Kéri László: Miért nem veri ki a biztosítékot, hogy 2014 óta 15 milliárd forintot keresett az Orbán-család?
A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét.
Zsúrpuni: Az idei év első igazán nyárias szombatján régen nem látott méretű, sokezres tömeg hömpölygött végig Budapest belvárosán. Mi történt?
Kéri László: A többségében fiatalokból álló sokaságnak abból lett elege, amiről a kormányzat hetek óta igyekszik elterelni a figyelmet, és mellébeszélve, lényeges dolgokról hallgatva, lényegtelen összefüggéseket hangoztatva képtelen hihető magyarázatot adni: miért is kell Budapesten hitelből, kínaiaknak, kínaiakkal építtetni kínai egyetemet oda, ahova hazai egyetemi várost terveztek - magyar diákoknak. Ez a botrány sokáig megmaradt a szokásos politikai szócsaták keretén belül, ezúttal azonban az is kiderült, hogy a kormányzat által sejtettnél összehasonlíthatatlanul nagyobb tömegek számára is elfogadhatatlan ötletet erőltetnek. Talán csak a véletlen hozta úgy, hogy
ugyanez a magyar kormány, ugyanezen napokban rövid időn belül már harmadszor vétózta meg az Unió egységes fellépését az épp aktuális - és e kontinensen minden más ország által elítélendőnek tartott - kínai politikai gyakorlat nyilvános elítélése ellen.
Az Unióbéli, mind törékenyebb magyar helyzeten az sem fog sokat javítani, hogy ezen a héten az Európai Bíróság elutasította azt a magyar keresetet, amellyel szerettük volna megtámadni a hazánkat elítélő, ú.n. Sargentini-jelentés Európai Parlamentben történt 2018-as megszavazását. Túllép egy heti krónika elemzési keretein annak megállapítása, miszerint a jelenkori magyar külpolitika peremre szorulása és elszigetelődése - mindenféle győzelmi jelentések ellenére is - megállás nélkül folytatódik. Most már hetente érzékelhető módon is.
ZSPB.: Szintén az előző hétről áthúzódó botránykőnek bizonyult az a kormányfői kiszólás, amellyel az előző heti krónikánkban mi is foglalkoztunk, hogy t.i. Orbán Viktor - nem kis álszerénységet magára erőltetve – a bérből és fizetésből élők milliós tömegéhez tartozónak véli magát.
K.L.: E hamar szállóigévé vált kijelentés több újságírót is arra indított, hogy a hivatalos adatokból is egyértelműen kideríthetően, tételesen járjanak utána az Orbán-család anyagi gyarapodásának. Így aztán feketén-fehéren kiderülhetett, hogy a legszűkebben vett családtagok 2014 óra (hét éven belül) több mint 15 milliárd forintnyi bevétellel bővíthették a családi kasszájukat. A hangos belpolitikai szócsaták zajában a legtöbbször roppant kevés figyelem jut az olyan ügyek kellő mélységű megtárgyalására, amelyeknek közvetett módon milliók láthatnák kárát – ha egyáltalán lenne erről minimális ismeretük is. Ezen a héten is tartott üléseket a magyar parlament, ám ha áttekintünk a heti médiavisszhangon, akkor a legnagyobb figyelmet a T. Ház elnökének elszabadult fegyelmezési szokásai kapták. Igaz, az általa kirótt büntetések mindig is az ellenzéki képviselőket találták el, és az is igaz, hogy olyan kijelentések okán, amelyek hallatlanul kellemetlenül érintik a kormányzókat - sokszor személyükben is. Azt még meg lehet érteni, hogy az ilyenkor kiszabott milliós bírságokat feltehetően a közvélemény tényleg képes a maga helyén értékelni. Azt viszont már sokkal nehezebb megmagyarázni, hogy ennél ezerszer nagyobb horderejű döntéseknek miért nincsen szinte semmiféle visszhangja. A múlt héten például
a fideszes többségű Törvényalkotási Bizottságban alig félórányi vita után elfogadták azt a képtelen javaslatot, miszerint jövőre azok a cégek, amelyek közhasznú alapítványokat támogatnak, ezen összegekre nézve 300 százalékos adókedvezményben részesülnek. Ez a lépés nagyan is világos és szemérmetlen folytatása annak, amit már egy-két hónappal korábban elkezdett a kormány akkor, amikor ezermilliárdos vagyonokat mentett át közalapítványokba.
Ezúttal e különös védelmet élvező árnyékbirodalomnak a későbbi, folyamatos finanszírozását is megteremtik miután úgy tűnik, az uniós forrásoktól elestek.
ZSPB.: Feltehetően pénzről lehetett szó akkor is, amikor a hazai honvédség vezérkarát nagy gyorsasággal átalakították.
K.L.: A főparancsnok mellett még a másik két, legmagasabb beosztású főtiszt is távozott. Az okokat találgatók azt sejtik, mintha a várható, sok százmilliárdos katonai fejlesztési pénzeknek a legszűkebb kormányközeli nagyvállalkozók kizárólagos hozzáférését már csak egy vadonatúj vezetéssel lehetne zavartalanul lebonyolítani. A szűkszavú forrásokból azért azt világosan megérthetjük, hogy ezúttal is ezermilliárdos üzletek további sorsáról van szó. A honvédéség jövőbeni kiemelkedő jelentőségéről egyébiránt maga a kormányfő tett fölöttébb tanulságos kijelentéseket már az új parancsnokok kinevezésekor: azért kell nekünk erős hadsereg, hogy a jövőben senkinek ne jusson eszébe minket megtámadni, még véletlenül sem. Elképzelni nem tudjuk, hogy kinek szólhatott ez a figyelmeztetés? A V4-ek a barátaink, Putyinról nem is szólva, sőt arról sem, hogy a NATO-tagság is jelent némi garanciát… Lehet, hogy megint Soros valahol, titokban csapatokat toboroz? Vagy csak a kampány heve ragadtatta volna el újfent a szónokot? Esetleg az is lehet, hogy az ilyen kijelentéseket is nagyjából annyira kell komolyan venni, mint az egykori, 2010-es Fidesz ígéreteket a kormányzati bürokrácia radikális visszaszorításáról. Merthogy e héten szintén a csekély figyelmet kapó hírek között tudhattuk azt is meg, hogy az eltelt évtizedben a felsőszintű kormányzati bürokrácia létszáma csaknem a kétszeresére növekedett.
ZSPB.: A harcias hangvétel mellett különösen is érdekes az a meglepő visszafogottság, amellyel a trianoni évfordulóról megemlékeztek.
K.L.: Az még hagyján, hogy a pártok között ezúttal példátlanul nagy összhang mutatkozott, ám a hivatalos megemlékezéseken a Fidesz harmadik vonala léphetett elő, sőt, inkább csak ők. Tavaly a járvány lecsöndesítette az akkor még nagyszabásúnak ígérkező, százéves megemlékezési ünnepségek hullámát. Az idén meg mintha ez a feladat a kötelező gyakorlatok közé sorolódott volna vissza. S pillanatnyilag még azt sem tudnánk megmondani, melyik is lenne a jobbik megoldás.