Őszi szonett

.


Őszi szonett

A kert végében füstszagún szállt felém az ősz,

gally roppant a lábam alatt megtörve a csendet,

az erdőben - mint a gyermek - levéldunyhába dőlsz.

A szabadban még szabad vagy. Kerüld el a rendet!

 

Mustot csorgat szívedbe egy múló szép leány.

A magyar tölgy is lehullt - elillan az élet.

S búcsút int a nyári szellő az iskolaudvarán,

ahol néhány éve még egy ártatlan arc fénylett.

 

Csókokat szór homlokodra a szeptemberi eső,

gyengéden átölel, nincs benne már erő

s bár hűséget ígér, de már a hó ágyába bújna.

 

Már a télre kacsint szajhán, de még beléd karolna

szőkés-vörös szép szerelmed örökkön dalolna,

ha a hideg tél a szívét meg nem fútta volna.