Pedagógusok, diákok, szülők! Veletek vagyunk!
Furcsa lenne egy tanár egyedül a tanteremben, amint magának magyaráz. Az online oktatás idején látszólag így is tűnhetett, amint ült egymagában számítógépe előtt lakásában, vagy az otthoni nem megfelelő körülmények, illetve munkáltatója rendelkezése miatt mondjuk egy tanteremben és próbált rendet teremteni a virtuális térben olyan gyerekeknek, akik jószerével az online térben szocializálódtak és kényszerültek rá egy világjárvány miatt, hogy jó ideig a társas kapcsolataik szintjén is ott ragadjanak.
A diákok közül jónéhányan már kisiskolás korukra felülmúlják az online oktatást kicselezni tudó leleményességben legtöbb tanárukat. Baj ez? Lehet azért haragudni a gyerekekre, mert egy ilyen gyorsan fejlődő és pörgő világhoz alkalmazkodni próbáltak? Lehet azért haragudni, hogy ebben a feje tetejére fordult világban ne adj Isten megpróbálták magukat jól érezni az online oktatás körülményei között, miközben rettenetesen hiányzott sokuknak a társaság, a közösség, a „jófej” tanárok, akik akkor is képesek voltak humorizálni, mosolyt csalni a gyerekek arcára, amikor már szülők-tanárok és velük együtt az egész magyar társadalom úgy érezte, hogy ez már nem tartható tovább?
Elbocsátások, megszűnő munkahelyek, otthonukban sokszor kényszerűségből meleg ebéd nélkül magukra hagyott tanulni próbáló gyerekek, kétségbeesett szülők és tanárok. Mi lesz ebből így? Hát ezek a gyerekek tényleg nem fognak tudni semmit sem? Pedig az életről ezekben a hónapokban mindennél többet tanultak. Alkalmazkodni kényszerültek diákok, pedagógusok és szülők egy olyan világhoz, amiben minden egyik napról a másikra változott, ahol állandóan a halálról beszéltek az emberek, amikor nagyszülők, rokonok, barátok vesztették életüket. És ez nem változott meg, csak amolyan elő-és erőpróba volt egy következő csapássorozathoz. A hús-vér valóság iszonyatát jelentő szomszédos háború formájában lett jelen újra a félelem, az agresszivitás, a kiszolgáltatottság és a tehetetlenség bénító érzése, nemcsak a magyar családok otthonaiban a híreket hallgatva, látva és/vagy olvasva, hanem az iskolákban is.
Most, 2022 júniusában, a tanév végén nem a tanmenet betarthatatlanságától kellene rettegnie a már amúgy is oly sokszor lenézett, megfélemlített, semmibe vett pedagógusoknak, hanem a gyerekek lelki egészségének megtartásáért, visszaállításáért, megmentéséért kell vagy kellene küzdeniük nap mint nap az iskolában, óvodában. Pozitív pedagógia. Csak ez az egyetlen választható út. Jól hangzik, sokszor elképesztően nehéz megvalósítani egy a humánumot eltemetni vágyó világban. Pedig nincs más megoldás, dacolva, ha dacolni kell a hatalommal, szeretettel, emberséggel, lélekkel és szívvel körülölelni azokat a „vásott” kölyköket, akiket Rátok bíztak a Szülők meg az élet, vagy nevezhetjük Jóistennek is.
Tudjuk, hogy nagyon nehéz, és csak együtt sikerülhet. Pedagógusok, diákok, szülők! Veletek vagyunk és küzdeni fogunk értetek, ha mással nem megy, akkor legalább a dicséret és a szép szó erejével. Nem csak pedagógusnapon.