Megadja, Pokorni, Rotyis és a többiek - egy dokumentumfilm margójára
Január 27-én volt a holokauszt nemzetközi emléknapja. A magyar emléknapot, április 16-át éppen az a Pokorni Zoltán javasolta, akiről sok szó esik a most bemutatott "A gyilkosok emlékműve" című dokumentumfilmben. A film azokat a nyilasok által elkövetett tömeggyilkosságokat vesézi ki, amelyeket zsidó kórházakban és öregotthonokban követtek el a XII. kerületi Turul-emlékmű párszáz méteres körzetében, a budapesti ostrom alatt.
Mind a tömeggyilkosságokat, mind az emlékmű körüli vitákat bemutatták már más alkotások is. Amire ez a film hangsúlyosan rámutat, az a történelem szerencsétlen kisajátítása, amely nem a megbékélésnek emel emlékművet, hanem tovább mélyíti a megosztottságot szándékosan vagy tudatlanságból.
A turulmadár karddal és kard nélkül kétségtelenül egy régi magyar katonai szimbólum. És nem is lenne baj, ha ezzel a szimbólummal háborús hősöknek és nem háborús bűnösöknek emelnének emlékművet a turulmadarat felhasználva. Mert itt ez történt. A szobor talapzatára olyan nevek lettek felvésve, akik súlyos háborús bűnöket követtek el civil honfitársaik ellen. A nagy igyekezetben lemaradt viszont a szoborra került listáról a régi székely nemesi katonacsaládból származó Kiss János altábornagy, aki igazi nemzeti hős, és mártírhalált halt, mert a nyilas puccs után a nemzeti katonai ellenállás vezetője lett.
Ha valakinek, a hős altábornagynak helye lenne egy katonai hősi emlékművön. A XII. kerületben élt és a Margit körúton végezték ki. A több száz áldozat neve a Maros utcai kórházból, a Bíró Daniel kórházból és az Alma utcai szeretetotthonból szintén nem került fel a talapzatra.
A film tragikus és megrendítő része, amikor Pokorni Zoltán polgármester néz szembe a talapzaton szereplő nagyapja tetteivel. Pokorni nagypapa a Megadja és a Bokor testvérekkel a legelvetemültebb rémtetteket hajtotta végre a budai zsidó kórházban és az öregotthonban (mint Rotyis és Szívós Pesten). Pokorni megrendítően meséli, hogy édesapja, aki sajnos III/III-as ügynök volt, melegszívű embernek írta le a nagypapát... Mert otthon valószínűleg az volt, mint Megadja, Bokor, Rotyis, Szívos és a többiek.
Civilben pékek, cipészek, fűszeresek, villanyszerelők, házmesterek, akik egyszer csak megvadultak, és a legförtelmesebb bűnöket követték el betegek, nők, gyerekek ellen, csak azért, mert a hatalom ellenségnek kiáltotta ki őket. Pokorni szembenézése példamutató. Jó lenne, ha sokan követnék példáját, és főleg, ha valamennyien belátnánk, hogy az ellenséggyártás milyen gyorsan csaphat át gyilkos gyűlölködésbe.
(Jó, ha tudod, hogy egy véleménycikket olvastál, ami nem feltétlenül tükrözi a Zsúrpubi szerkesztőségének álláspontját, de nálunk akkor is a szabad vélemény a legfontosabb.)