„Magyarország számára létfontosságú egy erős Európa” – beszélgetés Gyöngyösi Mártonnal

Gyöngyösi Márton gyermekkora egy jelentős részét családjával külföldön, Egyiptomban, Afganisztánban, Irakban, illetve Indiában töltötte. Meglehetősen világlátott, több nyelven beszélő fiatalként szerzett diplomát az egyik leghíresebb európai egyetemen, az írországi Trinity College-ban az ezredfordulón, majd olyan nemzetközi cégek vezető tanácsadójaként dolgozott, mint a KPMG vagy az Ernst & Young. Nyolc évvel ezelőtt már a Jobbik képviselőjelöltjeként indult a választásokon, jelenleg pedig a legnagyobb ellenzéki párt frakcióját vezeti ezzel a kihívásokkal teli időszakban.

Zsúrpubi: Nem gondolja, hogy hibázott, amikor a BIG4-ból a politika világába ejtőernyőzött, és ezt a meglehetősen ígéretesnek tűnő karriert felcserélte a politizálásra?

Gyöngyösi Márton: Egyáltalán nem. Egyébként viszonylag egyenes út vezetett a politizáláshoz, ugyanis a közgazdaságtan mellett már egyetemistaként is politikatudományt, illetve politológiát is tanultam, mióta az eszemet tudom, megvolt bennem az intellektuális érdeklődés a politika iránt. Mikor Írországban adótanácsadóként dolgoztam, már akkor is rendszeresen publikáltam politikai és gazdasági témákban. És valamiféle sorsszerűséget látok abban is, hogy miután hazaköltöztem, akkor az újonnan megválasztott Jobbik-elnökkel, Vona Gáborral lettünk jó barátok. A kezdeti években, a 2006 és 2010 közötti időszakban kvázi tanácsadóként segítettem az ő munkáját. Tehát volt egy meglehetősen hosszú időszak, ami átmenetet jelentett a versenyszféra és a politika között. 2009-ben Vona Gábor már felkért, hogy legyek a Jobbik országgyűlési képviselőjelöltje, amit 2010-ben el is fogadtam és sosem bántam meg.

ZSPB: Ön sokáig a Jobbik első számú külpolitikusának számított, ami a közelmúltban a frakcióvezetéssel és az ellenzéki párt elnökhelyettesi pozíciójával egészült ki. Szükség törvényt bont, de nem hiányzik Önnek az, hogy kizárólag a külpolitikával foglalkozzon?

Gy.M.: Valóban, a frakcióvezetői és az elnökhelyettesi teendőim mellett külpolitikára most kevesebb időm jut, de ettől függetlenül a külügyi bizottságnak tagja, az Európa Tanácsnak pedig delegáltja vagyok, ezeken felül pedig elsősorban továbbra is a vezetésemmel határozza meg a párt a külpolitikai irányvonalát. Sőt, az európai parlamenti választásokra történő felkészülésben is nekem jutott a főszerep, tehát ilyen értelemben a külpolitikát egyáltalán nem engedtem el. Az való igaz, hogy kevesebb időt tudok rászánni, mint amennyit szeretnék.

ZSPB: Lehet ezt a sok mindent együtt, tisztességgel csinálni?

Gy.M.: Természetesen lehet. Nekem meggyőződésem, hogy a külpolitikát nem lehet elválasztani a belpolitikától és viszont. Gondoljunk csak a jelenleg regnáló kormányzat tevékenységére: olyan időket élünk, amikor kvázi nincs olyan belpolitikai kérdés, amelynek ne lenne valamilyen külpolitikai vonatkozása. Kizárólag munkaszervezés kérdése, hogy ezeket a különálló területeket az ember mennyire tudja együtt kezelni.

ZSPB: Pártja következő megmérettetése az Európai Parlamenti választás lesz. Nem gondolt rá, hogy Ön személy szerint is megmérettesse magát? A múltkori választáson Brüsszelbe kijuttatott képviselők kétharmada, hát finoman fogalmazva sem hoztak az elvárt minimumot, ami rossz esetben is legalább a párt-lojalitás. Hogy lesz most?

Gy.M.: Most, jelenleg zajlik a párton belül az EP-képviselőjelöltek kiválasztása. Nem titok, hogy a Jobbik - történetében először - egy előre meghatározott szempontrendszer szerint választja ki a legalkalmasabb európai parlamenti helyekre pályázó képviselőjelölteket. És az sem titok, hogy én is jelentkeztem EP képviselőjelöltnek, tehát megmérettetem magam.

ZSPB: Az önjelöltekből történő kiválasztás módszere nem tűnik a legjobb ötletnek. Külső szemlélőként ez a metódus kvázi garantálja és „legyártja” az újabb sértődött embereket az egyébként sem konfliktusmentes időszakot éppen csak túlélt pártban. A párt vezetése nem tart ettől?

Gy.M.: Én ellenkezőleg látom, ugyanis a jelölőbizottság egy nagyon világos szempontrendszer, alapvetően rátermettség alapján választja ki a jelölteket, amelyben helyet kap többek között a diplomáciai jártasság, a lojalitás, a végzettség és a nyelvtudás, valamint interkulturális kompetenciák is. Én nem félek attól, hogy ez a meglehetősen transzparens kritériumrendszer nagyobb ellentéteket gerjesztene, mint egy felülről jövő kiválasztás, sőt.

ZSPB: A jobbik a legfrissebb felmérések szerint elég gyengén muzsikál: folyamatosan veszíti el a biztos választókat, a teljes lakosságban meglévő támogatottsága az MSZP szintjén mozog, miközben a Fidesztől elfordult, szinte a teljes urbánus, konzervatív polgárságot nem sikerült integrálni. A párt egyik első vezetőjeként nem tartja ezt személyes kudarcának? 

Gy.M.: A közvélemény-kutatási versenyt nem egy közelmúltbeli választás után kell megnyerni, hiszen az törvényszerű folyamat és kitapintható tendencia, hogy a győztes párthoz jóval többen akarnak tartozni, mint amekkora a valós tábora. Általános emberi magatartás, hogy a győztesekhez mindig többen akarnak tartozni, míg a vesztesek oldalán állók kedvüket vesztik és apátia jellemzi őket. Ez egy minden választásra jellemző, nemzetközileg is érvényes tendencia, nem magyar sajátosság. Így a mostani felmérésekből egyelőre még nem lehet levonni pontos következtetéseket. Nekünk mindenesetre az a feladatunk, hogy minél hamarabb rendezzük sorainkat, megszilárdítsuk és konszolidáljuk a kormánypárt által folyamatosan nyomás alatt tartott pártunkat és politikai közösségünket, hogy mielőbb elkezdhessük az építkezést, és a felkészülést a következő évek megmérettetéseire.

ZSPB: Evezzünk át a külpolitikára! Orbán Viktor egyértelműen a putyini Oroszország meghosszabbított kezeként politizál. Minden jel arra mutat, hogy amennyiben Orbánon múlik, akkor Magyarország atlantista, nyugati szerepe jelentős mértékben csökkenni fog a jövőben. Nem csak Kasparov, de nyugat-európai, sőt néppárti politikusok is nyíltan kimondják, hogy a magyar kormányfő valójában Putyin „ügynöke”. Mi az Ön, illetve a Jobbik álláspontja ebben a kérdésben?

Gy.M.: Jól látható, hogy Európa harapófogóba került. Egyrészről az Egyesült Államok - állítólagos orosz segítséggel hatalomra jutott - elnökének, Donald Trumpnak, másrészről a Vlagyimir Putyin által vezetett Oroszországnak is egy minél gyengébb Európa az eminens érdeke. Nyilvánvaló, hogy mind a Trump vezette amerikai alt-right, mind a Putyin által vezetett adminisztráció egyik legfontosabb célkitűzése Európa gyengítése. Steve Bannon, Milo Yiannopoulos és a Kreml agytrösztjei is egyetérthetnek és megegyezhetnek abban, hogy a jelenlegi európai struktúrát meg kell bontani, fel kell lazítani.

ZSPB: Az lehet, de Magyarországnak viszont nem éppen ez az érdeke?

Gy.M.: Ez így van, jó viszonyt kell ápolnunk a nagyhatalmakkal, de Magyarország számára létfontosságú egy erős Európa.

ZSPB: Hát, azért volt ennél EU-szkeptikusabb álláspontjuk is…

Gy.M.: Igen, de azt ne felejtsük el, hogy az általunk korábban kritizált Európai Unió még teljesen más volt, mint amivel most állunk szemben. Akkoriban a föderalizmus volt az irány, a nemzetállamok rovására történő teljes központosítás, ami most enyhült, sőt a Brexit óta már elsősorban a nemzetállamok Európája épül. Jelenleg egy nagyon termékeny belső vita folyik arról, hogy milyen legyen a jövő Európája, de Magyarország - Orbán Viktor vezetésével - éppen ezt a vitát hekkeli meg, éppen ebből zárja ki magát és hazáját, gondoljunk csak az Európai Konzultációra, amelyben csak Magyarország nem vett részt. A történelmi bűn éppen az, hogy most lehetne alakítani a kereteket, Orbán viszont most rúgja föl az egészet és vonul el a tárgyalóasztaltól. Pont fordítva csinálja a dolgokat, mint ahogyan kellene: korábban kellett volna keménykedni, most viszont a minél kedvezőbb pozíciók megszerzése érdekében tárgyalni kellene.

ZSPB: Az Európai Ügyészségről is így gondolkodik?

Gy.M.: Az Európai Ügyészség elsősorban az uniós pénzek törvényes elköltésében nyomoz majd, éppen azokban az ügyekben, amiből Orbán és környezete jelenleg is gazdagodik. Az bebizonyosodott, hogy a magyar ügyészség nem alkalmas a valós igazságszolgáltatásra, hiszen gondoljunk csak az emblematikus Elios-ügyre, amiben csak azért szüntette meg a nyomozást a Polt Péter vezette magyar ügyészség, mert a miniszterelnök családjára vetült a csalás gyanúja. Ez az eset világít rá talán a legjobban az Európai Ügyészség létjogosultságára, amely nyilván nem engedte volna lezárni az ügyet.

ZSPB: Néhány napja még a csapból is a volt macedón miniszterelnök, Nikola Gruevszki botrányos befogadásának ügye folyt, nemcsak itthon, de a nemzetközi sajtóban is meglehetősen nagy visszhangot kapott a dolog. A Jobbik az Európai Bizottsághoz fordult az ügyben. Van egyáltalán ebben a Bizottságnak valamiféle kompetenciája?

Gy.M.: Az Európai Bizottságtól mi csak annyit várunk, hogy foglaljon állást: Macedónia jogállam-e vagy sem. Amennyiben a macedón igazságszolgáltatás megfelel az európai normáknak, akkor N. Gruevszki európai uniós tagországban nem kaphat menekültstátuszt.

ZSPB: A jobbik - kívülről nézve -Európában még, minden néppárti fordulat ellenére, egy szélsőséges, „náci” párt vagy Ön belülről lát valamiféle változást a megítélésükben?

Gy.M.: Mindenekelőtt fontosnak tartom leszögezni, hogy deklarált célunk az, hogy a Jobbik – a jövő májusi választás után - egy EP frakcióban helyet találjon magának és a pártcsaládi keretek között politizáljon Európában.  Két dolog is van, ami bizakodásra késztet bennünket: Egyrészről a Jobbik az elmúlt öt évben egy óriási átalakuláson ment keresztül, végbement egy néppárti fordulat. A Jobbik egy nemzetközileg elismert párttá vált. A Jobbik a társadalom legtágabb rétegeit képes megszólítani. Másrészről pedig nem szabad, pontosabban félrevezető a jelenlegi pártcsaládi modellben gondolkodni, hiszen a jelenlegi struktúra a választások után felbomlik. Az EPP például legalább 3 részre fog szakadni, de a britek távozása is legalább két nagy pártcsaládot fog felszámolni, de a szocialisták és a liberálisok is biztosan átalakulnak. Én úgy látom, hogy a jelenlegi struktúrák felbomlanak majd, az európai pártcsaládok átlépnek a XXI. századba és értékalapú szövetségek jönnek létre, amelyek egyikében a megújult Jobbik is komoly szövetségesekre talál

ZSPB: Végezetül jöjjön egy kis jóslás, Ön szerint hány mandátumra lesz elegendő a párt jelenlegi támogatottsága?

Gy.M.: Nem a vágyaink alapján, hanem a realitások szerint határozom meg a célkitűzéseinket. Ez pedig azt mondatja velem, hogy a pártunk jelenlegi pozíciója, valamint az eddigi felmérések - lásd Nézőpont Intézet és Politico - alapján, amelyek négy mandátumot jósolnak a Jobbiknak, én legalább öt képviselői helyet tartok reálisnak a Jobbik számára.

gym_02