Kéri László: Orbánnak politikai kockázattal járna, ha visszaadná az emberek szabadságát
A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét. Itt a Heti Kéri!
Zsúrpubi: A Klubrádió hagyományos hallgathatóságának utolsó napja volt vasárnap, mondhatnánk, hogy bizonyos értelemben a temetésének, búcsúztatásának a napja is. Ennek kapcsán érdemes eltöprengeni az elmúlt fél év mérlegén: Index, SZFE, Klubrádió, megzabolázott vidéki egyetemek…
Kéri László: Nem állíthatnánk, hogy a kormányzat ne lett volna páratlanul aktív és kártékony egy olyan kivételes és különleges veszélyekkel telített időszakban, mint amit a járványhelyzet második és egyúttal az elsőnél jóval több áldozatot és beteget produkáló időszaka jelentett. Mindazonáltal a felsorolt és jellegükben, karaktereikben egymástól alapvetően különböző esetek között megtalálhatóak az állandóan kitapintható közös vonások is. Több és a struktúra egészét tekintve nagyon is összefüggő vonások. Olyanok, amelyek együtt roppant pontosan kirajzolják nem csak e mostani Orbán-korszak lényegét, hanem még azt is, amire a következő egy évben számíthatunk. Hamarjában öt ilyen jellegzetességet vélek azonosíthatónak.
ZSPB.: Akkor kezdjük is kifejteni ezeket egyesével!
K.L.: Először is, Orbán Viktor egyik ügyben sem vállalt személyesen szerepet, mindegyik esetben úgy tesz, mintha neki ehhez semmi köze nem lenne. Véleményt is csak akkor nyilvánít, ha már elkerülhetetlen, és ilyenkor az adott botrány valamely periférikus elemébe belekapaszkodva, mintegy mellékesen adja a jóváhagyását. De! Figyeljük meg, hogy sohasem úgy, hogy azt később számon lehessen kérni rajta.
Valamennyi esetben elbújik az általa mozgatott bábok, paravánok mögé, hol az üzleti életre, hogy a Médiatanácsra, hol Vidnyánszkyra, Palkovicsra hivatkozva. Mintha ezek közül bármelyikük is merne Orbán jóváhagyása nélkül egyetlen lépést is tenni. Mondhatnánk azt is, hogy sikerült megteremtenie a közéleti képmutatás páratlanul hatékony magasiskoláját.
ZSPB.: Mi a második elem?
K.L.: Időben széthúzva, ezekkel az ügyekkel az elmúlt fél évben folyamatosan le lehetett foglalni a Másik Tábor hangadó rétegeit, és egyáltalán nem bánták azt sem, ha időnként a maguk soraiban is kialakult valami morgolódás. S miért nem? Mert a másik oldalnak okozott kár minden esetben jóval nagyobb lehetett, mint aminek a semlegesítésére a maguk soraiban kellett energiát fordítani. Mindez egy jéghideg politikai költség/haszon elemzésnek a következménye: amíg a túloldal vesztesége nagyobb, mint az enyém, addig a játszma folyamatosan az én esélyeimet javítja. És itt térhetünk át a harmadik összetevő értelmezésére, mert a Másik Oldal kohézióját csak a látszatok szintjén lehetséges az ellenzéki összefogás keretei között értelmezni. Mert ez csak a politikai forma. Ám a lehetséges, többmilliós választói akarat egy tömbbé formálását a pártok együttesen sem lennének képesek elvégezni, ehhez mindenképpen szükség lenne a szakértelmiségi csoportok összehangolt együttműködésére is. Viszont ha ezeket a csoportokat folyamatosan lekötöd, mesterséges problémákkal megosztod, akkor nem lesznek alkalmasak az össznépi elégedetlenségek összegzésére. Nézzük meg, valamennyi kisebb és nagyobb botrány címzettjei/kárvallottjai az egyes szakértelmiségi csoportok. A bevezetőben megemlített Nagy Ügyeknél ez több mint nyilvánvaló, de „kicsiben” ugyanezt a célt nagyszerűen szolgálta a Dúró Dórás darálás felkarolásától az orvosok röghöz kötésének és a hálapénz-ügyek középpontba állításának akciói is, avagy a pedagógusok folyamatos tűzvonalban és fertőzési kitettségben történő tartásuk is.
Csak olyan értelmiségre van szükség, aki feltétlenül lojális, az összes többi veszélyforrás.
ZSPB.: Vagyis a különböző és szerteágazó ügyek kirobbanásának egyetlen összekötő kapcsa a jövő évi választásra való tudatos felkészülés?
K.L.: Igen.
Olyannyira mondom ezt, hogy Orbán azzal is tisztában van, mely szegmensekben nem tud majd nyerni, ott igyekszik jó előre minél több kárt okozni. Tavaly például megértette, hogy számukra a főváros elveszett, ezért mind az SZFE, mind a Klubrádió, mind pedig a Karácsony Gergely elleni akciók sorozata abból a felismerésből fakad, hogy itt nincsen mit nyerni, de akkor a Másik Oldal hadd nyögjön állandó nyomás alatt.
Én már azon sem csodálkoznék, ha a főváros népe végül kénytelen lenne beérni majd a kínai vakcinákkal, mert ide csak azt fogják önteni. Egyszóval, minden irracionálisnak tetsző lépést csak akkor érthetsz meg, ha azonnal mérlegeled az adott ügy funkcióját a 2020-es választások esélyei felől.
ZSPB.: Akad még valami közös tanulság?
K.L.: Hogyne, lenne még több is, de egyet még feltétlenül érdemes szóba hozni. A bevezetőben említett botrányokat is csak abban a reményben volt lehetséges eredményesen végig vinni, hogy
Orbánnak nem kellett reálisan számolnia semmiféle érdemi utcai ellenállással, tüntetésekkel, sztrájkokkal, hasonlókkal, mint pl. 2018 telén a rabszolgatörvény elfogadtatásának heteiben. Ezért fontos nekik a rendkívüli állapot minél tovább történő meghosszabbítása. Ezért van az, hogy képtelenség tisztán látni az oltási tervekben, ezért érdekük a vírus teremtette különleges helyzet fenntartása, ezért kell hetente és naponta össze-vissza beszélni, ezért nem adja meg Orbán Magyarország népének azt az esélyt, hogy újra szabadon és korlátozásoktól mentesen élhesse a mindennapi életét. Mert ez politikai kockázattal járna.
Amíg a rendkívüli állapot tart, addig az ő számára garantált a két legfontosabb szempont érvényesülése: szabadon és mindenféle kontroll nélkül oszthatja a pénzt (a mi pénzünket), és nem kell tartania hatalmának megbillenésétől sem. Minden egyéb szempont sokadlagos jelentőségű. Mindegy, hogy mit gondol a külföld. És az is mindegy, hogy mit gondolnak azok, akik nem rá szavaznának. Egészen addig, amíg otthon tarthatóak. Sokáig, nagyon sokáig. De nem a végtelenségig.