Erős és büszke? Dehogy: gyenge és korrupt!
Orbán szerint erős és büszke ország vagyunk. De a tények nem ezt mutatják. A korrupciót nehéz mérni, de azért mégis vannak rá módszerek, ezek alapján pedig semmi okunk nincs büszkének lenni arra, ami itthon zajlik.
A TÁRKI kétévente adja ki Társadalmi riport című kötetét, melyben a politika, a gazdaság, a közélet és egyéb területeken végzett kutatásaikat teszik közzé, így idén is megjelent ez a vaskos kötet, telis-tele fontos és érdekes információkkal. A kötet tárgyalja a korrupció témakörét is. Levezeti és megállapítja, hogy Magyarország az EU 2. legkorruptabb országa, első helyen Bulgária áll, majd holtversenyben Magyarország és Románia. De mit jelent ez pontosan, miért probléma egyáltalán a korrupció és hogyan mérik?
Nos, többféle lehetőség is van a mérésre: legfontosabb mutatószáma a lakossági érzékeléseken, tapasztalásokon alapul (CPI), továbbá a big data, vagyis nagy mennyiségű adaton alapuló feldolgozás is segítségünkre van, ez elsősorban a közbeszerzések kockázatát mutatja meg, például annak tekintetében, ha csak egyetlen induló van egy tenderen, mert a feltételeket eleve arra cégre szabták.
A Fidesz 2010-es kormányra kerülése előtt is jelen volt a korrupció, de Orbán és a NER csúcsra járatják és kimaxolják azt. Az államhatalmi intézmények autonómiája lényegében megszűnt, a közintézmények élére a kormányhoz hűséges vezetőket ültettek. Az országot egy elit csoport vezeti, politikusok, oligarchák és “szürke eminenciások” csapata, akik “foglyul ejtették az államot”, így létrejött egy hibrid rendszer, a diktatúra és demokrácia között félúton. Kialakult a “haveri államkapitalizmus”, a végső döntés azonban általában személyesen Orbán Viktoré. Nem igaz tehát az, hogy “biztosan nem tud róla”. Tud - de ha nem tudna és ilyen dolgok mennének az országban a tudta nélkül, az legalább akkora probléma lenne.
Mi a gond a korrupcióval? Nos, a kötet ezt is világosan leírja. Egyrészt a kialakult rendszerben a hatalomhoz közeli korrupciót nem üldözik, másrészt a hatalmi elit a közpénzt kiszivattyúzza, azaz konkrétan ellopja és magáévá teszi, harmadrészt megszünteti a versenyt és a többszereplős játszmákat - egy kiválasztott haver vihet mindent.
A közpénz lenne az a pénz, amiből épülhetnének jó minőségű utak a kátyús tengelytörők helyett, lehetne a tanároknak, az egészségügyi személyzetnek meg a tűzoltóknak normális fizetést adni, az iskolába felszerelést venni, az óvodába wc-papírt, hogy ne a szülőknek kelljen bevinni, meg fejlesztő játékokat, hogy ne funkcionális analfabétákat termeljen ki a rendszer. A közpénzből lehetne normális buszokat venni a szakadt Ikarusok helyett és orvosi vizsgálatokat, modern diagnosztikai eszközöket finanszírozni. Erre való a közpénz, nem a Fidesz oligarcháinak zsebébe! Azt kell megérteni, hogy a közpénz nem a kormányé, hanem a miénk - és ha elveszik, akkor minket meglopnak.
A Mészáros és Mészáros Kft. az elmúlt évtizedben az árbevételét 102-szeresére növelte. Közbeszerzéseken majdnem 500 milliárd forintot nyertek el, a teljes közbeszerzési összeg 11%-át - és ez majdnem teljes egészében (86%-ban) uniós forrásból történt. Mi mindent lehetett volna megvalósítani ebből a pénzből? Hány hajléktalannak jutott volna normális fedél a feje fölé és hány mélyszegény gyermek életkilátásait lehetett volna megfelelő oktatással növelni?
Bár még a Fidesz szavazóinak többsége is úgy gondolja, hogy az uniós pénzek magánvagyonná válnak, nem tartják ezt elfogadhatatlannak. Inkább érdektelenségbe fullad a korrupció, mint jelenség: Magyarországon a legkevesebb azon lakosok aránya, akik szerint a korrupció elfogadhatatlan: mindössze 38% gondolja így. Ennek nyilván van történelmi háttere: a szocializmusban mindenki hazalopta a gyárból azt, amire szüksége volt, a hálapénz mindig alkalmas volt arra, hogy kicsit jobb ellátásban részesüljön az ember, egy kis kenőpénz ide vagy oda és máris gördülékenyebben mentek a dolgok: lett telefon, tanácsi lakás és piros Moszkvics. Az elmúlt években Orbánnak szerencséje volt, legalább egy látszólagos gazdasági növekedést tudott felmutatni, de az, hogy ez milyen gyenge lábakon áll (például mennyire függ a német autóipartól), az sokak számára most válik igazán világossá. A koronavírus-járvány következtében kialakuló gazdasági válság nem sok jót ígér, de egyet valószínűsíthetően mégis: alapjaiban megroppanthatja a NER-t.