Kéri László: Ismét riasztó inflációs előrejelzésekkel szembesülünk
A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét.
Zsúrpubi: Minden előjel amellett szólt, hogy a politikamentesnek ígérkező nyaralási szezon kellős közepén szinte kizárólag az inflációról fogunk újabb és újabb élményeket szerezni.
Kéri László: Ez amúgy is így lett volna, hiszen a hét elején jelent meg az a KSH-jelentés, amelynek a számaira még azok is felkaphatták a fejüket, akiket a makrógazdasági adatok egyébként nem különösebben izgatnak. Merthogy ismét a legpesszimistább előrejelzéseket is felülmúló adatokkal szembesültünk, s a további előrejelzések még borúsabb képeket vetítenek mindegyikünk elé. Az MNB egyik vezetője mindezt nem is rejtette véka alá, amikor megpendítette az év végére 20% körül várható infláció vízióját. Egyszóval, szinte minden adott volt ahhoz, hogy ezen a héten kizárólag a folyamatos áremelkedések lehessenek a közbeszéd kizárólagos témái. S aztán... mégsem így történt…
ZSPB.: Miért?
K.L.: Mert a nyaralásaikon elfoglalt kormányzat még ezen a héten is képes volt előállni olyan ötlettel, amely legalább néhány napra elterelhette a közvélemény figyelmét az inflációról. Szinte ugyanakkor, amikor a KSH-jelentés napvilágot látott, előálltak egy, első hallásra roppantul lakosságbarát intézkedéssel:
„Tessék, lehet fát vágni! Itt van a nyakunkon az őszi/téli fűtési szezon, ki tudja lesz-e gáz, lesz-e elegendő áram? Okos ember viszont segít magán és tüstént átállhat a fatüzelésű fűtésre. Sőt, még a közintézményeknek is megváltás lehet ez az égbeszökő rezsiköltségek kikerülésére”
- legalábbis valahogy imígyen sikerült ezt a legújabb kormányötletet dekódolni. Egy-két napos álmélkodás után elemi erejű felháborodási hullám söpört végig az országon. Részben a környezet- és természetvédők kezdték kongatni a vészharangokat, részben pedig az erdőgazdálkodáshoz valamelyest értő szakemberek kritizálták ezt a - nem túl gondosan előkészített – intézkedést. A hét második felében már az ellenzék, meg a civil szektor is megszólalt, és még tüntetést is sikerült megszervezni. Ez utóbbit őszintén szólva nem hittük volna, hiszen tényleg kánikulában, a nyaralási szezon kellős közepén vagyunk. Gondolom, előbb-utóbb majd megszületnek az ötletet kordában tartó, kiegészítő/módosító megoldások is, egyelőre csak annyit rögzíthetünk, hogy néhány napig megint nem az inflációról beszélgettünk.
ZSPB.: Rezsifronton amúgy akadt egyéb gond is.
K.L.: Ó, hogyne! Öt napos hallgatás után, szinte véletlenül tudhattuk meg, hogy napok óta nem jön olaj a több mint szimbolikus „barátság” vezetéken. A MOL egy huszárvágással megoldotta ugyan a helyzetet, de a háborús körülmények miatti fokozott érzékenység idején minden ilyen zűrzavar alkalmas arra, hogy tömeges pánikreakciók legyenek úrrá az érintetteken. A látványos gondok árnyékában szinte napi hírként is alig kapott figyelmet, hogy a Standard and Poors stabilról negatívra tette a hazai kilátásokat, pedig ez meglehetősen fontos jelzés a külső hitelezők számára. És azt is a héten tudtuk meg, hogy a hazai külkereskedelmi mérleg hiánya sok-sok éve nem látott, kedvezőtlen számokat mutat. Mindezek egyelőre csak azt a szűkebb szakértői gárdát izgatják, akik ezekből az adatokból képesek hosszabb távra, előre is látni.
ZSPB.: A többséget az ilyesmi aligha izgatja fel.
K.L.: A többséget értelemszerűen a mindennapokban megélhető áremelkedések idegesítik. A múlt héten két ilyen összehasonlítás adatait is megismerhettük. Az egyiket a HVG végezte el, amikor összevetette a tavalyi iskolakezdés költségeit a mostaniakkal, és több mint 50%-os drágulást találtak. A másikat a 24. hu munkatársai végezték el, ők a szokásos élelmiszerek körében találtak szintén 50% közeli áremelkedést. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ezek azok a mindennapi tapasztalatok, amelyek minden más gondhoz képest sokkal erősebben nyomaszthatják az embereket.
ZSPB.: Mindeközben dübörög a végre megint szabaddá lett kulturális élet.
K.L.: Igen, a fesztiválszezon lassan egy hónapja tombol és igazán csak most érkezett a csúcspontjára; a Sziget ismét teltházas koncertekkel örvendezteti meg a fiatalabb korosztályokat. Végre megint egy hétre lehetséges megfeledkezni a napi gondokról, és örülni egymásnak, meg az életnek. Az idősebb és/vagy merőben másféle kulturális orientációt kedvelőknek is jutott a héten egy különleges fesztivál:
újból van Kurultaj. Itt lehet majd megünnepelni a sztyeppei népek örökségét, a hun- és türk-hagyományokkal egyetemben. Ide, Bugacra is közel kétszázezer érdeklődőt várnak, a rendezvény jelentőségét mi sem mutatja jobban annál, minthogy azt a Magyar Országgyűlés elnöke nyitotta meg.
Méltán nagy feltűnést keltő beszédével. Megtudhattuk ugyanis tőle, hogy nemcsak egy, de egyidejűleg kétféle háború is zajlik körülöttünk. Ez a második az eredeti identitásunk megtarthatóságáért folyó küzdelem. Későbbi korok kutatóinak lesz min töprengeniük: milyen ország lehetett ez a 21. század elején, ahol egyszerre, egy időben két, ennyire eltérő karakterű fesztivál aratott sikereket…Néha elmélázom azon is: mi lenne, ha a kétféle fesztivál közönségét egy-egy napra felcserélnék… Kövér László kiemelte: a Kurultajjal sokat lehet tanulni egymástól, és a külvilág is sokat tanulhat a rendezvénytől. Reméljük, hogy ebből az útmutatásból majd a brüsszeli, gyökereiket veszített bürokraták is sokat tanulnak majd.
ZSPB.: A jó hír?
K.L.: A heti inflációs hírek között olvashattunk arról, hogy az idén a temetkezési költségek is az egekbe szöktek. Nem kifizetődő tehát mostanában meghalni. Ezzel is érdemes lesz jobb időkre várnunk...