Magyar egészségügy: Túlélőshow a valóságban
Igaz történet alapján.
Egy korábbi szívizomgyulladás miatt kontrollra kell járnod évente. Két éve teljesen jól vagy, pár hete azonban egy picit megint érzed a mellkasod, kicsit szúr, nehezebben megy a légzés, majd estére már határozottan rosszul vagy. Másnap eldöntöd, el is jött az ideje az újabb kontrollnak, ami a jelek szerint már nem is biztos, hogy csak egy szokásos, „ráérős” vizsgálat.
Elmész a háziorvoshoz, kivárod a sorod, nem húzod fel magad, hiszen tudod, hogy sokáig tart majd. Két beutalóval a kezedben jössz ki, az egyik laborra, a másik már a kardiológiai vizsgálatra szól, az Uzsokiba. Ne vedd a szívedre, de utóbbi bő egy hónap múlva lesz esedékes, ezen sem lepődsz meg. Tudod azt is, hogy a szóban forgó intézmény nevét cserélhetnéd is, és behelyettesíthetnéd bármelyik másikat, ugyanez lenne a történet vége. Telnek a hetek, elmész laborra, ahol úgy érzed soha nem kerülsz sorra, de nagyjából másfél óra múlva, amit a 70-es évekbeli váróban töltesz el, bejutsz. Érzed, hogy nincs minden rendben, a szívizom sérülésének gyanúját a vérvizsgálat eredménye is alátámasztja. Na de végre eljött a vizsgálat napja, időpontod van, nem lehet nagy gáz.
Elhamarkodott gondolat volt, az időpontom után fél órával egy asszisztens, aki egyébként nagyon segítőkész volt, megkérdezte, kire várok. Miután közöltem, lemondóan csóválta a fejét: a doktor úr beteg. Semmi gond, mondom, nekem más is tökéletesen megfelel, bemegyek egy másik orvoshoz.
-
Olyat nem lehet.
-
Akkor mit lehet?
-
Új időpontot kérni.
-
Hogy mi…?
-
Sajnálom, várjon, mindjárt megnézem mikor tud jönni.
Fél óra múlva közölték velem a dátumot, ami plusz egy hónap várakozást jelent. Ez összesen két hónap, ami egy minden jel szerint indokolt kardiológiai vizsgálat esetén borzasztóan hosszú idő.
Egyik barátom mesélte, hogy a nagyapja 4! órát várt egyszer, mire valaki szólt neki, hogy az én esetemhez hasonlóan hiába jött, mert az adott orvos beteg. Tulajdonképpen én olcsón megúsztam, csak elment két óra a munkaidőmből, méghozzá teljesen feleslegesen, és ami ennél jóval nagyobb baj, a fene se tudja, mennyire fér bele ilyenkor ez az 1+1 hónapnyi várakozás.
Persze a várólistákat - amiket sokaknak egyszerűen nincs idejük kivárni, ezért ha tehetik, súlyos pénzeket fizetnek magánrendelésekre, vagy ha ezt nem engedhetik meg maguknak, meghalnak - már megszoktuk. Az sem újdonság, hogy erős és büszke hazánkban betegtájékoztatásról sem nagyon beszéltünk, ahogyan ezt a fenti eset is bizonyítja.
Az új időponthoz, az egyébként kedves „segítőm” hozzábiggyesztette, mielőtt sarkon fordultam volna, hogy bár 10 órára szól ugyan, de biztosan kell majd várnom, olyan délután 2-ig tegyem magam szabaddá...
A legszörnyűbb az egészben az, hogy ehhez körülbelül kétmillióan még tapsolnak is. Pedig arról, hogy évente több tízezer egyébként megmenthető honfitársunk hal meg, mert nincs elég orvos, ápoló, eszköz, mert brutálisan hosszúak a várólisták, mert a 21. században, Európa közepén, hazánkban folyamatosan emelkedik a kórházi fertőzések száma...és hogy a helyzet egyre rosszabb lesz, nem Soros, Gyurcsány, de még csak nem is a kis zöld manócskák a felelősök, hanem éppen az általuk bálványozott 10 éve hatalmának megtartásával, és strómanjain keresztül saját maga és köreinek egyre nagyobbra hizlalásával foglalkozó despota - aki szerint az jelentené a „megoldást”, ha kifestenék a rendelőket - valamint a rendszerének fennmaradását elvtelenül szolgáló, gerinctelen orbánisták, Bayer Zsótitól, Marsi Anikótól kezdve, az összes kormánypárti flufferen át a legutolsó fidelitaszos kiscsicskáig.
Világszínvonal, az, meg a jó…