Kaparj, magyar!
Egy kaparós nem kaparós, két kaparós egy kaparós… Úgy tűnik, ezt a bölcs magyar szólást a magyar állam nem csak a gyerekek számát illetően tartja helyénvalónak. Ahol az elvárt három gyermek vállalását komolyan veszik, ott igazán belefér a szép számmal befizetendő csekkek mellé egy, kettő, három vagy még több kaparós sorsjegy ára is.
Igen bizony, erre nem kétes egzisztenciájú, félvilági, mára már levitézlett játékteremtulajdonosok bujtogatják a felhalmozott pénzével mit kezdeni nem tudó átlag magyar állampolgárt, hanem a rendes, fegyelmezett munkavégzést tisztességes egyenblúzban és sálban teljesítő, bizalomgerjesztő postai dolgozók teszik fel az indiszkrét kérdést: - Kaparós sorsjegyet adhatok?
Teljesen mindegy, hogy éppen csak egy vonaljegyet, vagy az utolsó fillérekből befizetett gázszámla csekkjének összegét nyújtom át, a kaparós amolyan fizetség fejében járó jutalomfalat, amiből azért szabad többet is venni. Mert a szerencse bár forgandó, illik neki nyitva hagyni kiskapukat, pláne, ha még egy kicsit több mosoly is jár érte a képzeletbeli állambácsitól, aki feltételezhetően azt sugalmazza, hogy majd Fortuna minden huszadik vagy harmincadik, vagy ki tudja, hányadik szorgalmasan kapargatónak tojik a kezébe pár száz, esetleg pár ezer forintot.
Megéri? Rá lehet szokni? Vagy egy magyar háztartás a rezsicsökkentés figyelembevételekor a közüzemi számlákhoz számolja még hozzá két-három kaparós sorsjegy árát is? Mert azért nemcsak kapni jó dolog, hanem adni is. És ez vice versa érvényes. Ugye?
(A cikk első változata 2017. 06. 10-én jelent meg.)