A ‘71-es vadászati kiállításon Kádár és Brezsnyev is megjelent díszvendégként - interjú Majtényi György történésszel
"Furcsa, hogy felvállalták ezt az ötvenedik évfordulót, hiszen ‘71-ben a világkiállításon Kádár és Brezsnyev is megjelent díszvendégként. A NER deklarált antikommunizmusával ez mindenképpen ellentétes, nem beszélve arról, hogy a pandémiás időszakban tízmilliárdokat áldoz erre az az állam" – mondta a Zsúrpubinak Majtényi György. A történész legújabb könyve a napokban került a könyvesboltokba, melyben részletesen és érdekfeszítően ír arról, hogy Horthytól Rákosin és Kádáron át egészen a mai NER-elitig bezárólag a hatalmon lévők kedvelt szórakozása volt a vadászat. Nem túlzás azt állítani, hogy a politika nagy kérdései részben a vadászmezőkön dőltek el
Zsúrpubi: Érdekes és ritkán átgondolt felvetéssel indul a könyv, miszerint Trianonnal a legértékesebb vadászterületeink is odalettek. De mi olyan vonzó a vadászatban a hatalmi elit számára?
Majtényi György: A könyv a magyar uralmi elit vadászatairól szól, történészi reflexió arra, hogy a magyar eliteknek ez a hagyománya átível az egymást követő politikai rendszereken, rendszerváltásokon. A magyar uralmi elit minden korban vadászott, ezen túlmenően pedig különféle egyéb kapcsolódási pontok is voltak közöttük a vadászati szokásokban, az általuk használt vadászterületek, vadászházak is sokszor ugyanazok voltak. Az a lehetőség, hogy ők vadászhattak - míg egy átlagember sokszor nem - az egyben magát a hatalmat is jelképezte. Az például, hogy valaki a Kádár-korban vadászhatott, azt jelentette, hogy a legfelsőbb körök közvetlen közelébe került, tehát a politikusok körében a vadászat egyben a hatalom esszenciája is volt. A kedvtelésből cserkelő politikusvadászok vadászatai azonban természetesen mindig mások voltak, mint az erdőt valóban ismerő igazi vadászoké.
ZSPB.: Az egyébként is meglévő hatalmukat akarják a politikusok ezzel fitogtatni, vagy más az ok?
M.Gy.: A vadászat, ahogy említettem, saját maguk és a környezetük számára is jelképezi azt, hogy övék a hatalom. Másrészt pedig a közvélemény sokféle érzést, gondolatot, de főképp ellenérzéseket kapcsol a vadászathoz. A politikusi vadászatok ezen túl sok minden mást is jelképezhetnek. Ez egy maszkulin kultúra - a magyar uralmi elitet mindig férfiak alkották -, így a patriarchális társadalom folytonosságát is jelképezhetik a minden korban vadászó politikusférfiak.
ZSPB.: Az a bizalmi kör, ami ezeket jellemezte, szintén közrejátszott ebben, valamint az, hogy sokszor a politikai kérdések a vadászmezőkön dőltek el? Tudna mondani néhány ilyen esetet?
M.Gy.: A vadászatnak nagyon sokáig szerepe volt a diplomáciai kapcsolatokban. Még a rendszerváltás után is volt példa diplomáciai vadászatokra. Horthy a Trianon utáni revízió kapcsán tulajdonított fontos szerepet a vadászatnak, például vadászott Ciano gróffal, az olasz külügyminiszterrel is. Bethlen István is használta külpolitikája eszközeként a vadászatot. A Rákosi kor politikusai vadásztak Titóval, még mielőtt a jugoszláv pártvezető ellenséggé vált a szovjet álláspont változása miatt, a Kádár-korban pedig nagyon sok keleti és nyugati vendég megfordult Magyarországon. Ennek szimbolikus eseménye volt az 1971-es vadászati világkiállítás, amely a világ szinte minden tájékáról vonzotta a közönséget Magyarországra. A rendszerváltás után diplomáciai esemény volt 2003-ban Medgyessy Péter és a román miniszterelnök, Adrian Năstase közös vadászata.
ZSPB.: Voltak női vadászok is, vagy ez elképzelhetetlen volt?
M.Gy.: A vadászat, ahogy említettem maszkulin tevékenységnek számított, így nem volt jellemző. A Kádár-korban a pártvezetők vadásztársaság, az Egyetértés vadásztársaság mellett mindazonáltal létrejött a Nimród hölgyek társasága. Politikusfeleségek, vettek részt ebben, a pártvezetők gyermekei részére pedig az Ifjú Nimród Vadásztársaságot alapították meg.
ZSPB.: A Horthy-korszakkal indít a könyv. Mik kell tudni az akkori birtokviszonyokról?
M.Gy.: A Horthy-korszakban voltak magánbirtokok, illetve olyan kormányzói területek, amelyek korábban királyi vadászterületek voltak. A II. világháború után alakították ki az erdő- és vadgazdaságokat. Ezek korábban mind királyi/kormányzói, érseki, főnemesi birtokok voltak. E rezervátumok lényegében a rendszerváltás után is megmaradtak, és mellettük újra magánbirtokok alakulhattak ki.
ZSPB.: A könyv rávilágít arra, hogy értékes vadászterületeket is vesztettünk Trianonnal, sok olyan állat volt ezeken a területeken, amelyek a csonkaország határain belül nem voltak megtalálhatók. Ezt hogyan kezelték?
M.Gy.: Horthyról tudható, hogy kifejezetten fájlalta az erdélyi vadászterületek elvesztését. Szerepel a könyvben egy történet arról, hogy a részére Szinben egy medvéskertet alakítottak ki, ahol a kormányzó lelőtt egy Amerikából Magyarországra szállított Kázmérnek nevezett, állatkerti Grizzly medvét.
ZSPB.: Többször visszatér a Budakeszi-Telki határán lévő vadászterület. Meglepően sok fontos politikusról ír, akik megfordultak itt: Tito, Brezsnyev, Castro például.
M.Gy.: Igen, a szocializmusban az volt az legfontosabb, reprezentatív vadászterület, a Budapesthez való közelsége miatt sok politikus járt itt, illetve más fontos személyek is, például a kevés női vendég egyike Valentyina Vlagyimirovna Tyereskova, az első női űrhajós volt.
ZSPB.: Mi történt az elejtett vadakkal?
M.Gy.: A trófeát általában megkapta a vad elejtője. A vadászat után terítéken mutatták be az elejtett vadakat. Egyes esetekben kirívóan sok vadat ejtettek el. 1984 decemberében az Egyetértés vadásztársaság néhány tagja például 8974 darab fácánt lőtt. Az 1971-es Vadászati Világkiállításon ott sorakoztak a pártvezetők által elejtett rekordvadak trófeái is.
.jpg)
Az Egyetértés vadásztársaság című könyv az Open Books kiadó gondozásában jelent meg.
ZSPB.: "A vadászat megmutatja azt, hogy ki miképp áll az önfegyelem dolgában, képes-e korlátokat szabni a saját vágyainak, ösztönös cselekedeteinek" - mondja a könyvben és nagy igazság van benne.
M.Gy.: Rákosi Mátyás például a vadászatokon fegyelmezetlenül viselkedett, visszaemlékezések szerint félelmet keltett a környezetében. Kádár a vadászatokon is nagyon fegyelmezett maradt, ezzel próbált egyfajta példát mutatni, és ezáltal is szabályozni, uralni akarta a környezetét.
ZSPB.: És az új vadászelit hogyan teljesít ebből a szempontból?
M.Gy.: Kevéssé tudjuk, ugyanis régen a politikusvadászok mindent dokumentáltak, mert öröknek hitték a rendszert, így nem tartottak attól, hogy mindez később napvilágra kerül. Ma már nem dokumentálnak mindent, sőt igyekeznek titokban tartani a vadászataikat, illetve eltüntetni azok nyomait. Általában rendkívüli események, például vadászbalesetek vagy botrányok kapcsán tudhatunk meg egyet s mást a politikusok vadászatairól.
ZSPB.: Milyen fontos különbségeket lát az 1971-es világkiállítás és a mostani vadászati kiállítás között?
M.Gy.: Az 1971-es vadászati kiállítás sokkal lényegesebb esemény volt a mostaninál, ami arról is szólt, hogy mindazok, akik a magyar vadgazdálkodást irányították, szerettek volna nyitni a nyugat felé, illetve a háború előtti vadászati hagyományokat is fel akarták éleszteni. Nagyon sok ország vett részt a kiállításon és akkor valóban tömegek fordultak meg ott. A mostani még csak világkiállításnak sem számít, mert elfelejtették akként bejegyezni. Lényegesen alacsonyabb a résztvevő országok száma is, és egészen más ma már a vadászat társadalmi megítélése. Ma egy ilyen monstre rendezvényt megtartani meglehetősen anakronisztikus akkor, amikor az állati jogokról, vagy a gerinces állatok érzelmeiről beszélünk. A kitömött állatoktól hemzsegő kiállítás okkal kelt visszatetszést.
ZSPB.: Mennyire férhet bele egy ilyen vadászkiállítás a kereszténydemokrata narratívába?
M.Gy.: Ezt tőlük kellene megkérdezni, mindenesetre furcsa, hogy felvállalták ezt az ötvenedik évfordulót, hiszen ‘71-ben a világkiállításon Kádár és Brezsnyev is megjelent díszvendégként. A NER deklarált antikommunizmusával ez mindenképpen ellentétes, nem beszélve arról, hogy a pandémiás időszakban tízmilliárdokat áldoz erre az az állam.
ZSPB.: Mi a helyzet az egykori vadászterületekkel ma?
M.Gy.: Ma a nagyterítékű társasvadászatok egyfajta seregszemlékké váltak, azt mutatják, hogy ki tartozik a belső hatalmi körbe, ki áll közel a mostani kormányzathoz. Mára egy új nagybirtokrendszer alakult ki. A mai földesuraknak a kezében nagyon sok elzárt vadászterület van, de használják a régi vadászterületeket, azaz az erdőgazdaságok területeit is. Jellemző az is, hogy Mészáros Lőrinc vadászcége olyan nagyságú területeket kezel, ami már-már a hajdani kormányzói uradalom méreteivel vetekszik.
ZSPB.: Feltenném a könyvajánlóban szereplő kérdést: melyik politikus lőtte a legnagyobb bakot az elmúlt 100 évben?
M.Gy.: Cseterki Lajos, az MSZMP KB titkára, Gyúró és Tordas határában, ahol egy hatalmas agancsú őzbakot láttak, aminek lelövésére neki adtak lehetőséget, mivel Kádár János akkor éppen nem ért rá. Ezt később akár bánhatta is. Átvitt értelemben pedig sokan és sokszor lőhettek nagy bakot...
ZSPB.: Melyik volt az a történet, ami a kutatások során még Önt is meglepte?
M.Gy.: Derenk község többségében lengyel származású lakói a trianoni határok kijelölésekor kinyilvánították, hogy Magyarországhoz kívánnak tartozni, és emiatt később használták is a leghűségesebb falu címet. Ennek ellenére, amikor a kormányzói medvéskertet kialakították Szinben, felszámolták a falut, a lakosokat áttelepítették, a házakat pedig lerombolták. A környező falvakba költöztetett derenki lakosok az ötvenes években kuláknak számítottak, mert az áttelepítéskor jobb földeket kaptak. Így végül tragikus módon nemcsak a falujukat, hanem mindenüket elveszítették.