Sigmund Freud a morfinizmust kokainnal próbálta gyógyítani
Erről is olvashatunk a Freud páciensei-Mítosz és valóság című kötetben.
Harmincnyolc portré található a Freud páciensei-Mítosz és valóság című kötetben, amely a Corvina Kiadó gondozásában jelent meg és N. Kiss Zsuzsa fordításában ismerhetik meg a magyar olvasók. Akiknek csupán a neve vagy a monogramja maradt fenn, azok kimaradtak Mikkel Borch-Jacobsen dán származású irodalomprofesszor gyűjteményéből, aki nem mellesleg a seattle-i Washington Egyetem oktatója is.
Az említett könyvben a gyógyítandó tünetekkel vagy éppen feloldhatatlan egzisztenciális bajaikkal Freudhoz forduló páciensek portréi tárulnak elénk, és az „ő” Freudjukat mutatja be a szerző a pszichoanalízis kulisszatitkai iránt érdeklődőknek.
Többek között arról is találhatunk említést a kötetben, hogy Freud 1883 végén olvasott egy cikket Theodor Aschenbrand katona-sebész orvostól a kokainról.
„Aschenbrand kevés kokaint vegyített bajor regrutái ivóvizébe, és azt tapasztalta, hogy a katonák szokatlanul jól tűrik a fáradtságot és az éhséget.”
Freud tovább kutatott a témában, mígnem rátalált a Detroit Therapeutic Gazette cikksorozatára, amiből arról értesült, hogy a kokain bevethető a morfium elvonásához. A Gazette „ártalmatlan gyógyírként aposztrofálta a kokaint rossz hangulatra.” Freud azonban nem tudta, hogy az említett „szaklap” egy detroiti gyógyszergyártó cég reklámkiadványa, amelynek fő terméke 1875 óta a kokain volt.
Nem sokkal a cikksorozat megismerését követően Freud kokaint vásárolt a darmsadti Merck cégtől és próbaképpen szájon át adagolta saját magának és a hozzá közel álló néhány személynek, például migrénre is. A neves pszichiáter a kokaint élénkítő szernek és afrodiziákumnak tekintette és többek között emésztési zavarokra, tengeribetegségre is javallotta. Rövidesen azonban bebizonyosodott, hogy a páciensek nemhogy morfinisták maradtak, de még kokainfüggők is lettek. Az elhibázott kísérlet eredménytelenségét később Freud is kénytelen volt beismerni.