A demokráciát azok tapossák el, akik politikai karrierjüket köszönhetik a harmadik magyar köztársaságnak - interjú Bencsik Jánossal
Bencsik János a következő parlamenti ülésszak kezdetekor teszi le esküjét, a Szávay István lemondása után megüresedett széket veszi át a Jobbik frakciójában. Kihívásokról, a közélet állapotáról, és a közelgő választásokról is beszélgettünk.

Zsúrpubi: Hogyan fogadta a családja, hogy a jelenlegi közhangulatban országgyűlési képviselő lesz?
B.J.: Sokat elmond a jelenlegi közhangulatról és közvetve az ország állapotáról, hogy egy ilyen örömteli hír a rokonság körében a biztató szavak mellett leginkább szorongó, aggódó reakciókat váltott ki. "Vigyázz magadra, óvd a családod!", "Nagyon figyelj oda, mit csinálsz" - ezek az intelmek az egypártrendszerben felnőtt nagyszüleink generációjától nem meglepőek, a korombeli fiataloktól annál inkább. A "fortélyos félelem" ma is igazgat, nyíltan politikáról beszélni, pláne aktív ellenzéki szerepet vállalni olyan, mintha az ember egy nagy kövér célkeresztet rajzolna a mellkasára. Egy dühös Facebook-komment véget vethet a karriernek, nem beszélve tüntetések vagy sztrájkok szervezésétől.
A szemünk előtt rendeződik vissza egy rezsicsökkentős, Erzsébet-utalványos egypártrendszer, és a demokráciát azok tapossák el, akik politikai karrierjüket köszönhetik a harmadik magyar köztársaságnak. Történész-történelemtanár végzettséggel különösen fájó mindezt végignézni.
Többek között ezért is vállaltam közéleti szerepet. Nem lehet mindent elintézni egy vállrándítással, hogy nem az én dolgom.
ZSPB.: Miért pont a Jobbik?
B.J.: 2008 végén adtam be a tagfelvételi kérelmemet a pártba, de már előtte is segítettem a mozgalmat a programírásban és a 2006-os kampányban. Mint sokan másoknak, 2006 ősze számomra is fordulópont volt. Egyetemista barátaimmal ott voltunk az utcai harcok sűrűjében, és ez a közösségi élmény később is meghatározó erővel bírt. Ha valaki akkor a köztévé székházánál azt mondta volna nekem, hogy 12 év múlva Orbánék alatt az adópolitika multibarátibb, a korrupció fojtogatóbb, a közmédia aljasabb lesz, mint Gyurcsány idején, biztosan az arcába nevetek. Pedig sajnos most ez a helyzet.
Szervezeti szinten végigjártam a ranglétra összes fokát, egyszerű tagként kezdtem, majd hat évig voltam az erzsébetvárosi alapszervezet alelnöke, 2015-től pedig a pesterzsébeti tagságot vezetem, itt voltam országgyűlési képviselőjelölt is 2018-ban. A szakterületem a kül- és nemzetpolitika, illetve három évig újságíróként is dolgoztam a Barikád.hu hírportálnál, az Alfahír elődjénél.

ZSPB.: A határon túli magyarokkal foglalkozó kabinetet vezeti, hogy látja az elszakított területeken élők helyzetét?
B.J.: Ez egy nagyon összetett kérdés, nehéz rá röviden válaszolni. A külhoni magyarság pozíciói sokat javultak az elmúlt években, főként a Jobbik által is szorgalmazott kedvezményes honosítással, illetve regionális gazdasági fejlesztésekkel. De sajnos ahogy a NER az országhatáron belül kitermelte a maga klientúráját, ahol a tehetség és szorgalom helyett csak a politikai megbízhatóság számít, ugyanez a szervilis hozzáállás lett uralkodó határon túl is. Ez pedig megosztja a helyi magyar közösségeket, és a nemzeti ügyeket pártérdekekké degradálta.
A Fidesz fő bűne azonban, hogy miközben Brüsszellel hetente kerülünk vitába, vagy provokáljuk ki saját magunk a konfliktust, a külhoni magyarság számára valóban fontos ügyekben egy centi elmozdulás nem történt.
Felvidéken a mai napig érvényben vannak a Benes-dekrétumok, Kárpátalján soha nem látott szigorral lépnek fel a magyar nyelvű oktatás ellen, Székelyföld pedig mind távolabb sodródik az ígért és vágyott autonómiától. Kárpátalja esetében látok némi elmozdulást, de vélelmezhetően itt is inkább az orosz elvárásoknak való megfelelés miatt lett ez a kérdés nyolc év után hirtelen sürgető a kormánynak.
ZSPB.: Rendszeresen látogatja a nyugat-európai magyar közösségeket Münchentől Londonig, hogy látják a külföldön élők az itthoni helyzetet?
B.J.: Akik megélhetési nehézségek vagy a kitörési lehetőség hiánya miatt elhagyni kényszerültek a hazájukat, többségében valódi változásra, elszámoltatásra és egy élhetőbb országra vágynak, ahová egyszer visszatérhetnek. Már aki vissza akar még térni, mert ahogy telnek az évek és nő a kilátástalanság, úgy rendezkednek be egyre többen a tartós kint létre. Ez egy demográfiai, gazdasági és társadalomlélektani katasztrófa is egyben, mert a legjobbjaink hagynak itt minket. És őket nagyon nehéz lesz visszacsábítani.
ZSPB.: Hétfőn budapesti elnökké választották a pártban. Lehet komoly esélye a Jobbiknak az önkormányzati választáson a fővárosban?
B.J.: A vidékhez képest a főváros mindig is nehezebb terep volt, de a jó szereplés feltételei itt is hasonlóak: erős szervezeti háttér, kiterjedt szimpatizánsi hálózatok, aktív utcai jelenlét, kreativitás, mozgósítás, helyi ügyek felkarolása, alkalmas és hiteles képviselőjelöltek. Az országos médiafigyelem is itt összpontosul, ezért a budapesti Jobbik legfontosabb feladatának a jövőben azt tartom, hogy a nyilvánosságból minél nagyobb szeletet tudjunk kihasítani, és nem csak témákra reagálva, hanem kezdeményező szerepben. Turisztikai szempontból Budapest a világ legszebb és legnépszerűbb úti céljai között van. Én azt szeretném, ha az itt élőknek is megteremtenénk azt az életminőséget, amelyet egy ide látogató külföldi megtapasztal. Ehhez többek között felújított közművek, megfizethető lakásárak, elfogadható színvonalú egészségügyi intézmények és belélegezhető levegő kell.