Kéri László: A kormány a rendkívüli felhatalmazás jegyében is kiszolgálja a hűséges vazallusokat
A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét. Itt a Heti Kéri
Zsúrpubi: Újabb hét telt el bezárva. Tudunk újat mondani?
Kéri László: Ugyanaz a helyzet, mint hetek óta. Otthon ülünk, dolgozunk, és a gép mellett órákat töltve megpróbáljuk kitalálni, hogy mit történik a világban, az országunkban, és a szomszéd épületben. Nagyjából minden reláció megértésre hasonlóan kevés esélyünk van, mert nem tehetünk mást, mint válogatunk a hírek, az elolvasható világ töredékei között. Ahol persze egymásra torlódnak az ezredrangú és a nagyon fontos történések. Én ezen a képtelen helyzeten többféleképpen próbálok magamnak segíteni, Például úgy, hogy bevezetek bizonyos szelekciós szempontokat, amelyek segítségével talán könnyebb lett/lesz eligazodni mind a természetes, mind pedig a mesterséges káosz világában.
ZSPB.: Miért fontos megkülönböztetni ezt a kettőt?
K.L.: Általában nagyon nehéz feladat különbséget tenni az aktuálpolitikai okokból összezavart valóság és az eleve kusza természetes, valós folyamatok között. Most azonban különösen jelentős okom van arra, hogy ezt a különbségtételt szem előtt tartsam. Mióta bevezették nálunk a rendkívüli állapotot, azóta megkülönböztetett érdeklődéssel figyelem, hogy mivégre kellett a jelenlegi kormánynak önmagát egészen példátlanul széles cselekvési lehetőségekkel felruháznia? Melyek lesznek azok a különleges döntések, amelyeket a normál üzemmód keretei között nem lett volna lehetősége meghozni? Félreértés ne essék, nem tartoztam azok közé, akik eleve sikítoztak, mert azt például elfogadtam, hogy ez a nemzetközivé duzzadt, semmilyen korábbihoz nem hasonlítható vészhelyzet valóban kikényszeríthet olyan pillanatokat, amikor a végrehajtó hatalom egyik percről a másikra kénytelen radikális, kellemetlen és nem halasztható döntéseket meghozni. Ezért nekem most már hetek óta az az egyik leginkább kitüntetett elemzési szempontom, hogy milyen döntések születnek meg a rendkívüli felhatalmazás jegyében.
ZSPB.: Voltak köztük meglehetősen "érdekesek".
K.L.: Tegyük fel azt az optimális helyzetet, hogy tényleg megtudhatjuk, miről és mit is dönt a kormány! Akkor az elmúlt heti példatárunk inkább mutat valamiféle zagyva, szánalmas összképet, semmint azt, hogy lenne itt bármiféle átgondolt kormányzati stratégia. Néhány példa talán segíthetne abban, hogy ezt a kaotikus helyzetet jobban megérthessük. Történelmi szemszögből talán az lehet a legfontosabb, hogy Varga Mihály közölte annak a 700 milliárdos beruházásnak a végleges aláírását, amivel a Belgrád-Budapest vasútvonal megépítését fogják finanszírozni. Nem emlegetném ezúttal a részletek, hiszen az elmúlt években számtalan szakember kimutatta már, hogy ez a projekt ezer sebből vérzik. Maradjunk annyiban, hogy egy rendkívüli állapot arra is jó alkalom, hogy átvihessék még az olyan ötletedet is, amivel senki sem ért egyet. Legfeljebb ilyen körülmények között nem fog hallatszani annak bírálata, hogy ezzel az őrültséggel miféle érdekeket szolgálsz.
Az engem leginkább szórakoztató döntés az volt, hogy Semjén Zsolt megint kaphatott 1.67 milliárd forintot a majdani vadászati világkiállítása megszervezésére. Úgy láttam a médiában, hogy ezen mindenki elmosolyodott, mert annyira átlátszó és álságos dolog ez.
Korábban is kaphatott erre már kétmilliárdot, s nagyon valószínű, hogy olyan körülmények között, amikor állandó a jajveszékelés, hogy milyen drága nekünk ez a vírus; hogy mennyire a fogunkhoz kell verni minden garast annak érdekében, hogy a kórházak teljesítőképessége fennmaradjon; amikor azért panaszkodunk, mert túl drága lenne a tesztelés kiszélesítése, akkor az a legcélszerűbb, ha elkezdünk milliárdokkal finanszírozni olyan, semmire sem használható projekteket, amelyre leginkább a hűséges vazallusainak szűk körének lesz szüksége. Ilyesmire valóban csak a rendkívüli állapotok védelmének keretei között lehet úgy sort keríteni, hogy ne kelljen számítanod a népharagra. S ha mégis, akkor majd Semjén elmondhatja, hogy leginkább a vadászok védhetnek meg minket vírustól, migránstól, Sorostól… kitől is még?
ZSPB.: Egyéb tanulság?
K.L.: Hasonlóan mulatságos talán nincsen, vagy nem tudhatunk róla. Felháborítóbb talán azért még akadt.
Ezt a rendkívüli helyzetet tartotta a kormány ideálisnak arra, hogy megszabaduljon kulturális szféra igen jelentős csoportjainak közalkalmazotti státuszától. Miután az óriási többség mozgási lehetőségei a végtelenségig korlátozottak, ezét nem is kell attól tartani, hogy az érintett, néhány tízezres alkalmazotti réteg tiltakozásának bármiféle látható, mozgósítható hatása lehetne.
Úgy látom, hogy az elmúlt tíz év egyik töretlen vonulata éppenséggel a munkavállalói csoportok minél szélesebb körét beterelni a legvédtelenebb és minél kiszolgáltatottabb állapotok közé. Most ez a szándék eléri a könyvtárosi, közgyűjteményi stb. dolgozói kart is, miért is éppen ők lóghatnának ki ebből a sorból? A felhatalmazási törvény árnyékában végül is sokkal könnyebb minden olyan döntés meghozni, ami ugyan sérelemmel jár, de a sérelmet elszenvedőket megkérdezni sem kell, úgy sem lesz lehetőségük az egyet nem értésük kifejezésére. Lényegében hasonló szerkezetű döntést látok kirajzolódni az érettségik megtartása körül is. Itt sem számítanak a szakmai kifogások, itt sem érdekes, hogy akadhat-e egyáltalán olyan intézmény, amely e másfél hónapos bezártság után képes lesz-e egy-két napon belül felkészülni egy olyan feladatra, amely normál körülmények között is az oktatási szféra legnagyobb megterhelését jelenti. Itt is elegendő lesz azt füllenteni, hogy az érintettekkel egyetértésben hoztad meg a döntéseidet. Az érintetek legfeljebb majd a social média világában ágálhatnak és kürtölhetik világgá azt, hogy őket ugyan a kutya nem kérdezte meg. Az elmúlt hét is azt mutatta meg, hogy nem világos mire ez a nagy felhajtás, mire kellett a különleges felhatalmazás. Ezt a fajta ötletszerű, az érintetteket figyelmen kívül hagyó, a saját anyagi érdekeket minden egyéb szempontnál erősebben érvényesíteni akaró kormányzást már tíz éve lehetséges zavartalanul folytatni, miért kellett mindehhez még nemzeti színű pántlika is?