A kommunista nem változik, csak átöltözik - interjú Perjés Zoltánnal
Ez egy birka nép, nem akar forradalmat, nem akar harcot, de annak idején is az volt a helyzet, hogy nem volt más választás az életben maradáshoz. És amikor itt demokratikusan lezárják az összes lehetőségedet, hogy tiltakozz, még egy parlamenti obstrukció sem adott, akkor megint nem marad más - mondta a Zsúrpubinak Perjés Zoltán újságíró, műsorvezető. A '90-es években befutott dj-ként tevékenykedő Feaky D. állítja: ez a rendszer is véget ér egyszer.
Zsúrpubi: A Pesti Srácok kb. egy hónapja azt írta, hogy Perjés Zoltán az „egyik legelborultabb ellenzéki újságíró”. Mennyire érzi magáénak ezt a jelzőt?
Perjés Zoltán: Annak idején a Magyar Nemzetnél volt egy fiatal újságíró, akit Huth Gergelynek hívtak. Akkortájt a Sprőd című műsorom eléggé hasított a Lánchíd Rádión és többször meghívtam. Dolgoztunk is együtt. Ez a haverkodás addig tartott, amíg a Pesti Srácok le nem hozta Bojár Iván Andrásról, hogy a saját lányát abuzálja. Akkor nem éppen szofisztikáltan közöltem vele, hogy nem dolgozunk többet együtt. Az ő „elborult” jelzőjükben benne van, hogy tudják, én azért meg tudok őrülni. Ma a Huth-féle figurák alkotják az „értelmiséget”. A „jobboldali” „értelmiséget”. Persze már soha nem fognak leülni velünk vitatkozni, inkább kidobnak egy jelzőt. Említhetem ugyanezek között Jeszenszky Zsoltot is, akivel együtt nőttem fel. Apám az Antall József vezette osztálynak volt a tanulója a Toldy Ferenc Gimnáziumban. Ott ült legjobb barátjával, Jeszenszky Gézával 4 éven keresztül egy padban. Jeszenszky Zsolttal gyerekként együtt játszottunk, később pedig látnom kellett, hogy sajnos nem mindig örökli a gyerek a szülei tehetségét. Zsoltika a ’90-es években pornó cikkeket fordított angolról magyarra, majd a családi ismeretség okán megkapta a lehetőséget, hogy az Expo25-ben, az akkori legmenőbb diszkóban lépjen fel. Csak, amikor azt látták, hogy amikor ő fellép, hazamegy a közönség, értelemszerűen nem hívták többet. Innen is tudjuk, hogy ha neki vagy egy Pesti Srácoknak saját lábon kellene megállni a piacon, akkor nem működnének. Egyébként mindig ők kezdtek rám köpködni és nem fordítva. Soha nem tudják nekem megbocsájtani, hogy már nem a Fidesz szekerét tolom. Pedig én akkor voltam Fidesz-szimpatizáns, mikor még a Fidesz ellenzékben volt és ez semmi előnnyel nem járt.
ZSPB.: Ha már „megőrülés”: az említett Pesti Srácok cikkben az is szerepel, hogy a Lánchíd Rádiótól is egy összetűzés miatt jött el.
P.Z.: A Lánchíd Rádióból én soha nem jöttem el. Igazság szerint én nagyon kevés helyről jöttem el, többnyire engem elküldtek. Viszont a Danubius Rádió kivételével az összes rádiónál voltam. Szerintem két évnél tovább nem is szabad egy médiumnál dolgozni.
ZSPB.: Manapság viszont nem nagyon lehet válogatni, ha nem a kormánypártoknak dolgozik az ember.
P.Z.: Ez így van. Magyarországon a fideszparasztok a vidék részévé tették Budapestet. Az én szeretett városom akkora gyökér lett, mint még soha. Mindenkinek megvan a maga zenéje, az enyém a Jazz. És látom, hogy ezelőtt 10 évvel hány Jazz koncertre mentem el egy hónapban, és hányra megyek el most. Süllyedünk vissza a sötétségbe. Annak idején a Kádár-rendszert azért utáltam, mert azt mondtam, hogy a kórházat nem az az orvos vezeti, akinek vezetni kéne, az egyetemen nem az a rektor, akinek kéne… Most ugyanez van. De ennek is vége lesz.
ZSPB.: A Facebookról pont azért tiltották egy időre, mert ezt a „véget” ávósok akasztásával illusztrálta.
P.Z.: Október 6-ig vagyok tiltva amiatt a kép miatt, pedig lássuk be, ez a 8. osztályos tankönyvekben is szerepel! A Köztársaság téren készült nem sokkal azután, hogy az ávósok tüzet nyitottak a tetőről. Nem én vagyok az egyetlen, aki úgy gondolja, hogy előbb-utóbb ez be fog következni. Ez egy birka nép, nem akar forradalmat, nem akar harcot, de annak idején is az volt a helyzet, hogy nem volt más választás az életben maradáshoz. És amikor itt demokratikusan lezárják az összes lehetőségedet, hogy tiltakozz, még egy parlamenti obstrukció sem adott, akkor megint nem marad más. Ez a szisztéma nem mindenkinek tetszik. A Rákosi-rendszer sokkal több magyar embert tett anyagilag érdekeltté, hogy a szisztéma részévé váljon. Ha azt nézzük, hogy a jelenlegi szisztéma gazdasági holdudvarában hányan élnek jobban, mint korábban, akkor csak látszatról lehet beszélni.
ZSPB.: Ex-fideszes náci, szélsőliberális, balliberális – csak néhány jelző, amivel illették mostanság. Hova sorolná magát egy ideológiai skálán?
P.Z.: Elitista, reakciós, kékvérű. Ha valaki úgy igazán belelátna a fejembe, valószínűleg hátra lépne kettőt és azt mondaná, hogy: „jujj”.
ZSPB.: Mit látott anno szimpatikusnak a Fideszben?
P.Z.: Gyurcsány Ferenc megjelenésével jött elő bennem a babitsi idézet, hogy én itt villámgyorsan cinkos leszek, és ezt nem szabad hagyni. Addig én tökéletesen elvoltam az éjszakai életben sok pénzzel, drága ruhákkal.
ZSPB.: És mikor csalódott először Orbánék politikájában?
P.Z.: 2010 év végétől a Sprődben már élesen kritizáltam a Fidesz-kormányt, onnantól, hogy benyújtották a 2011-es költségvetést, döbbenten láttam az oktatás, a kultúra és az egészségügy iszonyat megvágását. Ellenzékben csak arról beszéltek, hogy ezekről a területekről nem szabad pénzt elvenni. Aztán láthattuk az egész pályás letámadást, s immár abszolút bolsevik kormányzásig jutottak: „Vegyük el, ami a másé, majd szétcsapjuk egymás között!”
ZSPB.: Korábban pedig még dolgozott tanácsadóként a Miniszterelnökségen.
P.Z.: Hegedűs Zsuzsa vett maga mellé. Adtak egy félmilliós fizetést és nem nagyon kellett csinálni semmit. Zsuzsától egyébként csak jót kaptam, máig hálás vagyok neki. Onnan másik 300 emberrel együtt küldtek el, egy leépítés miatt. Egyébként én tényleg majdnem minden voltam, csak akasztott ember nem.
ZSPB.: És hogy lesz egy dj-ből rádiós, televíziós közéleti szereplő?
P.Z.: 18 évesen először azt gondoltam, hogy nagyon menő dj és nagyon menő rádiós, tévés leszek. Nagyon hiszek a gondolat teremtő erejében, hiszen az én életemben folyamatosan jelen volt. Amit nagyon akartam, azt egy idő után el is értem. Egy időben politikus is szerettem volna lenni, de az könnyen elmúlt. Amikor apám politikus lett, sok mindent láttam. Hívtak az induló Parlament TV-be is főszerkesztőnek, de nem vállaltam, mondván, én nem fogok egy szürke zakós, kék inges politikus majommal ücsörögni egy hülye helyen este 11-kor. Nem is szerettem volna vezető szerepet betölteni.
ZSPB.: Később a Sallerben azért bekövetkezett. Ráadásul láthatóan ez nem is egyszerű feladat a jelen felosztásban.
P.Z.: Hont András szokta megjegyezni, hogy nem sikerül betöltenem a klasszikus „hülyegyerek” műsorvezetői szerepet. Viszont a műsor egyre nézettebb. A kedvencem egyébként, mikor kormánypárti oldalon sokszor emlegetik, hogy ki, honnan kapja a fizetését. Egyrészt, a hatalmas fizetésem, amit egy adásért kapok, annyi, mint amennyit egy diszkófellépésért kértem ’92-ben. Másrészt, nem az számít, hogy honnan kapom a pénzt, hanem hogy én ebben a műsorban a saját véleményem mondhatom el, ahogy a korábbi műsoraimban is mindig. Nyugodtan elő lehet venni bármelyik Sprődöt, én nem fogok önellentmondásba kerülni. Ugyanakkor például a jelenlegi kormánymédia 110 százalékban ért egyet Orbán Viktorral.
Ha Orbán Viktor szereti Vlagyimir Putyint, akkor Huth Gergely szerint Putyin a Nyugat védőbástyája.
Antall mondta mindig: 300 éve ugyanaz az ellenségünk, az oroszok. Egy jobboldali gondolkodó számára semmiképp nem elfogadható az oroszbarátság. Ez olyan, hogy ha én haszid zsidó vagyok, akkor nem kezdek náci szervezetekkel barátkozni, akiknél Hitler arcképe lóg a falon és a jobb kezüket a levegőbe emelik köszönésként. Mondjuk, itt meg tudjuk tapsolni Bencsik Andrást, aki nagyon következetesen kiáll a szovjet-magyar barátságért a 80-as évek óta. Ahogy én mondani szoktam egyébként, a narancsszín a napon megfakult vörös. A kommunista nem változik, csak átöltözik.
ZSPB.: Mindennek fényében hogy látja a választási esélyeket?
P.Z.: Inkább bele sem gondolok. Az elmúlt években – és ezt ma sem csinálnám másként – kitartottunk az elveink mellett, de jó lett volna figyelni mellé a zsebre is. Szavazni mindenképpen elmegyek, de már nem bocsátkozom jóslásokba. Teljesen kiszámíthatatlan, bármi megtörténhet.