A politika játszóterévé tették Orbánék a futballt
Hétfő este a magyar válogatott megint nagyot ment. Egy sima hármast kaptunk az oroszoktól, és bár ez csak egy barátságos meccs volt, a vb-álmoknak a korábbi teljesítmények miatt valószínűleg búcsút mondhatunk, hiszen hatalmas csodára lenne szüksége ahhoz, hogy a pótselejtezőt érő második helyet megszerezzük a csoportban. „Legjobb” klubcsapataink rendre égő módon hagyják maguk mögött a nemzetközi porondot, miközben milliárdok vándorolnak a sportágba, és folyamatosan stadionok nőnek ki a földből. A vezetői székekben kormánypárti politikusok ülnek, akik saját játszóterükké tették a honi labdarúgást. Néhány pontban összefoglaltuk, milyen rendszert teremtettek Orbánék az elmúlt hét évben.
- Összeszámolhatnánk, hogy az elmúlt hét évben összesen mennyi pénzt költött a kormány labdarúgó stadionok építésére, de valószínűleg olyan riasztó szám jönne ki, ami sok békés internetező nyugalmát zavarná meg. Azt inkább ne is említsük, hogy mindeközben milyen lepusztult állapotban van az egészségügy vagy az oktatás, csak nézzük meg, hogy a megépült csilliárdos stadionok közöl hányban akadnak nézők, akikért elvileg készültek! Gyakorlatilag egy teljes NB I-es forduló nézőszámával sem lehetne megtölteni egyet a sok közül. A kormány, Orbán Viktorral az élen mégis úgy érzi, hogy érdemes egyre több és több pénzt erre áldozni.
Ezt a helyzetet talán Hofi Géza foglalta össze annak idején a legjobban:
Figyelj, haver! Kis focistám! Szerinted az új stadiontól megjavul a foci? Öhöm. Ha Mari néni szarul főz és adok neki Zepter edényhalmazt, attól finomabb lesz benne, ami szar?
Az Európa-bajnokság által kiváltott eufória és futball-láz lett volna az egyetlen momentum, amit érdemes lett volna meglovagolni, s energiát fektetni abba, hogy emberekkel töltsék meg a kongó stadionokat, de ezzel senki nem foglalkozott. Lassan eljutunk oda, hogy a magyar válogatott meccseit kizárólag Hajdú B. István aranyköpési miatt fogjuk nézni.
- Akik még hajlandók rászánni magukat, hogy kimenjenek egy stadionba, azok sem járnak jól. És nem feltétlenül a pályán látottak miatt, mert a fanatikusok egyébként a hangulat miatt érkeznek, és nem a színház kedvéért. Az ugyanis, a színvonalat tekintve, nálunk nincs. Aki viszont a jelenleg uralkodó viszonyok között szenvedéllyel mer szurkolni, ne adj’ Isten, még pirotechnikát is használ, komoly szankciókra számíthat, az MLSZ-nél egyből elgurul a gyógyszer. Az, hogy Orbán Viktor szidalmazása miatt büntetnek egy klubot, önmagában diktatúrát idéz, az pedig, hogy a hosszú idő után végre futballhangulatot hozó NB I-es záró forduló milliós büntetéseket és zártkapus meccset von maga után, egyenesen döbbenetes. Ez ám az igazi hívószó a futballkedvelők számára! Már csak ezért megéri stadiont építeni a kórházak helyett.
- A szurkolók évek óta tiltakoznak a politika által átitatott futball ellen, hiába. A legtöbb klubnál kormánypárti politikusok ülnek a vezetői székekben, és eszük ágában sincs távozni onnan. Deutsch Tamás uralta MTK, Tállai András menedzselte Mezőkövesd, sorosozó Hemingway (alias Szabó György) vezette Honvéd vagy a kopaszokat rendre felvonultató Kubatov Gábor által gyötört Ferencváros, ami talán az egyetlen hely jelenleg Magyarországon, ahol úgy gondolja a vezetés, hogy vénaszkennerrel és szurkolói kártyával kriminalizálni a drukkereket értelmes dolog.
TAO-pénzekkel ellenőrizhetetlenül kitömött klubok versengenek a másodosztályban is, talán éppen azért, hogy kinek lehet legközelebb szebb stadionja. Hogy néző akad-e benne, tulajdonképpen nem számít, hiszen nem a saját pénzük forog kockán, hanem a közvagyon. A veszteség lehetősége nélkül sokkal könnyebb nagy tétekkel játszani. A Fidesz-féle modern foci zanzásítva nem más, mint a kedvenc csapatok előnybe hozása és kitömése állami pénzekkel.
- Ilyen közegben egyáltalán nem meglepő, hogy csak csinovnyikok dolgozhatnak, akik kellő szervilizmust tanúsítanak a politikával áthatott vezetés iránt. Így például egy Urbán Flórián, vagy egy Lipcsei Péter nem kell az "elitnek". Nem meglepő, hogy az ebben a közegben nevelt játékosoknak nem lesz fogalmuk egy klub iránti tiszteletről és alázatról, hiszen a nem alacsony fizetésük akkor is megkapják, ha adott esetben háttal szaladnak a pályán. Az „edzők” és „szakemberek” között természetesen mindenki profi, és csak annyi negatívum mondható el róluk, hogy a "hozzáértésük" az eredményeken nem látszik. A „nagynevű” „sztárok” folyamatosan érkeznek külföldről három futball-labdáért meg egy pumpáért cserébe, akik mellesleg életükben nem hallottak arról, mit jelent egy Ferencváros-Újpest-derbi. Míg régen az utca nevelte az egyéniségeket, most a felcsúti akadémia gyártja sorozatban a „reménységeket”.
- Míg Orbán Viktor vígan pöffeszkedik a BL-döntőkön és „Zidane királyt” élteti, addig a magyar klubcsapatokat általában albán kecskepásztorok búcsúztatják a nemzetközi kupáktól, a fentiek tükrében pedig sok előrelépés idén sem várható.
A tavalyi mérleg így nézett ki:
Amilyen hangerővel zúgott az "Éjjel soha nem érhet véget” az Eb alatt, olyan hamar felejtődött el a kontinensviadal után. A futball-láznak egy rögeszmévé vált, eltorzult változata él már csak Orbán Viktor fejében, aminek viszont egy egész ország látja kárát.