Bergman Kígyótojás című filmje alapmű az Orbán-rendszer megértéséhez
Az, hogy Orbán visszaadta a felhatalmazást, nem érv semmire, éppen ellenkezőleg, kipróbálta, hogy ilyet is lehet és szoktatja alattvalóit. Legközelebb majd szélesebb és hosszabb lesz az önmagának adott felhatalmazás.
Több mint negyven éve készítette Bergman a remekművet, amely az 1920-as évek elején játszódik Berlinben, a félelem mechanizmusáról, arról, hogy a korrupció, a megfélemlítés és a kiszolgáltatottság légkörében az emberek - a demokrácia paradoxona szerint - a "győztes többséghez" akarnak tartozni, még akkor is ha tudják, hogy ez végső soron nem nekik fog kedvezni. Megrázó jelenete a filmnek, amikor a főszereplő, a zsidó Ábel Rosenberg miután látja, hogy a rendőrök tétlenül nézik zsidók ütlegelését a sötét utcán, maga is belehajít egy kockakövet egy zsidó bolt kirakatába.
Nagyon tanulságos, hogy az emberek mennyire bíznak abban, hogy jobbra fordulnak a dolgok, akkor is amikor már tisztán kibontakozik az a sötét út amelyre a manipuláció és a félelem fojtogató légköre kényszeríti őket. Még a becsületes régi vágású Bauer rendőrfelügyelő is bízik a német demokrácia erejében, de azért azt tanácsolja Rosenbergnek, hogy hagyja el az országot, mert itt nincs jövője.
A húszas évek elejének Berlinje nyomasztó hely, munkanélküliség, katasztrófahangulat, válságok, járványok, az alattomosan előkúszó totális hatalom, ami betör a magánéletbe, brutálisan leckéd ad a neki nem tetsző kultúra képviselőinek és mindezt a "nép védelmében" teszi. Mindenki fél és mindenki kiszolgáltatott, és reménykedik, hogy nem ő lesz a következő ellenség. Mert ellenségekre szükség van - akkor is most is -, akitől a vezér megvéd bennünket, csak fogadjuk el mindenhatóságát, mert ő mindenhez (is) ért és mindenre figyel! Ismerős, ugye? És mindig újabb ellenségekre van szükség, hogy fenn lehessen tartani a félelem légkörét és el lehessen hitetni, hogy megéri a szabadságot feladni és felhatalmazni a vezért, mert csak ő tud megvédeni minket a külső és belső ellenségektől, katasztrófáktól, járványoktól, és főleg ő jelöli ki az ellenségeket. Senki nem akar az ellenségek közé tartozni, mindenki a győztesek oldalára akar kerülni.
Vészjósló sorai a filmnek, hogy aki a legkisebb erőfeszítést is teszi, az láthatja, hogy mit tartogat a jövő, olyan, mint egy kígyótojás. A vékony hártyán át már világosan látni az immár tökéletes kis hüllőt, de valahogy nem akarjuk vagy nem tudjuk megtenni ezt az erőfeszítést. Erre utal a film címe is: Brutus szavai Shakespeare Julius Caesarjából, amit Vörösmarty fordításában ismerünk:
Tekintsük úgy, mint a kígyótojást
Mi ha kikél, mérges lesz mint faja.