Lázadnak a vállalkozók: csak azért is kinyitnak
Egyelőre nem Magyarországon, hanem Lengyelországban döntöttek így többen, miután a hosszú hónapok bevételkiesése miatt teljesen ellehetetlenült az életük.
Magyarországhoz hasonlóan Lengyelország sem nyújt kézzelfogható támogatást a kiesett bevételek pótlása érdekében, ott még a látszatsegítséget nyújtó hiteltörlesztési moratóriumot sem vezették be, így nulla bevételből kellene a dolgozók bérét, a hiteleket, a bérleti díjakat, adókat, egyebeket fizetni és eltartani a vállalkozónak magát és a családját. A lengyel vállalkozók egyszerűen megelégelték a dolgot és úgy érzik, hogy az esetleges büntetés is jobb, mint az, ha nem tudnak termelni egyáltalán. Az ellenállást erősíti, hogy egy borbély esetében a bíróság kimondta, hogy a zárlat érvénytelen, mert azt rendeletben hirdették ki, ami alkotmányellenesnek minősül. A “Mi kinyitunk” mozgalom hívei legkésőbb január 18-án újranyitnak, hangsúlyozva, hogy az egészségügyi szabályokat betartva, a maszkviselés, távolságtartás, fertőtlenítés eszközeivel élve teszik azt. Lengyelországhoz hasonlóan Olaszországban is elkezdtek lázadni a vállalkozók és azt tervezik, hogy kinyitnak.
Vajon várható-e, hogy nálunk is sor kerül hasonló lépésre? A tavaszi bezárást a boltok és vendéglátóhelyek nagyrészt túlélték valahogyan, de már annak is áldozatául esett néhány olyan hely, amelyek kifejezetten népszerűek voltak: a Mozsár utcai Funky Pho például nagy veszteség volt. Jelenleg a tavaszi hullámnál enyhébbek a korlátozások, a boltok csak a nyitvatartási időt illetően vannak keretek közé szorítva, azonban a vendéglátás és a szórakoztatóipar a padlón van és amilyen csigatempóban halad a vakcinázás, nem is látjuk, mikor ülhetünk be a barátainkkal egy üdítőre, mehetünk koncertre vagy térhetünk be éhesen egy étterembe. Ezek persze nemcsak kényelmi dolgok: a mentális egészségünk egy csomó ilyen kis hétköznapi rutintól, kikapcsolódási lehetőségtől is függ, ezeket tudjuk nélkülözni néhány hétig, hónapig, de hosszú távon depresszióssá tehet, ha nincs módunk a megszokott módon lazítani. A tulajdonosokat illetően az meg pláne probléma, hogy gyakorlatilag nulla forintból kellene megélniük, szóval senkinek sem jó ez a helyzet. Orbán Viktor is tudja ezt, azonban az ő megoldási stratégiája a kevéssé dokumentált kínai vakcina behozatala.
Ami már biztos, hogy több olyan hely is az átmeneti, vagy végleges bezárás mellett döntött, ami kifejezetten népszerű volt Budapesten: az A38, az Ellátókert, az Ankert, a Beat on the Brat, a Kalóztanya, a Marxim, az Akvárium, a Doboz, a Symbol, a Dang Muoi és még hosszasan folytathatnánk a sort. Vannak, akik más módon próbálnak túlélni: az Akácfa utcai Kis Kulacs a tavaszi hullám folyamán 35.000 adat ételt osztott ki a rászorulóknak és most már ott tartanak, hogy saját ingóságaikat adják el annak érdekében, hogy továbbra is tudjanak ételt osztani heti kétszer a hosszú sorokban kígyózó embereknek. Mások a házhozszállítással próbálnak életben maradni, de mivel sokan úgyis otthon vannak, több idő jut főzni, ez tehát nem egy életképes stratégia hosszú távon.
Abban bízhatunk, hogy egyre több vakcina megy át a klinikai tesztek harmadik fázisán és kerülnek engedélyezésre az élelmiszer- és gyógyszerfelügyeletek által, nő a gyártói kapacitás és talán felgyorsulnak a vakcinázások, de egyelőre ebben nem haladunk kellő gyorsasággal. Az EU eggyel ügyesebb lehetett volna a tárgyalásokban és köthetett volna le jóval több vakcinát, még akkor is, ha többet kellett volna fizetni érte - a lezárások fenntartása biztos, hogy drágább, tehát ez egy olyan költség, aminek a megfizetése előnyökkel járna. Az oltásellenességgel szemben a kormány tudna a legtöbbet tenni, méghozzá a minél egyértelműbb információátadás és kommunikáció javításával, más kérdés, hogy erre képesek-e.
Összességében az biztos, hogy ha nyárra ki is nyithatnak a vendéglátóhelyek - ami még egyáltalán nem biztos - akkor is lesznek olyanok, amelyektől végleg el kell köszönnünk. Könnyen lehet az is, hogy a tulajdonosi kör átrendeződik és még több kedvelt helyszín, épület kormányközeli vállalkozóknál köt ki végül.
A lengyel és a magyar kormány egy követ fúj, sok hasonlóságot mutatnak, ugyanaz a diktatórikus, kamukeresztény hozzáállás jellemzi a lengyel kormányt, mint a magyart. Míg nyugaton a kiesett munkabérek és vállalkozói bevételek az államok által 80%-ban pótlásra kerülnek, a lengyel és a magyar kormánytól ezt nem remélhetik az emberek: itt azt nevezik válságkezelésnek, hogy más nemi szervével verik a csalánt.