Kéri László: Ha van is értékelhető oltási terv, azért nem ismerhetjük, mert valószínűleg közfelháborodást váltana ki
A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét. Itt a Heti Kéri!
Zsúrpubi: Úgy tűnik, hétről hétre kénytelenek vagyunk nagyjából ugyanazokról az eseményekről, aggodalmakról, ál- és félhírekről beszélgetni. Azaz a vírushelyzetről.
Kéri László: olyan viszonyok között kell élnünk - most már lassan egy éve, de legalább tíz hónapja -, amikor egy-egy váratlannak tűnő hírről, bizakodást keltő információról akár egy-két napon belül is kiderülhet, hogy az ellenkezője az igaz, vagy, hogy egy újabb féligazság perceken belül érdektelenné teheti mindazt, amit még az előző napon is szörnyen komolyan vettünk. Ezen a héten legalább négy ilyen jellegű élményem is akadt, s érdemes lenne mindegyikükről egyenként is megemlékeznünk, ha…
ZSPB.: Ha?
K.L.: Ha nem tartanék attól, hogy amit most mondok, a jövő hét közepére érdektelenné, esetleg megcáfolttá válik, avagy helyettük váratlanul sokkal fontosabbnak tetsző kérdésekkel leszünk kénytelenek megbirkózni.
ZSPB.: Azért próbálkozzunk meg ezzel az emlegetett négy kérdéskörrel is!
K.L.: Először is, a múlt hét elején még úgy tűnt, hogy komoly kormányzati szándék mutatkozott a lakosság meggyőzésére az orosz vakcina kizárólagosan helyes alkalmazásáról. Lényegében ugyanaz az egy-két kulcsfontosságú politikus - valamint a hasonlóan szűk kör és féltucatnyi médiabábjaik – nagy erőkkel győzködték a lakosságot afelől, hogy ne nagyon törődjenek az orosz vakcina kapcsán lábra kapott aggodalmakkal.
S a „verbális meggyőzési erőszak” szokásos gesztusával beboltozva, láthattuk az ország elsőszámú infektológusát, a külügyminisztert, aki fantasztikus üzletet kötött már megint. Persze, több részletben és legalább negyedévre széthúzva, s ezzel is kb. a szükséges 60-70 százalékos beoltottságnak talán az egyötödét-egyhatodát érintő végeredménnyel.
Aztán alig telt el néhány nap, megélhettük ugyanezt a médiaoffenzívát, ám ekkor már a kínai eredetű vakcinák áldásos mivoltát személyesen a kormányfő kiállásával is megerősítve. Nehéz ezek után bármiféle hírt, szándékot, bejelentést, győzelmi hírt komolyan venni. S nem is tenném, ha mindeközben nem tornáznánk magunkat a nemzetközi halálozási listán egyre magasabb helyekre. Most már az egymillió lakosra jutó számítások szerint lehagytuk a híresen túlfertőzött országok zömét is.
ZSPB.: S mi lenne a második gond?
K.L.: Ez már csak keserű fintor a torta tetején. Lassan hat hete szeretné a média, meg az ellenzéki politikusok egy része megtudni, hogy konkrétan mi is lenne a sokat hivatkozott oltási tervben.
Nos, a héten Széll Bernadettnek adott válaszában Cecília kifejtette, hogy ez a terv azért titkos, mert állandóan dolgoznak rajta, így módosul újra meg újra… Ezen már élcelődni sincsen kedvem, mert vagy az a helyzet, ahogyan sokan ezt a választ fogadták, hogy t.i. nincsen értékelhető terv.
Vagy ami még rosszabb, van ilyen terv, de abban olyan jellegű prioritások vannak, amelyeket - ha megismerhetnénk - a vége széleskörű közfelháborodást váltana ki. Mondjuk, a magam személyes gyanakvása szintén ebbe az irányba leng ki, mert mindenféle kormányfői elszólásokból, szóvivői mellékmondatokból kell megtudnunk, hogy a sportolók egy köre, a rendészetiek, avagy a kormányzati felső körök szintén privilegizált jellegű csoportok. Már meg sem lepődnék, ha az derülne ki, hogy például a nagyegyházak első vezetői körei is azok lennének. Hiszen ilyen magas halálozási ráta mellett az utolsó kenet feladása is tömeges feladattá nőheti ki magát. Egyszer majd valaki bizonyára feldolgozza ezt.
Az ún. oltási terv körüli bohózat ennek az egész rémséges helyzetnek az egyik legerősebb és leginkább szimbolikus története. Miközben ennek a tervnek, és a széleskörű nyilvánosságának kellett volna megelőznie már TAVALY ÉV VÉGÉN azt a fázist, amikor már valóban a vakcinák beadása került napirendre.
ZSPB.: Ezzel pedig beleléptünk a harmadik problémakörbe is?
K.L.: Ó, hogyne. A közvélemény pénteken arról értesülhetett, hogy hétfőtől a háziorvosok néhány ezernyi főre tehető kara olyan rendkívüli feladatot kap, amelynek az elvégzésére nyilván alaposan és sokrétűen, már hónapok óta fel lehettek készítve. Ők fogják hétfőn reggeltől a hétvégiéig beoltani az illetékességi területükön lévő időseket, a különleges és veszélyeztetett betegeket. És mi ebben a legjobb? Az, hogy a központtól kapják meg a beoltandók listáját annak alapján, ahogyan az előzetes regisztráció történt. Még szerencse, hogy abban lehet némi szabadságuk, ha a saját nyilvántartásuk nem egyezik a központtól megkapottokkal, akkor dönthetnek a maguk egyéb, meglévő szakmai ismereteik alapján is.
El tudjuk képzelni, hogy egy-egy háziorvosi rendelőre, a minimális személyzetükre, s magukra az orvosokra általában miféle teher szokott nehezedni ilyen év elejei, utóinfluenzás időkben? Van-e bárkinek is elképzelése arról, hogyan fogja egy-egy háziorvos, az egytelen asszisztensével megoldani a kiértesítések, a beoltások, az esetleges rászorulók oltóhelyekre történő kiszállításának a feladatait olyankor, amikor egy jelentős részük eleve idős, amikor többszáz helyen eleve hiányoznak, és a hiányzók helyett a szomszédos kollégák kénytelenek helyettük is ellátni a járóbetegeket és egyéb panaszokkal jelentkezőket. És ha a rendelkezést jól olvastam, nekik kell majd vakcináért menni a járási központokba.
Magyarán, a hosszas, csaknem egy éves kormányzati diadaljelentések, a sokszázmilliárdos pénzszórás és propagandahadjárat végén az érdemi teher a háziorvosok néhány ezres kasztjának nyakára lesz átlőcsölve, a valós munka az övék lesz, miközben semmiféle garancia nincsen arra nézve, hogy fel lehettek-e kellőképen készülve és készítve minderre. S azt már csak halkan kérdezném: vajon az év utolsó hónapjában a kormány által két kézzel kiszórt sok-sok százmilliárdból mekkora összeget szántak arra, hogy a háziorvosok különleges és plusz-terheket jelentő munkáját is kompenzálják? Kaphatnak-e legalább annyit, amennyit Mészáros Lőrinc üres szállodái fenntartására kapott?
ZSPB.: Maradt még egy szempont.
K.L.: Igen. Mindeközben a legnagyobb kormányzati erőfeszítést és a legnagyobb anyagi áldozatokkal járó döntéseket ezen a héten a kormányzat a felsőoktatás erőszakos és mindenféle ellenállást letörni igyekvő átalakításának szentelte. Talán azért ennyire sürgős, mert ekkor még a hallgatók otthon vannak, a vizsgaidőszak befejező szakaszában az oktatói kar is elfoglalt, mindenesetre ez sürgősebb, mint a járvány. Ezen a területen nemcsak kommunikáció van, hanem határozott, kemény és visszafordíthatatlan döntések sorozata is. Érti ezt ép ésszel bárki is? Vannak a szóban hangoztatott prioritások és ehhez képest léteznek a tényleges cselekvésben megmutatkozók.