Ki meri-e Orbán valaha mondani, hogy soha nem volt ügynök?

Négy éve nem merte megtenni. Ellenben a sokkal határozottabban bújik bele Putyin hátsójába.

Orbán Viktort sokszor vonják kérdőre a magyar Országgyűlésben. Ő ezekre kétféleképpen képes reagálni: cinikus röhögéssel vagy arrogáns, kocsmai színvonalú visszatámadással. Ja, és van egy harmadik lehetőség is. Amikor az ellenzék egy számára nagyon kényes téma epicentrumára bukkan, akkor egyszerűen kikerüli a konkrét válaszadást. Ebből lehet tudni, hogy a miniszterelnök titkol valamit. Nem is keveset.

Emlékezetes volt, mikor Vona Gábor pont négy évvel ezelőtt súlyos kérést fogalmazott meg a parlamentben a miniszterelnök felé. A Jobbik akkori elnöke arról beszélt, hogy Orbán is kapcsolatban állt a szolgálatokkal és a családjában is volt olyan, aki az ÁVH-nak dolgozott ügynökként 1956-ban.

Orbán régóta nem képes felidézni azt a fél évszázadnyi kommunizmust, amit nagyon mélyre temetett az elméjében, így az ügynökakták nyilvánossá tétele évtizedek óta várat magára. Lehet egy sejtésünk, hogy miért. A miniszterelnök a Jobbik korábbi elnökének felvetésére annyit válaszolt, hogy minden adat hozzáférhető az interneten és az Állambiztonsági Szolgálatok Levéltárában. Vona ekkor szegezte Orbánnak azt a kemény kérést, hogy mondja ki:

Soha nem voltam ügynök, sosem adtam sem szóban, sem írásban jelentést senkiről.

Viktor nem merte. Sőt, akárcsak később a pekingi Tienanmen téren, a magyar Parlamentben is két kézzel mutatta a középső ujját egykori „rendszerváltó” imidzsének. Válasz helyett nemes egyszerűséggel idegesen csicskapártnak nevezte a Jobbikot, a lényeget viszont nem mondta ki: „Soha nem voltam ügynök”.

Márpedig amilyen súlyos a kérdés, éppen olyan egyszerű rá a válasz. Az egyik az, hogy igen, a másik az, hogy nem. Mégsem érkezett egyenes válasz azóta sem, csak mismásolás.

Tudjuk jól: Manapság eladott lelkű hazaárulók a szabadság és a nemzeti függetlenség felkent papjaiként tetszelegnek az antikommunista szerepben, miközben annak idején jó eséllyel még csak a tükröt sem köpték szembe, mikor épp az elvtársak hátuljában egyengették jelentéktelen karrierjüket. Aztán jött a NER, akiknek az aprómunkásai közé kiválóan illeszkednek az egykori KISZ-titkárok, MSZMP ifisták.

Most az a Fidesz oktat ki minket, hogy hogyan kell jó kereszténynek, jó polgárnak, jó demokratának, jó európainak, és jó nemzetinek lenni, aki az ’50-es évek óta a legarcátlanabb és leggusztustalanabb kormányzással taszítja emésztőgödörbe az országot, és húz le minden demokratikus alapelvet a vécén. Talán Orbán Viktor az első igazán elvhű utódja Rákosi Mátyásnak. Márha lehet elvhűnek nevezni valakit, aki korábban még kommunistaellenes liberálisként ragadta meg a rendszerváltás lobogóit, ma meg az egyetlen politikai programpontja a "balliberálisozás".

Mindezt figyelembe véve pedig egészen világosnak tűnik, hogy miért keresi a keleti diktátorok, köztük leginkább Putyin kegyeit folyamatosan.