Kéri László: Orbán vejének botránya lehet az első, amit nem tud a Fidesz eltussolni
A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét. Itt a Heti Kéri!
Zsúrpubi: Elindult a kampány… Hivatalosan is.
Kéri László: Igen, ez a hét már papíron is kampányhét lett, de nem hinném, hogy számottevő mennyiségű olyan választó akadna, akinek a mindennapi életében ez a határkő komolyabb változást hozhatna. Bizonyos értelemben eddig is kampányszerűen viselkedett valamennyi politikai szereplő, nem is nagyon tehetett mást. Mostantól pedig a nap huszonnégy órájában kampányszerűen kell viselkedniük mindenütt. A hét végén már meg sem lehetett számolni, hányan tartottak évértékelőket, nem is jutott kellő figyelem egyikük kivesézésére sem. Még az óriási médiafölénnyel beharangozott Orbán-féle évértékelő sem élt tovább, mint két napnyi emléklenyomat, mert annyira nem különbözött semmiben sem attól, amiket Orbán már hónapok óta mondogat mindenféle fórumon.
ZSPB.: Miért, lehetett mást várni?
K.L.: Igen, lehetett volna. Végül is, ez a beszéd az egész kampányszezon kiinduló pontja kell, hogy legyen, pontosabban annak kellett volna lennie.
Az azonban megdöbbentő, hogy ez az ember szellemileg, nyelvileg és stílus dolgában milyen mértékben amortizálódott le. Rendben van, hogy nem tud újat mondani. De az már nincs rendben, hogy korábbi patronjait is csak bágyadt pukkantgatások közepette képes megismételgetni. Rendben van, hogy Soros, Soros, Soros, az viszont nincsen rendben, hogy eme unalomig el- és felhasznált képtelenség mellett nem tudott egytelen értelmezhető érvet sem tisztességesen felvázolni.
Rendben van, hogy egyre jelentékenyebb nemzetközi tényezőnek képzeli magát. Az már nincs rendben, hogy ezt a csakis a neki fontos hisztériák egekbe tupírozásával képzeli megjeleníteni. Rendben van, hogy az elmúlt nyolc évüket páratlanul sikeres építkezésnek látja. Ám az már nincs, hogy ennek a bizonyítására össze-vissza tartozó tényeket próbál olyan rendszerré kovácsolni, amelyet csak ő láthat rendszerként. S főleg nagyon nincsen rendben, hogy minden olyan kérdésről hallgat, amelyről nagyon jól tudhatja, hogy milliók várnák azokra válaszokat és magyarázatokat.
ZSPB.: Hétfőn megkezdte tavaszi ülésszakát a parlament, de Orbán nélkül. Kérdésekre tehát itt sem kaphattunk választ.
K.L.: Ugyan-ugyan! Nem gondolhatjuk, hogy majd éppen az egytelen olyan helyszínen, ahol legalább pillanatok, néhány perc erejéig szembesülhetne mindazzal, amit évek szorgos munkájával igyekszik kikerülni, majd éppen ott fog színt vallani! Nagyon meglepődnék, ha a hátralévő két hónap során a Fidesz bármilyen mértékben lehetővé tenné a megmaradt parlamenti működés nyilvánosságát. Eltelt az idei évből már ötven nap, és rendszeresen elmenekültek a legkisebb szóváltás elől is. Nagyjából hasonló periódus áll még előttünk, egészen biztosan kerülni fognak bármiféle közvetlen párbeszéd- és vitalehetőséget. És legfőképpen Orbán lesz az, aki csak a neki tetsző kampánykörülmények között fog megjelenni, sehol másutt.
ZSPB.: A Tiborcz-botrány körül viszont nem csillapodnak a kedélyek. A fideszesek menekülnek a témában feltett kérdések elől, de az emberek többsége Orbánt látja veje mögött. Orbán belebukhat ebbe az ügybe? Előfordulhat, hogy a korábbi Fidesz-szavazók egy újabb része fordít hátat neki?
K.L: Na, ez a legérdekesebb fejlemény az idei évben. Az elmúlt hetekben mindig kitértünk erre az ügyre, és most is azt látom, hogy a Fidesz is, Orbán is időhúzásra játszanak. A szánalmasság szintjét is mélyen alulmúló elhárításokkal igyekeznek úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. Mellébeszélnek, támadnak, ezredrangú részletek felé terelnék az ügyet, miközben az már egyértelműen látható, hogy ez a milliárdos és csoportosan elkövetett csalás már évek óta köztudott a belső berkek számára is. Lett volna legalább másfél évük arra, hogy eltüntessék a nyomokat, kitaláljanak valami fedősztorit, kitermeljenek elhárító bűnbakokat, elküldjék a rokonfiút valahová Alsó-Patagóniába diplomatának, hogy ne legyen szem előtt. Megegyezzenek csöndben az Unióval és szépen visszafizessék az eltüntetett pénzt, egyszóval, ennyi idő alatt lehetett volna ezerféle ötlettel is elhárítani a legnagyobb bajt. Azt a bajt, ami most a fejükön táncol. Aminek elviselésére láthatóan nem készültek fel, talán azért, mert az ilyen rendszerekben az ilyen súlyú problémák mindig is egytelen ember döntésén múlhatnak csak.
És lehet, hogy Lázártól Poltig, Kövértől Vargáig mindenki arra várt, hogy a Főnök végre csináljon valamit a tarthatatlanná vált fiúcskával. És a Főnök meg csak várt…várt… várt…, és abban bízott, hogy mindezt meg lehet úszni, ezt is meg lehet úszni. Hiszen, harminc éve már, hogy mindig mindent megúsztak. Kaja Ibrahimtól a székházügyig, Sárazsadánytól a felcsúti stadionig, Paks II-től Matolcsyig, a vári rezidencia eszetlen költekezéseitől Rogán Tóniig, mindig és mindent. Miért éppen ezt a piti 13 milliárdot ne lehete elfeledtetni? És úgy tűnik, ez lesz az első olyan botrányuk, amelyet nélkülük is végig lehet vinni.
Amelyet ügyészség, rendőrség, közszolgálati média, parlamenti felelősség híján is át lehet tuszkolni a közvélemény érzékelési küszöbén. Amelyet még akkor is szét lehet teríteni, ha a Soros- és migránsellenes uszítás soha nem látott erővel folyik. Még akkor is, ha az elhárítás egységesen arról szól, hogy ez is a brüsszeli ármánykodás, a nemzetellenes erők aknamunkája, még akkor is, ha valamennyi megszólaló fideszes politikus ugyanazt a három mondatot mondogatja. Mert egy dolgot nem lehet letagadni: ott vannak a lámpák számos városban. Naponta ezrek és ezrek tapasztalhatják, hogy menyire gagyi ez a modernizációnak kitalált trükközés. És minden városban akad jó néhány olyan ember, aki kényszerű részese kellett, hogy legyen eme zsarolás ízű ügyek lebonyolításának. Túl sokan tudják, túl sokan látják, hogy miről van szó. És naponta láthatják, de most már hetek óta ismerős nevet is kapcsolhatnak a rossz érzéseikhez. Fogalmam sincs, hogy a választási eredményre lesz-e mindennek érdemi hatása. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy a Fidesz hitelvesztésének és morális megroppanásának fordulópontjává nemcsak ez a másfél éve eltitkolt ügy válhat, hanem még inkább ennek az idei elhazudása és letagadása. Az, ahogyan az egész vezérkar ebben a morális válságban eddig viselkedett, az mond el mindennél többet arról, ahová eljutottak 2010 óta.