Őszi szonett
.
Őszi szonett
A kert végében füstszagún szállt felém az ősz,
gally roppant a lábam alatt megtörve a csendet,
az erdőben - mint a gyermek - levéldunyhába dőlsz.
A szabadban még szabad vagy. Kerüld el a rendet!
Mustot csorgat szívedbe egy múló szép leány.
A magyar tölgy is lehullt - elillan az élet.
S búcsút int a nyári szellő az iskolaudvarán,
ahol néhány éve még egy ártatlan arc fénylett.
Csókokat szór homlokodra a szeptemberi eső,
gyengéden átölel, nincs benne már erő
s bár hűséget ígér, de már a hó ágyába bújna.
Már a télre kacsint szajhán, de még beléd karolna
szőkés-vörös szép szerelmed örökkön dalolna,
ha a hideg tél a szívét meg nem fútta volna.
(Ennek a tartalomnak az eredeti változata 2019. október 26-án jelent meg.)