Tovább sunnyog a kormány a Pegasus-ügyben

Az Országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottságának ellenzéki tagjai a bizottság hétfői ülésén tényekkel alátámasztott, egyértelmű cáfolatokat vártak volna Pintér Sándor belügyminisztertől és Varga Judit igazságügy-minisztertől a Pegazus-üggyel kapcsolatban. Nem kapták meg.

A bizottság elnöke, Stummer János az ülés utáni sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy határozatképes volt a bizottsági ülés, amelyen részt vette Pintér Sándor belügyminiszter és Völner Pál igazságügyi államtitkár is. 

A bizottság ellenzéki tagjai nem mondhatták el ugyanakkor, mi hangzott el az ülésen, mert

a kormány 2050-ig titkosította az elhangzottakat.

Arról azonban beszámolhattak, hogy mire nem voltak hajlandóak egyértelmű választ adni.

"Nem hangzott el válasz arra a kérdésre, hogy történt-e politikusok, újságírók lehallgatása az elmúlt években a Pegasus nevű kémszoftverrel. Emellett nem hangzott el a válasz arra a kérdésre sem, hogy történt-e egyáltalán a magyar állam részéről ilyen jellegű beszerzés"

- mondta Stummer János, hozzátéve: ugyanezen híreket Völner Pál sem cáfolta egyértelműen. A bizottság ellenzéki tagjai ténymegállapító vizsgálatot kezdeményeztek, de ezt nem támogatta a kormánypárti többség. A jobbikos politikus szerint erre azért lett volna szükség, mert így meghallgatták volna a titkosszolgálatok munkatársait, akik kötelesek lettek volna válaszolni. 

A magyar kormányfő régóta azoknak a keleti diktátoroknak a kegyeit keresi, akik olyan rezsimet építettek ki, ahol újságírókat gyilkolnak le, újságírókat börtönöznek be, ahol ellenzéki politikusokat, vagy ellenzéki véleményformálókat sújtanak börtönbüntetéssel. Így működött ez a kommunizmus idején is, csak azóta sokkal fejlettebb lett a rendszer. Orbán Viktor és brigádja immár úgy tud mocskos zsarnokként a hatalma fenntartása érdekében ocsmány diktatúrát építeni, hogy közben pár millió embert még meg is hülyíthet az álnemzetikeresztényhazafi demokráciát védő maszlaggal. Csak egyre többször csúszik hiba a gépezetbe.

Emlékszünk, mikor 2017-ben Orbán Viktor Mariana-árok mélységű szervilizmussal borult a pekingi diktátorok ölébe, és arra is sikerült időt szakítania, hogy a kezét a zsebéből egy rövid időre kivéve a kor ütőerére helyezze, és cseppet sem anakronisztikus módon megkoszorúzza a Tienanmen téren található kommunista emlékművet. 

Akkor is tisztán látszott: Orbán pont annyira antikommunista, mint amennyire ez a jelenet annak nevezhető. És pont annyira hazafias is.

Az a tény, hogy Orbán diktátorokat megszégyenítve a rezsim fenntartása érdekében újságírókat figyeltet meg, nem csak Magyarországot repíti vissza a legsötétebb kommunista időkbe, hanem Magyarország legsötétebb jövőképét is felvázolja. A magyar kormányfő egy évtizede dicséri Erdogan és Putyin rendszerét, elbújik a pekingi valagakban és penetráns csöndben somolyog, mikor Fehéroroszországban megvillan a diktatúra leggusztustalanabb működési mechanizmusa. A keleti diktátorok úgy járnak Magyarországra, mintha hazajönnének, Orbán pedig térden csúszva érkezik hozzájuk, mikor raportra hívják. Ezek azok a helyek, ahol újságírókat gyilkolnak le, újságírókat börtönöznek be, ahol ellenzéki politikusokat, vagy ellenzéki véleményformálókat sújtanak börtönbüntetéssel.

Nálunk még egyelőre „csak” lehallgatnak, megfigyelnek, kompromittálnak, „elégtételt vesznek”. De mi jön még ezután? Alighanem ez lesz a legnagyobb tétje 2022-nek.