Ön tudta, hogy milyen messze van Makó Jeruzsálemtől?
Ha nem ismeri Tóth Béla Magyar Anekdotakincs című kötetét, amelyben régi mondákat, szólásokat, parabolákat magyaráz meg a szerző, akkor bizonyára ön is az ismert szóláshasonlat használatakor a dél-alföldi, Csongrád-Csanád megyei kisvárosra gondol Makó említésekor. Pedig ez tévedés.
A szólásban foglalt Makó ugyanis nem helynév, hanem személynév, méghozzá egy a dalmáciai Splitben tartózkodó vitézt hívtak így. Amikor ugyanis II. András király keresztes hadat vezetett a Szent Földre, a serege megpihent Spalato városában.
A magyarok az ájtatos út ellenére sem feledkeztek meg a boros kancsókról. Egy Makó nevű katona pedig oly mértékben megittasodott, hogy Spalatoban azt hitte, hogy már Jeruzsálemben van. Innen ered ez a szólás, hogy messze van tőle, mint Makó Jeruzsálemtől.
Ennek a történetnek a hitelességét nem csak Tóth Béla, hanem Szirmay Antal Hungaria in Parabolis, vagyis Magyarország szóképekben című kötetében is megerősítette.