Szabó Magda szeretett állatainak emlékére verseket is írt
Idén jelent meg a Szüret című, Szabó Magda verseit összegyűjtő kötet. Mivel az írónő költőként kezdte pályafutását, így már életében is jelentek meg versei. Jelen kiadás azonban a Jaffa Kiadó gondozásában igazi különlegességekkel is bővült, hiszen helyet kaptak a kötetben az írónő szeretett állatainak halálakor alkotott versei is. Mindezek mellett Szabó Magda hagyatékából származó, egy korábban még nem publikált költemény is az új kiadás részét képezi.
Az írónő rajongásig szerette kutyáit, akik irodalomtörténész férjével, Szobotka Tiborral közösen alkotott kis családjuk nagy megbecsülésnek örvendő tagjai voltak. A 70-es évek végén már Kossuth-díjjal is elismert, rendkívül népszerű Szabó Magda sem érzett vagy gondolkodott másképpen, ha állatainak elveszítésére került sor, mint bármely más, mélyen érző állatbarát, ugyanakkor a művészi kifejezésmód segített abban, hogy ezek a megrendítő pillanatok megmaradjanak az utókor számára.
Brontó nevű, pettyes kiskutyája haláltusájának fájdalmakkal, izgalommal, reménykedéssel teli perceit foglalja össze az Ima Brontó kiskutyáért című költemény: „Uram, hagyd nekünk ezt a kiskutyát,/ ne hulljon el utolsó vacsorán,/ ne így váltsa meg sivár életünket,/ s ne így jelezze szent kezed hatalmát,/ hagyd meg szívünknek, hadd ragyogja szét/ gyógyulása az élet diadalmát.”
A kötetben természetesen helyet kaptak más fontos és emlékezetes alkotások is, amelyek közül több vers esetében érezhetőek erős áthallások Szabó Lőrinc vagy éppen József Attila ismertebb költeményeiből, amelyek véleményem szerint nem nőttek a nagy költők árnyai fölé. Jóllehet, valójában nem is akartak, hiszen ezek a versek az írónő művészi útkeresésének lépcsőfokai, állomásai csupán. Ha azonban keresni szeretnénk a versek között olyan alkotásokat, amelyek magukon viselik Szabó Magda regényeinek jellegzetes témáit, akkor a megfelelő könyvre találtunk, mert az írónő lírájában számvetéseket, beszámolókat, elmélkedéseket jegyez életének legkülönbözőbb helyzeteiről.
Találhatók a kötetben versek, amelyek Szabó Magda családjáról, múltjáról, gyermekkoráról, szerelemről, betegségről, lelki vívódásokról szólnak, vagyis a fiatal költőnő már előrevetítette azt a témavilágot, amelyet prózaíróként alaposan és mélyen feldolgozott. Hogy hogyan és miképpen olvassuk, értelmezzük ezeket a verseket? Szerintem egyszerűen csak élvezzük ezt a rendkívüli és szokatlan, késő tavaszi költészetittas szüretet, amelyet ez a könyv már a címében is ígér.