Felnőtteknek is írtak a gyerekirodalom nagyjai
Manapság igazi gyerekkönyvözön árasztja el a könyvesboltokat. Sorra jelennek meg az igen eltérő színvonalú, gyerekeknek szánt alkotások. Hogy kik és mit, valamint milyen sikerrel jelentethetnek meg, az sok esetben csak a pénzen és a megfelelő marketingeszközök kiválasztásán múlik. Így volt ez mindig?
A rendszerváltást megelőzően a szocialista kultúrdiktátorok számára nem jól fekvő és a meghirdetett irodalompolitikai elveket kiszolgálni nem akaró írók jobban tették, ha hosszabb-rövidebb időre áttértek a gyerekkönyvek írására. Nemes Nagy Ágnes és Pilinszky János, valamint Weöres Sándor talán a legismertebbek azok közül, akik komoly, magasirodalmi színvonalú műveik mellett gyerekeknek szánt könyveket is írtak.
Noha az említett íróknak saját gyermeke nem volt, tévedés lenne azt hinni, hogy nem értettek jól a másféle gondolkodásmódot és nyelvezetet kívánó irodalom műveléséhez. Weöres Sándor az ötvenes években megjelenő Bóbita című verseskönyve mellett pályája során többször is visszatért az elsősorban gyerekeknek szóló művekhez. Sőt, ma már nyilvánvaló és jól látható az a nyelvi-stilisztikai színvonalemelkedés, amely sok esetben zseniális íróink, költőink gyermekirodalom világában tett látogatásának köszönhető. Nem véletlen, hogy ezek a könyvek ma is újabb és újabb kiadásokban jelennek meg.
Nemes Nagy Ágnes Az aranyecset című, elsősorban gyerekeknek szánt művének metaforikus jelentéstartalmát igazi és teljes valójában csak a felnőtt olvasók érthetik meg. Pilinszky János Aranymadár című verses meséi az ötvenes években jelentek meg, páratlan költői szépséggel és mély tartalommal gazdagítva a gyerekirodalmat, nem kevésbé közvetítve komoly, felnőtteknek szóló gondolatokat is.
Persze akadtak olyan írók is, akik végleg lehorgonyoztak a gyerekirodalomban. Tény azonban, hogy a rendszerváltást megelőzően azoknak az íróknak, akiknek jó volt a hátszele, értettek is a gyerekek nyelvén, ráadásul igényes formában alkottak, rendkívül jó világ volt az internet nélküli szocializmusban.
A legnépszerűbb gyerekversek alkotói rendelkeztek bizonyos jó kapcsolatokkal a fennálló rendszer kultúrpolitikai döntéshozói felé. Ilyen volt például Zelk Zoltán és Janikovszky Éva, de említhetnénk az egyik legkedveltebb szerzőt, Donászy Magdát is. Ez utóbbi alkotó éveken keresztül volt a Magyar Rádió munkatársa, elsősorban az óvodás korosztály számára készített műsorokat. A legtöbb óvónő még ma is lelkesen idézi Donászy Magda verseit, mondókáit.
Valószínűleg még legalább húsz évnek kell eltelnie ahhoz, hogy egy Varró Dani-vers jusson eszébe egy dadusnak, amikor az öltözni nem akaró gyermeket győzködi. Az, hogy Donászy, Janikovszky vagy éppen Zelk Zoltán művei töretlen népszerűségnek örvendenek a rendszerváltás óta eltelt lassan 27 évben is, annak a bizonyítéka, hogy az említett alkotások valóban „ütésállóak”. Persze ez nem jelenti azt, hogy a kortárs írók tollából ne születnének jó gyerekversek. Talán túl nagy a kínálat és kevesebb az olyan szülő és pedagógus, aki veszi a fáradságot és alapos válogatásba kezd.