1941-ben Szent-Györgyi Albert ezen a napon jelentette be C-vitamin találmányát
Ma van a magyar feltalálók napja, ugyanis 1941-ben Szent-Györgyi Albert orvos, biokémikus ezen a napon jelentette be C-vitamin találmányát. A Nobel-díjas magyar kutató azonban nem csak a természettudományok területén mozgott otthonosan. Széles műveltséggel rendelkezett: komoly filozófiai ismeretekkel és a humán tudományok terén való jártassággal is bírt.
Szent-Györgyi Albertre milyen hatással lehettek a „nyugatosok”? Babits és Szerb Antal szellemiségének továbbörökítője volt-e a nagy tudós? Pál József tanulmányában - amely fellelhető a SZTE Klebelsberg Könyvtár digitalizált anyagai között- ezek a kérdések is felvetődnek.
Szent-Györgyi Albert verseinek olvasását követően az kijelenthető, hogy szoros rokonság fedezhető fel a kutató költészete és a nyugatos líra eszmeisége között. Nagy hatással volt Szent-Györgyi Albertre Sík Sándor piarista professzor is, aki nem mellesleg Radnóti Miklós életében és művészi fejlődésében is fontos szerepet játszott.
Szent-Györgyi Albert életében többször is alkotott verseket, azonban legismertebb alkotása a Psalmus Humanus zsoltár, amelynek ihletője nem az említett papköltő, tanár munkássága volt, hanem egy mély és súlyos lelki válság. 1964 nyarán a tudós elveszítette második feleségét. Ez volt az a tragédia, amelynek feldolgozásában segítettek költeményei. Ezek a művek azonban mindenképpen többet jelentettek a személyes gyász „kiírásánál”.
A világhírű tudós az erkölcsről, a tudományról és a kultúráról azt vallotta, hogy „mindhárom az igazság keresésének egy-egy formája, mindhárom arra tanít, hogy az igazságot, ne csak az igazunkat keressük és mindhárom az isteni bölcsesség megnyilatkozása.”
Ebben a szellemiségben és hitben születtek erkölcsi-etikai kérdéseket boncolgató versei is. A Psalmus Humanus címmel ellátott zsoltárt eredetileg angol nyelven alkotta meg a tudós. A költeményekben többek között Istenhez, szívhez, szellemhez fohászkodik Szent-Györgyi Albert, a tudományos kutatást folytató ember, akinek lelki vívódásait követhetjük nyomon. A Psalmus Humanus második imádságát idézzük, Beney Zsuzsa fordításában:
Második ima: A vezetők
Uram!
Vezetőket választunk, hogy vezessenek minket,
S Neked szolgákat adunk, Téged szolgáljanak.
De a vezetők nem Hozzád vezetnek,
Békét óhajtó, néma hangunkra nem figyelnek,
Hatalomtól megszálltan űznek emberre embert,
S a Neked adott szolgák már nem Téged szolgálnak,
A hatalmat szolgálják, és megáldják a fegyvert,
Amellyel kínoznak, ölnek a Te nevedben.
Isten! Oly vezetőket adj, akik a Te szolgáid,
Akik Hozzád vezetik, békében vezetik
Az emberhez az embert.
(A cikk első változata 2020.06.13-án jelent meg.)