Feltámadott
S akkor ott a templom hűvösében, valahogyan mégis az Ő szolgája lettem...
Gyermekként még ismerősen csengett
a hozsánna a templom hűvösében,
a tavaszban és szívben egyszerre zengett,
s látni akartam magasban, s a mélyben.
Látni akartam, hogy legyen bizonyosság,
hogy megmozduljon a barlangi szikla,
hogy történjen csoda, legyen feltámadás,
hogy a tűz pattogjon, ne a csorbult szikra!
Hogy legyen már béke, s buzogjon az élet,
hogy haljon meg a tél, mert meg kell halnia
s támadjanak fel a virágos mezők,
ahogyan feltámadt az Istennek fia!
S akkor ott a templom hűvösében,
valahogyan mégis az Ő szolgája lettem,
kis lelkem lett hatalmas templomom,
s imádkozó kezem apró amulettem.