Spiró György szerint minden egyetemistának kollégiumban kéne lakni

Ha nem vagyok kollégista, nem ismerem meg a magyar vidék mentalitásait, és megszököm a bölcsészkarról-írja Spiró a nemrégiben megjelent Malaccal teljes éveink című esszékötetében. Az egy átlagos falu lakosságának lélekszámával felérő kollégiumban mindenki mindenkit ismert, lehetőség nyílt valóban megismerni a vidékről jött embereket és életre szóló barátságok is kötődtek.

Az író véleménye szerint minden egyetemistának kollégiumban kellene lakni. Spiró György Eötvös-kollégista volt. Egy alaposan megszűrt, elit társaság tagjaként töltötte egyetemista éveit. Az író évfolyamtársaiból lett atlantista közgazdász, parlamenti képviselő és nagykövet vagy éppen nyelviskolát alapító ingatlanmágnás is. A rövid ideig az Eötvös Collégiumban szervezőtitkárként tevékenykedő Spiró azt vallotta, hogy

a nyomorult és sekélyes nemzedéki szemléletet felülről kényszerítették ránk, szellemileg soha nem értettünk vele egyet, elődeink munkásságát ismertük és becsültük.

Azt is megtudhatjuk esszékötetéből, hogy a hatvanas évek elitképzése is kettős természetű volt, hiszen egyszerre voltak a kollégisták káder-és ellenségjelöltek. Az író szerint nem hatvannyolcasok voltak, hanem hatvankilencesek és nem volt se balos, se jobbos ideológiájuk, csupán csökkenteni akarták az élősdi káderek hatalmát. Spiró könyvében bepillantást nyerhetünk a hatvanas évek pezsgő és néhol már-már groteszkbe hajló életképekkel teljes kollégiumi világába és megtudhatjuk, hogy pontosan milyen is volt a Ménesi úti épület lakójának lenni. Legújabb kötetében még azt is elárulja az író, hogy társaival egy képzeletbeli disznót neveltek a kollégiumban, amit végül le is vágtak, majd a képzeletbeli lakomán valódi borral öblítették le a fikcionált disznótorost. A könyvben továbbá helyet kapott még egy 1989-ről, valamint a középosztályról szóló esszé is. A Malaccal teljes éveink írásai érdekes és elgondolkodtató, a nagyközönség számára talán eddig ismeretlen háttérinformációkkal is szolgálnak.