2000 óta minden évben február 25-én tartjuk a kommunizmus áldozatainak emléknapját

1947-ben ezen a napon hurcolták el a szovjetek Kovács Bélát. De ki is volt ő? Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy egy Magyarországon több százezer emberéletet követelő, közel fél évszázadig hatalmon lévő diktatúra áldozataira miért éppen egyetlen ember elhurcolásának az évfordulóján emlékezünk? Ki volt egyáltalán Kovács Béla, és mi lett a sorsa?

Kovács Béla neve – sajnos – ma már egyre kevesebbek számára ismerős, holott a második világháború utáni átmeneti korszak egyik meghatározó politikusa, az 1945-ös választáson 57%-os győzelmet arató Független Kisgazdapárt főtitkára volt, aki meggyőződésesen kiállt a kommunistákkal szemben. Egy anekdota szerint nem sokkal letartóztatása előtt Rákosinak is keményen odaszólt: „Mátyás, Mátyás, elnézlek és látom, hogy nincsen nyakad. Hova fogom én a kötelet akasztani?”

Rákosi a kötél helyett szinte korlátlan hatalmat szerzett – természetesen a Moszkva által előírt kereteken belül –, amely kiépítésének egyik meghatározó, a demokratikus gondolkodású politikusok és az ország népe számára igencsak kijózanító hatású lépése volt Kovács letartóztatása. 1947 elejére az ország már sok mindent megtapasztalt a kommunizmusról, a Szovjetunióról, a Vörös Hadseregről és a Magyar Kommunista Pártról. Százezreket hurcoltak el a Szovjetunióba málenkij robotra, százezreket internáltak, a választás eredményétől függetlenül az MKP-t koalíciós partnerré kellett fogadni, megindult a B-listázás, páter Kis Szaléz vértanúhalált halt, és egyre többen kezdték rettegni az ÁVO nevét. Azonban ezek a lépések valamilyen „törvényes” – de nem legitim! – módon mind megmagyarázhatóak voltak.

A hatalomátvétel kezdeti időszakában a kommunisták odafigyeltek, hogy valamilyen jogi alapja legyen a lépéseiknek. Kovács Béla esetében azonban nem találtak ilyet. Kovács Bélát viszont el kellett távolítani. Ezért érvényes mentelmi joga ellenére, bármiféle bizonyíték nélkül a szovjet hatóságok egész egyszerűen letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták. Kovács nyolc kemény év után térhetett haza, hogy aztán fontos szerepet játszhasson az 1956-os forradalom minisztereként. Kovács Béla sokat szenvedett a kommunista diktatúra alatt, de közel sem az ő sorsa a legtragikusabb. Letartóztatása azonban az egyik legfontosabb pillanat volt az 1945 és 1990 közötti magyar történelemben: bebizonyosodott, hogy a diktatúra kiépítői és későbbi fenntartói megtehetnek, és meg is tesznek bármit a hatalomért. Az a remény, hogy Magyarország a világháború pusztításai után egy többé-kevésbé demokratikus állam lehet, csupán illúzió volt. Emiatt számít egy olyan szimbolikus napnak február 25-e, amely mindenképpen alkalmassá teszi az áldozatok emléknapjává.