A Schmidt Mária intézete az '56-os eszméket meggyalázó módon emlékezett a forradalomról
Mindenki ismeri a régi gyerekmondókát a Katicárol, akit a törökök a legváltozatosabb módon kínoznak. Valószínűleg ebből merített ihletet Dózsa László is, akit a Fidesz hazugsággyára öklendezett ki magából, Schmidt Mária bábáskodása melett 2016 őszén.
Négy éve derült ki, hogy állításával ellentétben nem Dózsa László színész-rendező, hanem a 2000-ben elhunyt Pruck Pál van azon az 1956-os fotón, amit Schmidt Máriáék használtak a plakátjaikon. Ezt azóta bírósági ítélet is kimondta, Schmidtéknek mindez azonban egy bocsánatkérést sem ért. Sőt!
A Fidesz-média inkább most interjút készített Dózsa Lászlóval, aki így fogalmazott az előzményekről:
„Úgy vélem, nem az a fontos, hogy ki van a fényképen, hanem sokkal inkább az, hogy ki mit csinált 1956 októberében. Örülök, hogy őszintén beszélhetek mindezekről, mert úgy érzem, ebből a plakátügyből egy elvtelen lejárató hadjárat kerekedett, amely megviselt, és amelynek a nyomait ma is magamon viselem. Négy éve valóban kínszenvedésként élem ezt meg, sokan el is fordultak tőlem, a szakmában is, holott én sohasem voltam hazug. Tévedni – akaratlanul is – sokszor tévedtem, de ez keresztényi és emberi dolog. Megbocsátást remélek.”
Emlékeztetőül, Dózsa László és a Fidesz a következő történettel gyalázta meg az 1956-os hősök emlékét:
Emellett lelőtték, felrobbantották, falhoz állították, tömegsírba tették, de mégis életben maradt...
Dózsa elképesztő állításait az 56-os eseményekkel kapcsolatban a történészek egytől egyig cáfolták. Normális demokráciában az ilyen hazugságot közutálattal és több helyen börtönnel is súlytanák. Itthon ehelyett az elvtelen és szemrebbenés nélkül hazudozó maffiaállam vezetői újra előásták és gyomorforgató módon mutogatják a lakájmédiában.
Magyarország, 2020.
64 évvel a forradalom után.