a maga párját.

Ez az „eufemisztikus” férjvadászat pedig nem ért véget ennyivel, mivel Krúdy Gyula prózájából megtudhatjuk azt is, hogy akiknek a nevét kihalászták, azoknak bizony minden balatoni bált felülmúlóan sokat kellett táncolniuk és némelykor még szerelembe is estek, merthogy „A nő és a szerelem tulajdonképpen sohasem változik, mint ahogy az igazán nagy dolgok nem változnak a világon. Ugyanazok a hölgyek sétáltak száz év előtt a tópart platánjai alatt, akik manapság.” 

Borítókép: Likebalaton.hu