“A jelenlegi helyzet háborús körülményekhez hasonlítható” - sokkoló interjú egy egészségügyi szakápolóval

Az utóbbi egy hét számadatait nézve volt, hogy 2000 alá ment a diagnosztizált betegek száma, de a halálesetek száma nagyjából stagnál, napi szinten 180 körüli halálozásról beszélünk. Azt hiszem, kimondható, hogy ezek a betegek - vagy legalábbis nagy részük - a nem megfelelő ellátás miatt halnak meg. A kapacitáshiány miatt nem tudják azt a minőségű munkát, azt a szintű ápolást adni, amit egyébként békeidőben, maximálisan odafigyelve megkapna a lélegeztetett beteg - állítja lapunknak egy kardiológiai osztály vezető ápolója. A nevét és az arcát nem vállalhatja, ami már önmagában elég beszédes, hiszen ha minden rendben lenne az egészségügyben, akkor a kormány érdeke is az lenne, hogy ennek hírét vigyék a dolgozók.

Egészségügyben dolgozóként hogyan emlékszik az első hullámra?

Magyarország 60 év óta először találkozott egy olyan helyzettel, amikor járványt kell kezelni. Azt gondolom, hogy ugyan némi fáziskéséssel, de előbb a kínai, aztán az olaszországi, bergamói adatokat figyelembe véve nagyon korán és nagyon jó döntéseket hoztak. Abban a helyzetben, amikor egy ismeretlen vírussal álltunk szemben, tényleg nem volt jobb megoldás, mint a gyerekeket otthon tartani és nagyrészt leállítani a betegrendeléseket. Csak a sürgősségi ellátás működött, amire kidolgozott terveket kaptunk, BNO szerinti diagnózisokkal. Csak a sürgősségi betegek jöhettek az ambulanciára, senki más. A 65 év feletti orvosokat kivették a betegellátásból, később visszajöhettek telefonos konzultációba, receptet írhattak, szakorvosi javaslatokat adhattak ki, de a közvetlen betegellátásban nem vettek részt. Azt gondolom, hogy ez lényegében megelőzte a tavaszi robbanást, ami a járványügyi adatokat illeti. Ha a Pesti úti idősek otthonában nem alakult volna ki egy fertőző gócpont, akkor Magyarországon a tavaszi hullám még kisebb lett volna. Amikor ez megtörtént, akkor jöttek rá először arra, hogy nincs megfelelő számú ápolószemélyzet és akkor elkezdték bevonni a pesti rendelőintézetekből és az agglomerációból a felszabadult kapacitásokat.

Ezért nem volt hiány szakszemélyzetből, mert bevonták azokat, akik a járóbeteg-ellátásból felszabadultak. Erre az volt a konzekvencia, hogy lám, a magyar egészségügy nincs is olyan rettenetes helyzetben. Jött a taps, jöttek a szívecskék, mindenki hálás volt, de mi már akkor is azt mondtuk, hogy köszönjük, nem kérünk tapsot, nem erre van szükségünk, nem kérünk szépítsd a dokit, etesd a dokit és a többit. Csak azt kérjük, hogy figyeljenek arra, hogy ha ez megismétlődik, akkor már nem biztos, hogy lesz, aki ezt még egyszer végigcsinálja.

Mi a leglényegesebb különbség most, a második hullámban?

Most szívecskék helyett sárdobálást kapunk. Amikor leállt az egészségügy, kiértesítettük a betegeket, lemondtuk az időpontokat, de nem tudtunk mit mondani arra vonatkozóan, hogy hogyan lesz tovább. Május 14-én indultunk újra, a márciusi lemondott betegeket kiértesítettük, de ezt nem mindenhol csinálták meg. Annyi vizsgálat maradt el, hogy a közben keletkező új betegek nagyon sokára jutottak be. Zokon veszik a triázsolást (hőmérőzés, fertőtlenítés, kérdőív), gyakran mondják, hogy “maguktól meg is dögölhetünk”, meg hogy “már csak a Covid létezik”.

Ezek a panaszok azért nagyrészt jogosak. Mi lehet a megoldás?

Azt gondolom, hogy a háziorvosokat elérhetővé kellene tenni. Ha nem érik el a háziorvosukat, az első találkozási pontot, akkor mennek a szakambulanciákra. Azt is látni kell, hogy sok háziorvos betegszik le, ne adja Isten, meg is hal, ezért gyakran nem is engedik be a betegeket. A sürgősségi ambulanciákra és a szakambulanciákra csapódnak le ezek az esetek, akiket a háziorvos is el tudna látni, de nem látja el, mert a telefont nem veszi fel.

Milyen alapvető problémákat lát a kormány járványkezelési stratégiájában?

Azt kell tudni, hogy a magyar ápolószemélyzet átlagéletkora 50 év. A Covid-ellátásban 12-14 órát kell dolgozni beöltözve, védőruhában. Ha 3-4 óránként ki is tud zsilipelni, akkor is baromira megerőltető, és egészen egyszerűen idősek vagyunk ehhez, ami önmagában is egy nagy nehézség. Az intenzív ellátáshoz nincs megfelelő számú és szakképzettségű szakápoló.

Hiába hívták fel erre a figyelmet a szakmai szervezetek, süket fülekre találtak. Július 1-jével, Semmelweis-napon visszavonták az egészségügyi vészhelyzetet. Azt kevesen tudták, hogy ezalatt, tehát március 16. és július 1. között az egészségügyi dolgozók tulajdonképpen röghöz lettek kötve, ami azt jelentette, hogy nem mehettünk szabadságra, nem utazhattunk külföldre és nem mondhattunk fel. Ugyanez a helyzet most is. Amikor augusztus végén már jöttek az egyre emelkedő számok, tudtuk, hogy baj lesz. Vártuk a megfelelő intézkedéseket, de ezek elmaradtak. Először megpróbálták a Covid-betegeket centralizáltan egy-egy intézménybe elhelyezni, de látták, hogy megállíthatatlan és előbb vagy utóbb minden kórház minden osztályán lesz Covid-fertőzött. Most ott tartunk, hogy minden kórház fogad covidos beteget, de ez azzal jár, hogy nincs szabad ápolószemélyzet. November elején már hallottuk, hogy az Uzsoki utcai centrumkórház az elektív, tehát tervezhető műtéteket elnapolta és csak a Covid-betegeket látták el.

Az ortopéd traumatológus, az aneszteziológus, a sebészorvos, mind Covidot lát el, illetve kivontak és áthelyeztek 12 intenzíves ápolót. Ez azt jelentette, hogy az ott lévő, nem covidos, intenzív ellátást igénylő betegek nem kapják meg a megfelelő ellátást. Ez már november eleje óta így van és azóta csak egyre rosszabb. Azt is tudjuk, hogy hiába van több tízezer lélegeztetőgép, Magyarországon összesen 2000 intenzíves szakápoló van, akik 12 órás műszakokban dolgoznak. Írott szabályok szerint egy intenzíves szakápoló maximum 2 beteget vihet. Jelenleg kb. 600 beteg van lélegeztetőgépen.

Vészhelyzetben ez mennyire emelhető?

Ezt nem lehet emelni. Illetve lehet, emelték is, csak azt a betegek nem élik túl. Az utóbbi egy hét számadatait nézve volt, hogy 2000 alá ment a diagnosztizált betegek száma, de a halálesetek száma nagyjából stagnál, napi szinten 180 körüli halálozásról beszélünk. Azt hiszem, kimondható, hogy ezek a betegek, - vagy legalábbis nagy részük - a nem megfelelő ellátás miatt halnak meg. A kapacitáshiány miatt nem tudják azt a minőségű munkát, azt a szintű ápolást adni, amit egyébként békeidőben, maximálisan odafigyelve megkapna a lélegeztetett beteg.

Egyetért azzal, amit dr. Novák Hunor mondott, hogy vannak olyan osztályok, ahol a lélegeztetett betegek közel 100 százaléka meghal?

Ez sajnos teljesen reális. Ma már szakmai körökben, aneszteziológiai és pulmonológiai fórumokon is arról beszélnek, hogy lehetőség szerint kerülni kell a lélegeztetőgépre helyezést, mert a nullához közeli a beteg esélye annak, hogy lejön róla. Tavasszal Bergamóban volt arra példa, hogy nem intubálva, lélegeztetőgépre téve kezelték ezeket a betegeket, hanem alternatív módszerekkel, oxigénnel dúsított levegővel ellátott búraszerű készülékkel. Azonban ilyenek itthon nincsenek. A kormány bevásárolt több ezer lélegeztetőkészüléket, de egyéb, korszerűbb megoldásokra nem gondoltak.

Azt is gondolom, hogy egységes eljárásrend a covidos betegek kezelésére nincs, vagy ha van, akkor annyira erős a szakemberhiány, hogy nem tudják betartani.

Tudnak arra vonatkozóan bármilyen adatot, hogy az elmaradt vagy megkésett orvosi ellátásoknak milyen következményei vannak?

Pontos adatot vagy példát nem tudok mondani. Olyan esetről viszont tudok, amikor bár nem halt meg a beteg, de maradandó károsodást szenvedett. Onkológiai betegek ellátásában rengeteg olyan eset van, hogy nem készült el időben a képalkotó diagnosztika vagy azért nem jutott időben onkológushoz a beteg, mert Covid-ellátást kapott. Vagy amikor térdműtét után a pár hónap elteltével eltávolítandó csavar már kimozdult, de csak akkor van lehetőség sürgősségi műtétre, ha konkrétan átszúrja belülről a beteg bőrét.

Az, hogy az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) nyakába tették a mintavételt, az azt jelenti, hogy a sürgős ellátást igénylő beteg, például infarktus, stroke, stb, nagy valószínűséggel nem fogja megkapni a sürgősségi ellátást, mert a mentőszolgálat túl van terhelve a mintavételi egységekkel.

Pár évvel ezelőtt a betegellátás egy részét kiszervezték a magán mentőszolgálatoknak, hogy ha csak haza kell vinni a beteget, azzal ne feltétlenül a szakképzett mentőáplókat terheljék. Én azt is elképzelhetőnek tartottam volna, hogy a kormány szerződést köt ezekkel a cégekkel és ők végeznék a tesztelést. Ide is be lehetne vonni önkénteseket, nem egy nehezen megtanulható dolog a mintavétel vagy a teszt értékelése.

Mi a véleménye a védőoltásról? Beoltatná magát és a családját?

Igen, regisztráltunk is egyébként az oltásra. Természetesen azzal a feltétellel, ha választhatunk az oltások közül. Biztosan nem engedem magam megszúrni bármilyen vakcinával. Én preferálnám a két amerikait, a Pfizer-BioNTech vagy az Oxford/AstraZeneca vakcináját. Szakmai egyeztetést követően azt gondolom, hogy számomra meggyőzőek az eredmények, biztonságosnak és hatékonynak mondható mindkét vakcina. A kínai és az orosz vakcináról semmit nem lehet tudni.

A járványtagadók azzal érvelnek az oltás ellen, hogy 5-10 éves tesztelésnek kellene alávetni és mivel ez nem történt meg, nem bíznak az oltás biztonságosságában.

Valóban, békeidőben így is van. De amikor háború volt, akkor sem gondolkodtak azon, hogy egy injekció hatásos-e vagy sem, vagy éppen egy amputációt túlél-e a sebesült. Ez persze sarkos példa, de a jelenlegi helyzet háborús körülményekhez hasonlítható. A H1N1 elleni oltás is úgy jött ki, hogy hozzánk tulajdonképpen a járvány el sem jutott. Az Ebola ellen is van már hatékony védőoltás. Ezek óriási eredmények és rengeteg emberéletet megmentenek. Amikor ilyen világméretű járvány van, ami országokat kényszerít gazdaságilag térdre és napi több ezren meghalnak a világban, akkor egyszerűen nincs 5-10 évünk a tesztelésre. Ne feledjük, hogy nem pár hónap alatt a nulláról fejlesztették ki az oltást, volt miből kiindulni, a technológiát régóta ismerjük. A másik oka annak, hogy sikerülhetett ilyen gyorsan a fejlesztés, az, hogy egyszerűen volt rá pénz.

Sokan félnek a mellékhatásoktól.

Az emberi szervezetbe 100 százalákos biztonsággal nem tudunk beavatkozni. Bárminek lehet szövődménye. Nem tudhatjuk, mi van az oltott személy szervezetében, amiről esetleg nem tudunk. De mindig azt kell nézni, hogy melyik a kockázatosabb: maga a betegség vagy az esetleges mellékhatások. Nem akarok nagyon belemenni, de kétféle immunizálás létezik: az aktív és a passzív. Aktívnak azt nevezzük, amikor a legyengített kórokozó bejuttatásával ellenanyag-termelésre késztetjük a szervezetet. A passzív pedig az, amikor a kész ellenanyagot juttatjuk be. Amikor aktívan immunizálunk, akkor valóban nem tudhatjuk, nincs-e egy hiperaktív reakció a szervezetben, ez egyébként a kötelező védőoltásoknál is előfordulhat. De ennek a kockázata lényegesen kisebb, mint amit a Covid szövődményei jelentenek.

Mit tudunk ezekről a lehetséges szövődményekről?

Gyakran halljuk, hogy ez a betegség olyan, mint egy sima influenza. Pedig nagyon nem olyan. Aki ezt mondja, az látogasson el egy olyan Covid-osztályra, ahol lélegeztetett betegek vannak, be lehet állni segédápolónak, ahhoz végzettség sem kell. A Covid belenyúl a véralvadási folyamatokba, nagyon sok véralvadási szövődményt tud okozni, tehát ezeknek a betegeknek egy része nemcsak kiterjedt, multifokális tüdőgyulladást kap, hanem úgynevezett tromboembóliás betegségeket okoz, úgy mint agyvérzés, tüdőembólia.

Rengeteg kis mikroembólia keletkezik a tüdőben. Ahol a mikroembólia megakad a tüdőben, ott a környező szövetekben nekrózis, szövetelhalás keletkezik, kialakul egy nekrózisos gyulladás. Ha egy pici területen akár sok ezer ilyen van, akkor ott a légzőfelület kiesik, így nem tud működni, ezért kell a légzéssegítés. Ezeknek a betegeknek a nagy része véralvadásgátló gyógyszereket is kap. Úgyhogy tényleg nagyon brutális betegségről van szó. Továbbá nagyon sokszor kardiológiai szövődményekkel találkozunk, akár egészen fiatal betegeknél is.

Ők életük végéig kardiológiai betegek lesznek, vagy meg tudnak gyógyulni? Milyen kezelést kapnak?

Erre még nincs szakmai protokoll. Jelenleg tüneteket kezelünk. Angina-szerű mellkasi tüneteik vannak, szúró mellkasi fájdalmaik, nagyon nehezen nyerik vissza a terhelhetőségüket, még a jó karban lévő, sportoló, nem elhízott betegek is. Van olyan beteg, aki félmaratonokat futott, de 4-5 héttel a fertőzés után még mindig csak 4-500 métert tud futni. Nagyon nehezen rehabilitálódnak. Attól függően, hogy milyen tünetekkel élte át a fertőzést a beteg, annak megfelelően kell majd megoldani az utógondozását. Természetesen kivizsgáljuk őket, de ha organikus eltérést nem találunk, akkor csak tüneteket tudunk kezelni. Olyan szervi szövődményt még nem találtunk, hogy látható szívbillentyű-hibát vagy szívbelhártya-károsodást okozott volna a fertőzés, bár nagyon jellemző tünet a szívburok- és szívbelhártya-gyulladás, szívizom-gyulladás. Ezeket a szakmai protokolloknak megfelelően kezelik, de a szövődményekre vonatkozóan még nem jöttek ki a szakmai szabályozások. Ma már tudjuk, hogy van egy laborérték, a D-dimer - ha valaki Covid-tünetekkel bekerül a kórházba és pozitív a tesztje, egy egyszerű vérvizsgálattal ellenőrizhető a D-dimer érték és ha ez magas a tünetek jelentkezésekor, akkor a betegség súlyosabb lefolyása várható, mint normál D-dimer-érték esetén. Ezek alapján már tudunk előre gondolkodni.

Akik elvesztették a munkájukat, azok milyen szinten lennének esetleg átképezhetők és a túlterhelt egészségügy szolgálatába állíthatók?

Ha ehhez lenne kormányzati szinten egy elkülönített keret, ha ezeknek az embereknek megfelelő, piacképes bért tudnának adni, akkor ezt vonzóvá lehetne tenni. Most is toboroznak önkénteseket, hogy a szakszemélyzet könnyebben elláthassa a munkáját. Ágyazás, ételosztás, gazdasági és logisztikai háttér biztosítása - ezek mind szükségesek ahhoz, hogy a betegellátás gördülékenyebb legyen.

Mi a véleménye az új egészségügyi jogszabályról?

Az teljesen egyértelmű, hogy rendbe kell tenni az egészségügyet, erre 30 éve egyetlen kormányunk sem volt képes. De hogy ezt miért a járvány közepén, egy háborús helyzetben kell meglépni és ezzel feszültséget generálni a szakdolgozók és az orvosok között, bizonytalanságban tartani az embereket, arra kényszeríteni, hogy a stressz és a túlterheltség mellett még próbáljuk a jogszabályokat is értelmezni, azt nem értjük. Most 3 hónapra eltolták a rendelkezések életbe lépését, de ebből óriási feszültség lesz.

Mi okozza ezt pontosan?

Azt gondolom, hogy a hálapénz visszaszorítása egy olyan lépés, amit már sokan vártunk. Az orvosok bére változik, januártól akár milliós bért fognak kapni, ezzel nincs is gond, hiszen 20 éve várt lépés, megérdemlik, megdolgoztak érte. Az ápolók és szakasszisztensek bérét viszont nem emelik ilyen szinten - ha nem is ilyen összegben, de legalább százalékosan. Rettenetesen szét fog nyílni az olló, pedig egy szakdolgozó munkája legalább olyan fontos. A feltételek viszont ugyanúgy érvényesek lesznek ránk, tehát mi kevesebb bérért fogjuk ugyanazokat a feltételeket teljesíteni. Ami nagyon kritikus pont volt, az a vezényelhetőség. A munka törvénykönyvében meghatározott 44 nap helyett kitalálták, hogy 1+1 évre leszünk vezényelhetőek, ettől végül eltekintettek, ezt örömmel üdvözölte mindenki. A másodállások kérdése, ami még problémás, hiszen az egészségügyi szakdolgozók nagy része 2-3 állásból tartja el magát. Ha a szakdolgozók nem mehetnek el másodállásba, nem fogják tudni eltartani a családjukat és nem tudnak rezsit fizetni - választaniuk kell, hogy magán vagy állami egészségügy. Az fog történni, hogy betolják a szakdolgozókat a magánszektorba és az állami össze fog omlani. Most úgy szól a rendelet, hogy eddig bejelentési kötelezettségünk volt, mostantól engedélykérési kötelezettségünk lesz. Azt, hogy ki és milyen feltételekkel fogja ezt engedélyezni, még most nem tudjuk. Egy ilyen helyzetben felforgatni az életünket, az nem biztos, hogy helyes és célszerű döntés volt.

Ha Ön hozhatna egy döntést az egészségügyet illetően, mi lenne az a döntés?

Amit én szeretnék, az nem rövidtávon hozna eredményt. Ami nagyon nagy hibája volt az elmúlt 15-20 évnek, az az, hogy szinte teljesen felszámolták az egészségügyi szakközépiskolákat, így nincs utánpótlásképzés. Ezeket sürgősen vissza kellene hozni.

Jelenleg az érettségire épülő kétéves képzés működik, de 2 év alatt nem lehet azt megtanulni, amit mi még 6 évig tanultunk.

 Tehát ez lenne a legfontosabb, visszahozni az egészségügyi szakképzést. A másik, hogy rendezni kellene a bérünket. Igaz, hogy valóban emeltek rajta, méghozzá 4 lépésben, ebből most kaptuk meg a harmadikat, ami egy 20%-os béremelés. Ennek a történetnek annyi a hibája, hogy ez nem a jelenlegi, hanem a 2016-os alapbérünk bruttó 20%-a, ami nettó 16%-ot jelent. Tehát ha nagyon sarkosan fogalmazok, még az inflációt sem követi, gyakorlatilag nem érezhető a bérünkön.

Nem látja a kormány, hogy mi történik?

Nem akarják látni, hiszen ők nem az állami egészségügybe járnak. És igen, a béremelést azért kéne nagyon meglépni, mert elmennek a szakdolgozók. Minimum a magánszférába, de akár külföldre. A mi korosztályunknak nagyon jó volt a szakképzése, tehát külföldön nagyon megbecsülik a magyar egészségügyi szakembereket. Aki egy picit nyitottabb, felvállalta ezt és elment, azt Németország, Anglia, Írország, Svédország a tenyerén hordozza. Tehát a béremelés azért kell, mert most nincs megtartó erő, megfelelő elismerés.

A társadalom egy része, az úgynevezett “járványtagadók” sem könnyítik a helyzetet. Mit szól ahhoz, hogy Gődény Györgyöt előállították rémhírterjesztésért? Mit gondol a járvány súlyosságát bagatellizáló emberekről?

Borzasztóan kártékonyak. Azt gondolom, hogy elég 1-2 ilyen ember ahhoz, hogy a felelőtlen viselkedésével kialakítson egy járványügyi gócpontot, egy munkahelyen, egy családban, bárhol. Elég, ha egy ember beviszi a vírust, egész osztályok dőlhetnek ki. A közelmúltban néhány ismert embert is elveszítettünk, rájuk azt mondták ezek az emberek, hogy idősek voltak már. Igen, de egy jó karban lévő 70-80 éves embernek még nem kellene meghalnia, vígan élhettek volna még 8-10 évet. És valahol megfertőződtek ők is, tehát valaki nem tartotta be a szabályokat.

Hogy bírja a maszkviselést?

Az a szabály, hogy a “a te maszkod véd engem, az én maszkom véd téged”. Baromira utálom, napi 8-10 órát vagyok benne, de ebben a helyzetben elengedhetetlen. Ha ez az ára, akkor ez az ára.

Ha már ár: a tesztek ára elég magas. Mit gondol arról, hogy ezek nem ingyenesek?

Kapcsoljuk vissza ezt a járványügyi intézkedésekhez. Az nem járványügyi intézkedés, hogy hatósági árban maximálták a tesztek árát. Ingyenessé kellene ezeket tenni és akkor lehet, hogy kapnánk egy átfogó képet, hogy hány fertőzött van és hol.

Kontaktkutatásnak ilyen számoknál már nincs értelme, de az, hogy ha beteg vagy, még fizess is azért, hogy bebizonyítsák, hogy beteg vagy, azt nagyon túlzásnak érzem. Ha csak egy négytagú család leszűreti magát, az majdnem 80.000 Ft. Ez megengedhetetlen.

Mit gondol, mikor lesz vége a háborús körülményeknek?

Amit Merkely professzor mondott, azt tudnám megerősíteni: ha megvan az oltás vagy/és a populáció 60%-a átesik a fertőzésen. Még azt sem tudjuk, hogy a betegség átélése mennyi időre ad védettséget. Fontos, hogy aki már átesett a betegségen, az is oltassa be magát. Csak így lehet vége.