I like Chopin - a zseniális művészre emlékezünk
Chopin nevének említése kapcsán sokaknak juthat eszébe a Pierluigi Gombini fülbemászó zongoradallamával hódító I like Chopin című dal, amelyet Paul Mazzolini, művésznevén Gazebo énekelt a nyolcvanas évek elején. A művész halálának 172. évfordulóján azonban kibővítjük egy kicsit az említett popzenében többször elismételt, kétség kívül igaz kijelentést a zseniális lengyel és francia felmenőkkel rendelkező zeneszerző-és zongoravirtuózról.
Chopin neve azt jelenti a lengyeleknek, amit a magyaroknak Petőfi. Noha rövid életének nagy részét töltötte külföldön és hiába ment a varsói líceum elvégzése után rövid időre Bécsbe, majd onnan Párizsba, szívében és zenéjében mindvégig lengyel maradt- legalábbis ezt írják a művész levelezését és életútját jól ismerő zenetörténészek.
Frédéric Chopin szülőháza a lengyelországi Żelazowa Wolaban látogatható, ami 46 kilométerre fekszik nyugatra, Varsótól. A sík és erdőtlen tájról sokan gondolhatják azt, hogy megértik Chopin zenei világának melankóliáját, noha a művész csupán csak féléves koráig tartózkodott családjával a vidéki környezetben és utána a vérbeli urbánusok varsói életét élte. Mint az közismert, ahogyan például Mozart is, úgy Chopin is csodagyerek volt, aki már 8 évesen egy jótékonysági hangversenyen pódiumra lépett és tízévesen már aranyórával ajándékozta meg Angelica Catalani, világhírű énekesnő elragadtatása kifejezéseképpen.
Noha Chopin életének nagy része városokhoz kötődött, gyermekkorában sokat tartózkodott vidéken. Gyakran gyengélkedő, betegeskedő kisgyerekként a művész nyarait legtöbbször Kujawyban töltötte, ahonnan édesanyja is származott. Itt hallotta az első, úgynevezett kujawyákokat „ezeket a szelíd, szomorú nótákat, amelyekben az erdőtlen rónák szegény parasztságának panasza sírt”- tudhatjuk meg Gál Zsuzsa Chopinről írt monográfiájából.
A lengyel urak nyári szabadidejük kellemes eltöltése végett hívták meg Chopint vidéki birtokaikra, hogy lenyűgöző zongorajátékával szórakoztassa őket. Ugyanis a fiatal zenei zseniről hamar kiderült, hogy nagyobb az önbizalma a zongora mellett, mint lóháton. Persze azért a politikát sem kerülhette meg a művészt. Kortársai közül többek között Mickiewicz is arra akarta rábeszélni, hogy írjon nemzeti operát és vegyen részt a forradalmi szervezkedésekben. Mint az köztudomású, a finom és érzékeny lelkivilágú művész hazaszeretetét nem az utcán, hanem zeneműveiben szerette inkább kifejezésre juttatni, jóllehet Chopin nem politizált. „Chopin szerencsére egy merőben más naprendszerben gondolkozott, amelynek középpontjában a muzsika volt”- fogalmazta meg találóan Gál Zsuzsa könyvében. A fiatal művész kényszerű távozása a forrongó Varsóból azért is volt elkerülhetetlen, mert Radziwill, a félig orosz, félig lengyel herceg pártfogoltja volt, így sokan nem tartották eléggé megbízhatónak, ezért a forradalmi mozgalom gyorsan megszakította vele a kapcsolatot. Ennek ellenére nem sokkal később, amikor a fiatal művész Párizsban kezdett karrierépítésbe mindvégig pártfogolta a lengyel politikai menekülteket.
Amikor Chopin 1831 szeptemberében megérkezett Párizsba, akkor a muzsikusok és más művészek fellegvárában találta magát. Párizsi karrierjének első és egyben meghatározó állomása James Rothschild bankár szalonjában tett látogatás volt, ahol mindenkit lenyűgözött zongorajátékával. Chopin Párizsban pazar és fényűző életformát tudott folytatni nem sokkal később írónő szerelmével együtt, George Sand társaságában is. „Bekerültem a legelőkelőbb társaságba, hercegek, miniszterek között ülök, magam se tudom, mi módon, mert igazán nem kapaszkodtam” - idézi Chopin leveléből Gál. Ebben az említett társaságba többek között Liszt Ferenc is beletartozott, akivel egy időben szinte naponta látogatták egymást. A művész nagy tisztelője volt Eugène Delacroix is, aki rajongott Chopin zenéjéért.
A zongoravirtuóz és zeneszerző sorsát azonban megpecsételte kezeletlen tüdővésze. A sok utazás, a tengeri sós levegő gyógyító hatásában való reménykedés kevésnek bizonyult. Chopin 1849. október 17-én hunyt el, és a Père-Lachaise temetőben kísérték utolsó útjára. A művész halálának évfordulóján, ezen a borongós októberi napon, egy esős hét méltó befejezéseképpen milyen zeneművet ajánlunk Chopintól? A Desz-dúr prelűd, vagy közismertebb nevén az Esőcsepp prelűd meghallgatása segít feldolgozni és elfogadni a pandémiás, őszi napokat.
(A cikk első változata 2020.10.17-én jelent meg.)