Minél jobban ismerjük a jogainkat, annál kiszámíthatóbb az életünk! - interjú László Gábor tartozásrendezési szakértővel
“Mi hiszünk a második esélyben” - ez dr. László Gábor és csapata, a Bankmentor Kft. jelmondata. A pénzügyi szakjogász, tartozásrendezési szakértő a közösségi médiában - Facebook, YouTube és különösen a Tiktok felületén - edukatív jelleggel oszt meg tartalmakat pénzügyi témában, illetve hosszú évek tapasztalatával segíti az ügyfeleket, hogy tartozásaiktól a lehető legelőnyösebb feltételek mellett szabadulhassanak meg.
ZSPB.: "Mi hiszünk a második esélyben!" - ez a jelmondatuk. Milyen szakmai állomásokon keresztül jutott el oda, hogy az adósok megsegítését végzi?
László Gábor: Jogot végeztem, majd letöltöttem a három év gyakorlatot, de nem találtam olyan területet, ami igazán nekem való lett volna, vagy megfelelő szakmai kihívást jelentett volna. Viszont ekkorra már elindítottam egy vállalkozást, ami egy hitelközvetítő cég volt. Abban az időszakban jórészt devizahitelek voltak, tehát sok olyan ügyben jártam el hitelközvetítőként, ahol devizahitelt vettek fel az adósok, sőt, én magam is azt vettem fel a házamra, hiszen nagyon olcsó volt. Aztán jött a válság, a hitelközvetítés bedőlt. Hiába tartom magam felvilágosultnak, én is beleestem a csapdába, 2010-ben a házamat is el kellett adnom, a nulláról kezdtem újra. Ezután egy faktorcég vezérigazgatója voltam két évig. Fedezetes kölcsönöket vásároltunk, amik akkor annyira olcsók voltak, hogy tudtunk az adósoknak nagyot engedni úgy, hogy még mi is jól jártunk. Mára már átalakult ez a piac, sok pénz és sok szereplő van benne. Mindezekből - a jogi végzettségből, a pénzügyi tapasztalatból és abból, hogy ismerem, hogyan működik és gondolkodik egy faktorcég - összeállt a kép és eljutottam oda, amit ma már 17 kollégámmal végzünk: gyakorlatilag abban segítünk az adósoknak, hogy előnyös megállapodást tudjunk kötni a bankokkal, pénzintézetekkel, követeléskezelőkkel. Az ügyfelek így sokszor havi szinten tízezreket spórolhatnak meg, vagy éppen a futamidő csökkenése miatt szabad éveket nyerhetnek.
ZSPB.: Tehát az ügyfél megbízza Önöket és így helyette egyeztetnek a pénzügyi szolgáltatókkal?
L.G.: Így van. Az elején inkább a jogi képviselet dominált, de én pragmatikus ember vagyok, szeretem a jól működő dolgokat - ismereteim szerint a devizahitelekben 3% alatt van a pernyertességek aránya, tehát ezek feltárását másokra hagyom.
A gyors eredmények érdekében nem a méltánytalanságok felderítése a célom, hanem az, hogy az ügyfél kapjon egy második esélyt. Ez egy üzleti világ, itt megfelelő stratégiával lehet elérni eredményeket.
Vannak olyan pénzintézetek, amelyek tiltólistán vannak nálunk, tehát eleve nem vállaljuk el az ügyet, mert nem lehet náluk eredményt elérni. De ezek vannak kevesebben. Közel 70 pénzügyi szolgáltatóval van tapasztalatunk, ismerjük a gondolkodásukat, tudjuk, milyen stratégia szükséges ahhoz, hogy eredményt érjünk el náluk és így sok esetben jobb megállapodásokat tudunk kötni velük, mint amit az ügyfél egyedül tudna.
ZSPB.: Megjelent egy könyve is, Pénzügyi Méregtelenítés címmel. Ezzel tulajdonképpen a hiányos edukációt próbálta meg részben átvállalni?
L.G.: Hogy átvállalni, az talán túlzás, de számomra egy nagyon fontos küldetés, hogy az ügyfelek legyenek tisztában a jogaikkal és a lehetőségeikkel. Lehet, hogy azért, mert négy gyerekem van és mind én magam, mind a gyerekeim nagyon sok évet vettünk részt az oktatásban és sajnos azt látjuk - de lehet, hogy ez más országokban is így van - hogy ami igazán fontos, a gyakorlati élethez hasznos dolog lenne, arról nem tanulunk az iskolában.
Pénzügyileg egyáltalán nem tudatosak az emberek, ha azok lennének, akkor a jelenlegi moratóriumos időszakot például arra használnák, hogy tartalékot képezzenek. Több ezer ügyfelünk volt az évek alatt és mindössze egyetlen egy olyan esetről tudok beszámolni, aki úgy hagyta abba a devizahitel fizetését, hogy azokat az összegeket, amiket egyébként befizetett volna, félretette és néhány év múlva úgy jelentkezett nálunk, hogy van 8 millió forintja és szeretné lezárni az ügyet. Valahol itt kezdődne a pénzügyi tudatosság.
Nem látok olyan irányokat, amik a takarékosság felé vezetnék az embereket, viszont rengeteg olyan impulzus ér minket, ami miatt nem vagyunk türelmesek. A könyvem a magyarországi viszonyokat mutatja meg, magyar példákkal, arról, hogy hogyan lehet kimászni az adósságcsapdából. Tervezek egy fiataloknak szóló, alapvető jogi és pénzügyi tudnivalókról szóló információs anyagot is, könyvben vagy videós formában a közeljövőben.
ZSPB.: A Tiktokon jelenleg majdnem 28 ezer követővel rendelkezik és több ezren nézik meg egy-egy videóját. Pénzügyi tudatosságra tanító, oktató jellegű tartalom nem is nagyon van másnál. Kapott már ezzel kapcsolatban olyan visszajelzést, hogy esetleg sikerült valakinek az Ön tanácsai alapján megoldania ilyen jellegű problémát?
L.G.: Pont a minap volt bent nálam egy ügyfél, akivel csináltam is aztán egy közös videót, ő a Tiktokon látott videóim hatására végigcsinálta az elévülési ügyét és leírták a tartozását. De több köszönő e-mailt is kaptam már. Nagyon pozitív élmény egyébként a Tiktok, azt látom, hogy jelenleg ez a legjobb felület arra, hogy eljuttassam a gondolataimat, ezen keresztül tudok a legtöbb információt átadni, mert nagyon sokan nézik és kíváncsiak rá. Az algoritmus megtanulja azt, hogy kit, milyen tartalmak érdekelnek és többnyire olyanokat fog feldobni. Sok ember fejében még az él, hogy csak tátikázós videók vannak, de ma már ez nemcsak erről szól, rengeteg értelmes tartalmat lehet találni, én is rengeteg dolgot tanultam a Tiktokról. Nem mindig van hat-nyolc perces videókra idő, egy percben is át lehet adni az információkat, csak legfeljebb jobban át kell gondolni, hogy hogyan. Nagyon szokszor válaszolok a feltett kérdésekre, még akkor is, ha ismétlem önmagam, hiszen elvárhatatlan, hogy mindenki visszakeresse a korábbi videókat.
ZSPB.: Említette, hogy a fizetési moratórium alkalmas lenne arra, hogy az emberek tartalékot képezzenek, ezt viszont nem sokat teszik meg. Szeptember folyamán eldől, hogy folytatódik-e tovább a moratórium és ha igen, milyen formában. Ön mit gondol erről?
L.G.: Az első ijedtség és bezárkózások hatására a legtöbb európai országban bevezettek hasonló intézkedést, tehát azt gondolom, a bevezetése indokolt volt. Nem vagyok politikus, nem én hozom a szabályokat, de azt gondolom, hogy az, amit most októbertől tervez a kormány, hogy csak a rászorulók részére meghosszabbítani, azt kellett volna már idén januártól.
Persze kérdés, hogy ki dönti el, ki szorul rá? Az állam, a bank, vagy az ügyfél? Szakmailag nem tudom a két beérkező információt összeegyeztetni, miszerint soha ennyi ember nem dolgozott a 2000-es évek eleje óta, illetve hogy sokan olyan rosszul állnak, hogy még szükség van a moratóriumra. Azért az látható, hogy ez most egy politikai kérdés, a választások előtt jól jön ez a könnyebbség, hogy nem kell fizetni.
Sok videót csináltam arról, hogy az emberek értsék meg, hogy ez csak egy lehetőség, amiben nem kötelező részt venni és én azt javaslom, hogy aki tudja, még ha nehezen is, de fizesse a törlesztőrészleteit, mert sokkal nő a tartozás és a futamidő. A törlesztőrészlet elvileg nem nőhet, de akinek változó a kamatozása, annak mégis magasabb lehet, ami már dupla teher. Azt a példát szoktam hozni, hogy ha ülök a széken három órát és fel akarok állni, úgy elgémberedik a lábam, hogy sok időbe telik mire újra tudok járni - ilyen a fizetési moratórium is. Ha most meghosszabbítják a választások utánig, az majdnem két év. Nagyon kevés a pénzügyileg tudatos ember, aki tartalékot képzett, ha nem képzett tartalékot akkor felélte. Arra rendezkedett be az elmúlt két évben, hogy a jövedelmének a 100%-át elkölti. Ha újra el kell kezdeni a törlesztőrészlet fizetését és ki kell újra gazdálkodni, az nagyon nehéz lesz. Nemcsak én gondolom ezt, hanem a szakma is azt látja, hogy 10% körüli lesz a bedőlések aránya, ez csak a jelzáloghitelekből 3-400 ezer hitelt jelent.
ZSPB.: Mit gondol azokról az adósságfékekről, amelyeket a 2008-as válság óta beépítettek a rendszerbe? Gondolok itt a teljes listás KHR-re (pozitív és negatív hitelek nyilvántartása), illetve a Jövedelemarányos Törlesztőrészlet Mutatóra, amely megszabja, hogy az ügyfél jövedelme maximálisan milyen mértékben terhelhető. Mennyiben tudják ezek meggátolni a túladósodást és azt, hogy az adós hitelt hitelből fizessen?
L.G.: A pozitív KHR nagyon fontos volt szerintem, nekem is van sok olyan ügyfelem, aki annak idején el tudott adósodni, de ma már emiatt nem tudna. Olyanról is tudok, hogy valaki fölvett több személyi kölcsönt, egy-két törlesztőrészletet befizetett, hogy ne legyen hitelezési csalás, azután elment Angliába és bottal üthetik a nyomát. Ezeket most a pozitív KHR-rel simán ki lehet szűrni. A JTM is hozzásegíti a bankokat, hogy megfelelő legyen a scoring és megfelelően el tudják bírálni a kérelmeket, én ezt is jó dolognak tartom. Ez merőben ellentétes azzal, ami a devizahitelek idején volt, hogy jövedelemvizsgálat nélkül adtak hitelt.
Nem tudom elképzelni, hogy hogy folyhattak le akkoriban a hitelbírálatok, mert a devizahitel egy korlátlan kockázatú termék. Nem tudjuk, mennyi lesz a törlesztőrészlet öt év múlva, de akkor mi alapján állapították meg, hogy öt év múlva fogom-e tudni fizetni, vagy nem?
Ha a prudens banki működést nézem, nem értem, hogy folyhatott le egy scoring annak idején. Korlátlan kockázatú termék kihelyezése egy korlátozott teherviselésű adósnak, szerintem önmagában tisztességtelen. A hitelbírálatnak az a lényege, hogy ha arányaiban nem változik a jövedelmem, akkor végig tudom-e fizetni a hitelt - jelen esetben ezt nem tudták megnézni. Ha olyan szabály lett volna, hogy ha 50%-kal elmozdul az árfolyam, akkor átvált forintra, akkor lett volna felső határa a kockázatnak, lefolytatható lett volna a bírálat.
ZSPB.: Mennyiben oldotta meg az elszámolás/forintosítás a devizahitelesek problémáit, illetve találkozik-e még jelentős számban devizahiteles ügyletekkel?
L.G.: Rengeteg devizahiteles problémával találkozom még mindig. Hogy mennyire oldotta meg a forintosítás a problémát? Szerintem semennyire. Gyakorlatilag arról beszélünk, hogy átlagban 70%-kal magasabb árfolyamon történt a forintosítás, mint a folyósítás. Ez olyan, mintha felvennék egy tízmilliós kölcsönt, de a tőketartozásom és az utána fizetendő kamatom 17 millióról szólna. Nem vagyok könyvelő, de a bankkivonatok alapján azt is megkérdőjelezem, hogy számvitelileg megfelelően lettek-e kezelve ezek az ügyletek. Gyakorlatilag végig hitelként vannak nyilvántartva, pedig ezek valójában kölcsönök. A laikus ember - és sokszor maguk a bankok is - szinonimaként használja a két fogalmat, pedig számvitelileg van köztük különbség. A hitel egy rendelkezésre tartott összeg, míg a kölcsön a folyósított összeget jelenti.
ZSPB.: A felvételkori árfolyamon történő forintosítás lett volna elvárható?
L.G.: Az mindenképpen furcsa, hogy volt mondjuk egy 180 forintos felvételkori árfolyam, ami a forintosításkor 256-ra emelkedett. Kérdés, hogy a kettő közti különbséget mi indokolja. Éppen akkor annyi volt az árfolyam. Ma 320 körül van, annál még mindig jobb. De csak a jövőbeli árfolyamváltozástól védte meg az adósokat, a korábbi emelkedésre nem adott választ. Ahhoz képest, hogy 2008-ban történt a bedőlés, 2015-ben volt a forintosítás, ma, 2021-ben még mindig rengetegen vannak, akik a devizahitellel küzdenek. Köztük sokan vannak olyanok, akik perre mentek, eredménytelenül.
ZSPB.: Egyáltalán, hogyan adósodhattak el az emberek devizában?
L.G.: Még 2006-ban a Magyar Nemzeti Bank azt nyilatkozta, hogy hosszú távon is nagyon megéri devizában eladósodni, sőt, nem zárható ki a forint nominális erősödése és így még jobban is járhatunk. Gyakorlatilag erről szólt akkor minden, sok esetben a jövedelem vizsgálata nélkül lehetett hitelt felvenni. Svájcban jóval alacsonyabb volt a jegybanki alapkamat, így a hitelfelvétel során a forinthitel törlesztőrészlete akár közel a duplája is lehetett a svájci frankos hitel törlesztőrészletének, és így ennek az egyetlen tényezőnek az alapján döntöttek az ügyfelek.
Mindössze egy grafikont mutattak arról, hogy az elmúlt egy évben hogy alakult a svájci frank árfolyama forinthoz képest - a hitelt azonban 25-30 évre vettük fel, tehát visszamenőleg is ilyen időtávot kellett volna, hogy lássunk, akkor rögtön feltűnt volna, hogy 30 forintról 150-re ugrott, tehát megvan az esély, hogy újabb 25-30 év alatt megint az ötszörösére ugrik az árfolyam.
Hozzáteszem, hogy én is sérültem ebben a devizahiteles történetben, egyrészt azáltal, hogy közvetítettem, másrészt azáltal, hogy nekem is volt devizahitelem. Rengeteg képzésen vettünk részt, ahogyan a banki referensek is, de az oktatás nagy része az eladástechnikáról szólt, nem a szakmai ismeretekről. Tehát mi sem voltunk sokkal okosabbak az ügyfeleknél.
ZSPB.: Tehát akkor összességében számukra is tudnak megoldást nyújtani?
L.G.: Én azért képviselem az egyezséget, mint irányt, mert az ügyfeleink is megértik azt, hogy igazságot nem tudok szolgáltatni, de nyugodt éjszakákat igen. A munkája, a háza, semmi nem ér annyit, mint az egészsége, a gyerekei, számos öröm, ami van az életben.
Rengeteg ember a menekült a halálba, betegedett bele, vagy nyomorodott meg ettől. A gyerekek is azt látják, hogy a szülők állandóan frusztráltak, idegesek. Sokkal egyszerűbb egyezséget kötni a bankokkal - ennek sokszor semmi köze nincs az igazsághoz, de az ügyfél felszabadulhat. Fontos az alkupozíció.
Jó alkupozícióval jó egyezséget tudunk kötni, rossz alkupozícióval rosszat. Ez azt jelenti, hogy sok esetben jobb egyezséget tudok kötni a bankkal, mint amit az ügyfél egy per során elérne, mert jó az alkupozíció. Lehet, hogy van az ügyfélnek egy vidéki háza és hiába van végrehajtáson, a bank nem tud vele mit kezdeni. Neki felesleges idegeskednie. Lehet, hogy a per során a 15 milliós tartozását tudnák 8 millióra mérsékelni, de én meg tudok állapodni a bankkal 3 millióban. A másik ügyfélnek van egy jó budapesti lakása és jóval nagyobb értékű, mint a tartozás, nála kevesebbet tudok elérni, de azt még mindig el tudom érni, hogy sokkal kisebb veszteséggel jöjjön ki, mintha ebből végrehajtás lenne vagy árverés és nem kell rajta idegeskednie. Ha aláír egy részletfizetést és úgy tud lefeküdni esténként, hogy nyugodtan alszik. Ha már végrehajtáson van az ügy, azt per miatt nem fogják felfüggeszteni, legalábbis az esetek nagy részében biztosan nem. Lehet, hogy az ügyfélnek egyszer igaza lesz, csak addigra elveszti a házát. Az egyezség nem veszi el a lehetőségét egy esetleges későbbi kárpótlásnak, de addig is nyugalmat biztosít.
ZSPB.: Mi a véleménye a Családi csődvédelmi programról, az Eszközkezelőről és egyéb állami segítségnyújtó eszközökről?
L.G.: A Nemzeti Eszközkezelő szerintem az egyik legjobb dolog volt. Sok embernek tudott segíteni. A családi csődvédelem már egy kicsit árnyaltabb, itt nagyon sok embert tudok, aki ráfázott, mert kiderült, hogy mégsem lett volna rá jogosult. Az mondták neki, hogy amíg tart az eljárás addig ne fizessen semmit. Például, ha kibukik, hogy mégis van az ügyfélnek köztartozása, akkor nem tudják alkalmazni ezt a megoldást. Ha veszélyben van az ingatlana, akkor még mindig lehet jobb megoldás, mert legalább az védve lesz. A csődvédelem gyenge pontja az, hogy az ember egyfajta pénzügyi gyámság alá kerül, de még ezzel együtt is lesz, akinek ez lesz a jó megoldás. Vannak olyan eszközök, amikkel bizonyos helyzetben jó és indokolt élni. Ilyen a Pénzügyi Békéltető Testület ingyenes eljárása. Van több olyan pénzintézet, akikkel előnyösebb megállapodást tudunk kötni egy ilyen eljárás keretein belül, egészen egyszerűen azért, mert egy szélesebb jogkörrel felruházott osztály kezeli az ilyen ügyeket. Én minden olyan megoldási lehetőségnek örülök, amit akár az állam ad a kezünkbe. Vannak viszont, akik ezzel visszaélnek, az állam nevében uzsorások nyerészkednek az ügyfeleken, tőlük óva intek mindenkit.
ZSPB.: Mi a véleménye az olyan különutas, dezinformációkat tartalmazó dolgokról, mint a “Szent Korona Bank”, akik állítják, hogy ezeket a tartozásokat szentkorona péznemben kifizetik, illetve az “OPPT-UCC”, akik pedig azt állítják, hogy minden tartozást elengedtek és megszűnt minden bank 2012-ben?
L.G.: Az UCC-t nekem is szokták írni Tiktokon, hogy miért nem arról beszélek, hogy minden adósságot eltöröltek. De mi alapján nevezném ezeket törvényeknek? Ha tényleg el van törölve valami 9 éve, akkor miért nem látjuk a hatását? Az ember mindig kapaszkodik az utolsó szalmaszálba. Sokkal fontosabb, hogy jelenleg két európai uniós döntésre is várunk, de az élettapasztalatom azt mutatja, hogy az a probléma, ami nem oldódik meg 13 év alatt, a 14. évben sem fog, de nem lennék csalódott, ha most tévednék, mert azt gondolom, hogy a devizás adósok megérdemelnének valamilyen szintű kárpótlást. És hogy lehet ellenük védekezni? Józan ésszel. Nagyon tisztelem a magyar történelmet, de nem hiszem, hogy egyszer egy magyar bíróság azt fogja mondani, hogy a tartozás rendezve lett szentkoronában. Az UCC is ilyen, 2012-es törvényre hivatkozik, de azóta nem történt semmi érdemleges. De vannak olyan ügyvédi irodák, akik pénzt szednek be az ügyféltől, aztán nem csinálnak semmit.
ZSPB.: Ha Önöket keresi fel, miben számíthat másra?
L.G.: Látni kell, hogy hiába csökkentem az adós tartozását, attól nem lesz több pénze. Nálunk a tanácsadás ingyenes. Ha az ügyfél megbízást ad az ügyeinek kezelésére, egy korrekt megbízási díjra számíthat, illet az elengedett összeg után sikerdíjat kérünk. Garancia nincs, de referencia nagyon sok van.
A Facebook-oldalunkon és a devizasikerek.hu oldalon is közzétesszük a sikeres megállapodásokat. A banktitok és az adatvédelmi előírások miatt a történetek anonim módon szerepelnek, de a lényeg látszik. Minden ügyfél saját ügyintézőt kap, elérhetőek vagyunk az ügyfélszolgálati telefonszámon és az ügyintézőt is el lehet érni telefonon.
Az ügyfél egy online felületen követheti nyomon, mi történt az ügyében, milyen leveleket küldtünk ki és milyen döntések születtek. Abszolút nyomon követhető a tevékenységünk.
ZSPB.: Ezekben az ügyekben a végrehajtási fázisig, vagy esetleg azon túl is tudnak segíteni?
L.G.: Csak felmondott kölcsönökkel foglalkozunk, élő kölcsön nincs nálunk. Összességében a felmondott kölcsönök közel fele végrehajtási szakaszban van. Van, aki még végrehajtási eljárás előtt talál meg minket, más pedig már a végrehajtási szakaszban. A moratórium miatt romlott ez az arány, most frissen felmondott kölcsönök nincsenek, ellenben több van a végrehajtási szakaszban.
ZSPB.: Ilyenkor a végrehajtóval, vagy a végrehajtást kérővel tudnak egyeztetni?
L.G.: Nincs szükség a végrehajtóval egyezkedni, nem a végrehajtónak tartozunk, ő csak egy erre kirendelt, bírósági hatáskörben eljáró személy, akinek az a célja, hogy a végrehajtást kérő érdekében eljárjon. Igazából vele azért nem érdemes egyezkedni, mert a végrehajtási törvény szűkre szabja ennek kereteit, 12 hónapra adhat részletfizetést, minden mást ő is a végrehajtást kérőnek küld meg. Ebből a szempontból nem akadály az, hogy végrehajtás folyik. Az alkupozíció szempontjából már más a helyzet. Ez egy kétélű dolog, a végrehajtás lehet alkupozíciót rontó és javító tényező is. Ronthatja az alkupozíciót, ha a végrehajtást kérő látja, hogy végrehajtás során is be lehet hajtani a követelést. De javíthatja is, ha a végrehajtási eljárás során nincs mit behajtani az ügyféltől, ingó és ingatlan vagyona sincs, valamint magyarországi bankszámlája és jövedelme sem. Ez nagyban javítja a mi pozíciónkat, hogy egy jó megállapodást kössünk. Ha mi írjuk meg a bank felé, hogy az ügyfél nem rendelkezik jövedelemmel és vagyonnal, nem biztos, hogy a bank elhiszi, de a végrehajtási eljárás során már szembesül azzal, hogy ez valóban így van. Ez javítja az alkupozíciót.
ZSPB.: A végrehajtást közvetlenül a közjegyző által kiküldött fizetési meghagyás előzi meg. Erről mit lehet tudni, ebben a szakaszban mire kell különösen ügyelni?
L.G.: A fizetési meghagyással az a fő probléma, hogy anyagi jogerő van hozzáfűzve, ha nem mond ellent az ügyfél. Ez több jogproblémát fölvet. A borítékon a MOKK (Magyar Országos Közjegyzői Kamara) szerepel, míg a levélen a közjegyző, aki a levelet írta, aki lehet bárhol az országban. Ez egy 6-7 oldalas dokumentum, aminek az 5. oldalán szerepel egy figyelmeztetés, hogy amennyiben az ügyfél ennek nem mond ellent, úgy ez jogerős és végrehajtható. A legtöbb ügyfél, aki még nem látott ilyet, el sem jut idáig - kibontja, látja, hogy ezzel a közjegyzővel neki nem volt dolga, kidobja, arrébb rakja, nem foglalkozik vele. Ha jogkövetően elkezdi olvasni, akkor meg elveszik a táblázatokban és a figyelmeztetésnél már nincs ott fejben. Ha a jogalkotó célja az lenne, hogy az adós tudja, hogy mit kapott és ennek milyen következményei vannak, akkor a figyelmeztetést az első oldalra kéne tenni, legfelülre, én még pirossal ki is emelném, hogy “ez egy fizetési meghagyás, egy peren kívüli megállapodás, aminek az a célja, hogy a fennálló követelés végrehajthatóvá váljon, amennyiben a követelés jogcímével vagy összegszerűségével nem ért egyet, 15 napon belül mondjon ellent, amennyiben ezt elmulasztja, onnantól kezdve jogerős és végrehajtható”. Így lenne korrekt. Mint ahogyan az is probléma, hogy az ellentmondást az illetékes közjegyző felé, és nem a borítékon szereplő MOKK felé kell küldeni és ez sem egészen egyértelmű. Nem véletlen az a 2019-es statisztika, hogy a beadott 492.000 fizetési meghagyás 92%-a jogerőre emelkedett. A fizetési meghagyáshoz bizonyítékot sem szükséges csatolni, tehát elviekben akár egy jogtalan tartozás is jogerőre emelkedhet. Én arra is tennék rubrikát, hogy a tartozás elévült, vagy sem, hiszen ezt az ügyfél nem mindig tudja, honnan is tudná. De ha a pénzügyi szolgáltató jelzi, az ügyfél pedig nem mond ellent, akkor jogosan hajthassa be akár az elévült tartozást is a szolgáltató.
ZSPB.: Milyen gyakran találkozik azzal, hogy elévült tartozást próbálnak meg behajtani? Egyáltalán, mit jelent az, hogy elévült egy tartozás?
L.G.: Nem a tartozás, hanem a jogi érvényesíthetőség évül el bizonyos idő után. Telefontartozások, parkolási bírságok esetén 1 év, a különböző közüzemi tartozások esetén 2-3-4 év, az általános elévülési idő pedig 5 év. A 2014. március 15. előtti szerződések esetében igaz, hogy ha ezalatt a szolgáltató nem küld az adósnak tértivevényes levelet és nem indít jogi eljárást, akkor a tartozás elévült.
Fontos, hogy ezt az adósnak kell jelezni, lehetőleg írásban, ha pedig fizetési meghagyást kap, akkor ezzel az indokkal mondjon ellent, ha ezt nem teszi meg, akkor erre már nem hivatkozhat. A 2014. március 15-e után kötött szerződések esetében a szolgáltatóknak összesen van 1-5 évük a tartozás behajtására, tehát itt már nem a tértivevényes levél megküldésétől függ az elévülés. A moratórium ideje alatt ez egy nagyon fontos téma, mivel nem lehetséges követeléseket vásárolni, ezért úgymond előveszik a romlott konzervet a faktorcégek. Akár egy 15 éves telefontartozásra is igaz lehet, hogy nem évült el, de ha elévült, akkor is be lehet hajtani - kivéve, ha tisztában vagyok a jogaimmal. A végrehajtási eljárásban az elévülés igazodik az eredeti elévülési joghoz, a végrehajtási törvény 41. §-a alapján, ha nem történik végrehajtási cselekmény 1-5 évig. Jogos az a nézet, hogy a felvett tartozást vissza kell fizetni, de ha valaki hagyja, hogy a követelés elévüljön, akkor az is jogos, hogy az ügyféltől ne lehessen elévült tartozást behajtani.
ZSPB.: Milyen egyéb módosításokat eszközölne a rendszerben?
L.G.: A másik ilyen a végrehajtási eljárás. Lehet, hogy túlságosan adóspárti vagyok, de engem bosszant, hogy a végrehajtói rendszerben nagyon rövid idő alatt 8-10%-ot emelkedik az ügyfél tartozása.
Nem sikerült azt elérni, hogy a rendszerből kivesszen a korrupció. Számtalan végrehajtót kapnak szabálytalanságon, legutóbb Cegléden öngyilkos is lett az egyikük.
Mindenre találunk példát, még így sem tiszta ez a terület, hogy egyébként jól meg vannak fizetve. Sokba kerül az adósnak és még arányosítva sincs. A végrehajtási törvény 1994-es, Én észszerűbbnek tartanám, ha a NAV keretein belül történne a végrehajtás, úgyis van a NAV-nak végrehajtási osztálya, a kapacitást kellene csak növelni. Nem kerülne többe a végrehajtás, egységesebb lenne ez a dolog. A végrehajtó egyébként is innen gyűjti be a munkahelyi adatokat.
ZSPB.: Mi volt a legmeredekebb történet, amivel valaha találkozott?
L.G.: Mindig azt gondolom, hogy már nem tudnak meglepni, de valahogy mindig sikerül. Egy 4 milliós áthidaló kölcsönről volt szó - ezt egy olyan hiteltermék volt, ahol nem volt havi törlesztő, csak egy végső fizetési határidő, amikor az egész kölcsönt vissza kellett fizetni kamatostul, jellemzően egy folyamatban lévő ingatlaneladás elősegítésére. A hölgynek nem sikerült ezt határidőre teljesíteni. A szolgáltató opciós jogával élve elvitte a pesti ingatlant, de az opciós vételárat alacsonyan határozták meg, a hitelt pedig devizában adták, így hiába adták el az ingatlant, még maradt fenn tartozása. A kezes kifizetett 4 millió forintot, hogy őt engedjék ki az ügyletből és még mindig 22 millióval tartozott a cégnek. Tehát 4 millió forintos hitelért elvesztette a lakását, ki lett fizetve még 4 millió és még fennálló tartozás is volt, 22 millió forint. Igaz, hogy ez nagyjából 12 éves időszak volt, amíg húzódott, de akkor is rengeteg. Volt olyan lízinges ügyfelem is, aki megkapta az elszámolást és kijött, hogy 2063-ig, az ügyfél 99 éves korára lesz egy tehermentes autója. Itt megírtuk, hogy kérjük, hogy még egy évet húzzanak rá, hadd érje meg a 100. életévét és hadd legyen akkorra tehermentes az autó.
ZSPB.: És a legnagyobb siker?
L.G.: Nagyon sok sikerünk van, napi szinten írjuk ezeket a Facebook-oldalunkra. Talán összegszerűségében az volt a legnagyobb, amikor 120 milliós tartozást 30 millió forint befizetésével kiengedett a bank. De többször volt, hogy 8-10 milliós elévült tartozást sikeresen leírt a bank. Azt kell látni, hogy minden ilyen történet mögött emberek, családok vannak, az eredmények az ő életminőségüket javítják. Ugyanakkor minden eset egyedi és nem biztos, hogy amit az egyik ügyfélnél elérünk, ugyanazt sikerül a másiknál is. Mindig az alkupozíciót kell nézni, sokszor az is jó eredmény, ha kapunk egy kamatmentes részletfizetést 20 évre. Ha ezt a kamatösszeget kiszámítjuk, mondjuk egy budapesti ingatlannál, lehet, hogy összességében jobban járunk, mint amikor egy 10 milliós hitelt kienged 1 millióval a bank. Én egy nagyon szűk területet képviselek, de azt látom, hogy bőven van mit átadni az embereknek és azt gondolom, hogy a többi területen hasonló a helyzet. Amit nagyon fontos lenne tudni, azt egy éves középiskolai kurzusba bele lehetne sűríteni.
ZSPB.: Mi lenne a legfontosabb, amit az adósoknak tanácsol?
L.G.: Három dolog. Az első, hogy az idő nem nekik dolgozik, a lehető leggyorsabban el kell kezdeni a megoldásra törekedni. A második, hogy legyenek mindig elérhetőek, vegyék fel telefont, jelentsék be a lakcímváltozást. Vegyenek át minden levelet, ellenkező esetben nem fogják tudni, milyen szakaszban van az ügyük. A harmadik az, hogy ne írjanak alá semmilyen egyezséget, amit nem értenek, vagy nem tudnak betartani. És persze azt, hogy kérjenek segítséget, ha egyedül nem tudják megoldani a helyzetet.