Magyarok idegenben - Mi lesz velük a Brexit után?

A Brexitet követően azok az uniós állampolgárok, akik hajlandóak elhagyni Nagy-Britanniát, lelépési pénzt kaphatnak, azaz az állam állja a repülőjegyüket és ezen felül még nagyjából 800 ezer forintnak megfelelő összeget adnak nekik. Mivel Angliában kifejezetten sok honfitársunk él (egyesek szerint van olyan kórház, ahol nagyjából minden orvos magyar), egyáltalán nem elhanyagolható kérdés, hogy mi lesz velük.

Anna már több mint 10 éve él Edinburghban, ami Skócia (az Egyesült Királyság második legnagyobb országrésze) fővárosa. Egyedül ment ki, párját, aki szintén magyar, már odakint ismerte meg. A középiskola elvégzése után dolgozni kezdett, nem is keresett rosszul, de a devizahitel, amit felvett, csúnyán elszállt, a fizetése pedig hamarosan nem volt elég a törlesztőrészletekre. Odakint a vendéglátásban kezdett dolgozni, ma is ezt a munkát végzi. Nemcsak a magyarországi lakását sikerült megmentenie, de már Edinburghban is saját ingatlannal rendelkezik.

Amikor az EU-hoz csatlakoztunk 2004-ben, a munkaerő szabad áramlásának lehetősége sokaknak vonzó alternatívát jelentett. Az elvándorlási kedv összefügg az iskolai végzettséggel - a magasabb, főiskolai vagy egyetemi végzettségűek lényegesen nagyobb számban választanak új hazát, mint az alacsonyabb iskolai végzettségűek. A képzettebbek, akik nyelvet beszélnek, lényegesen jobb pozícióba tudnak kerülni mind társadalmilag, mind anyagilag. A nyelvtudás hiánya és az alacsony képzettség úgymond "kuli munkák" elvégzésére predesztinál, ami nem sokkal teremt jobb helyzetet, mint ami itthon is elérhető.

Diána és József együtt mentek ki Angliába. Mindenüket eladták, az összes bútorukat és az autójukat is. Nyelvtudás és képzettség nélkül vágtak neki, egy kint élő rokon segítségével találtak munkát. Nehéz fizikai munkát végeztek, amiért még az angliai minimálbér összegénél is kevesebb pénzt kaptak. Egy szobát béreltek, a lakáson többekkel kellett osztozniuk. Négy hónap után feladtak mindent és hazajöttek. Gyakorlatilag a nulláról kellett újra felépíteniük az itthoni életüket. Jó kaland volt, megerősítette a kapcsolatukat, de már nem mennének vissza.

Vajon melyek azok az okok, ami miatt a külföldre költözés mellett dönt valaki? A Társadalmi riport 2020 című kötet kutatásai alapján az elsődleges indok a magasabb jövedelmi lehetőség, ez a válaszok 65 százalékát tette ki. Többszörös válaszadási lehetőség mellett magas, 40 százalék volt azon válaszok aránya, miszerint az elkeseredettség, a munkalehetőségek hiánya, a kilátástalanság miatt szedték a sátorfájukat. A hiteltörlesztéseket és anyagi gondokat 20 százalékban jelölték meg, 37 százalékban a politikai hangulatot, a gyermekek jövőjét 20 százalékban, míg a kalandvágyat és a családi okokat, jövőtől való félelmet szintén 20-20 százalékban.

Adrienn először csak kalandnak fogta fel az egészet. Kicsit utazgatott, jól érezte magát. Aztán végül kikötött Dublinban, ahol egy étterem vezetője lett. Időről időre elhatározza, hogy hazatér, letelepszik itthon. Nem teszi boldoggá azonban, hogy közel 40 évesen a gyerekkori kisszobájában kell laknia a szüleivel a panelban, mert a bolti eladói fizetéséből egy albérletet sem tud kifizetni, a nyelvtudása és a külföldi munkatapasztalata pedig kevés ahhoz, hogy itthon értékelhető munkát kapjon. Így nehéz szívvel, mert a családja hiányzik neki, mégis újra és újra úgy dönt, hogy a biztonságosabb, nagyobb jóléttel járó utat választja és újra repülőre ül. A járvány kezdete óta nem is tudott hazajönni, lassan egy éve nem látta a családját.

A kivándoroltak számát nehéz meghatározni, annál is inkább, mert sokan közülük mobilizálnak, azaz hazatérnek, majd visszamennek külföldre. Pontos számadataink nincsenek. Ami biztos, hogy akik letelepedtek odakint és felépítenek egy életet, párkapcsolattal, gyerekekkel, ingatlannal, munkahellyel, azok már jó eséllyel nem fognak visszatérni. Szintén a Társadalmi Riport 2020 című kötet ír arról, hogy a külföldön élő magyarok a magyarországi helyzetet az itthon élőknél lényegesen rosszabbnak, sőt egyenesen lesújtónak látják, míg a külföldi kilátásaikat általában sokkal jobbnak ítélik meg.

Ferenc egy jó anyagi helyzetű, igazi multikulti családba született. Budapest legjobb gimnáziumából ugyanarra az egyetemre ment Lausanne-ba, ahová Orbán Ráhel is járt, turizmus-vendéglátás szakra. Az egyetem után a világ több pontján is élt. Azt mondja, London az a hely, ahol igazán jól érzi magát. Nem lát okot, hogy hazajöjjön.

A koronavírus-járvány egy új helyzetet teremt, hiszen azt látjuk, hogy vannak olyan ágazatok, amelyeknek a legnagyobb válság, egy világjárvány esetén is működniük kell, mint például az egészségügy és az élelmiszeripar. A járvány miatti sokkhatás talán hazatérésre ösztönözhet néhányakat, azonban valószínű, hogy elindíthat az új, választott haza iránti erősebb lojalitást is, ha ott kedvezőbbek a feltételek, a lehetőségek, a támogatások. Lehetséges, hogy olyan vándorlási folyamatok is elindulhatnak, amelyeket ma még nem is ismerünk. A klímaválság pedig ezt csak fokozni fogja.