Kéri László: Egy sebtében elfogadtatott Semjén-javaslattal legalizálták a választási csalást
A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét.
Zsúrpubi.: Úgy tűnik, ez a november közepi hét lett a fordulat abban az értelemben, hogy most vált első számú közéleti problémává újra a járványhelyzet.
Kéri László: Mind a közbeszédben, mind pedig a hivatalos médiában a legfontosabb kérdés a várható intézkedések latolgatása, majd azok értelmezése lett. Pénteki, szokásos rádiós monológjában a kormányfő is végre beismerte a járvány negyedik hullámának komolyságát, sőt, még azt is bejelentette, hogy „most jön a neheze”, mert eddigre talán ő is megértette az elmúlt két hétben egyre drámaibb tendenciákat mutató adatok jelentőségét. Ez a fajta félfordulat annyiban is megmutatkozott, hogy a meghozott intézkedések jelentőségét valamennyi kormányzati tényező igyekezett rettenetesen komoly képpel úgy előadni, mintha azok egyfelől elegendőek lennének, másfelől pedig úgy tenni, mintha e döntésekre nagyon is megfelelő időpontban kerítettek volna sort. Nos, ha valaki az elmúlt egy-két hónap során vette a fáradságot és naponta nézegette a járvány adatait, akkor nem kell arról győzködni, hogy ezek az intézkedések nem tekinthetők sem elegendőknek, sem pedig kellő időben meghozottoknak. A részleteket mellőzve, annyit talán elmondhatunk, hogy mostantól egészen bizonyosan a még be nem oltottak, és az ez egyéb, nem kellően védettek is kénytelenek lesznek szembesülni a helyzet komolyságával. A maszkviselési kötelezettségekkel, az oltakozásra irányuló nyomással, a regisztrációs kényszerek nélküli oltás-kampány híreivel, az újra bevezetendő on-line-oktatásokkal, az elmaradó tömegrendezvények híreivel stb.
ZSPB.: Azért a járványhírek mellett a gazdaságról szóló információk is központi helyet kaphattak.
K.L.: Igen, és erre többszörösen is lehetett okunk.
Részben azért, mert a héten megjelent GDP-adatok arra utalnak, hogy a magyar gazdaság mégsem szárnyal úgy, mint várták, s főleg nem abban a szerkezetben, hogy erre hivatkozva lehessen fenntartani a hónapok óta folytatott választások előtti fejetlen osztogatást.
Részben azért is lett a gazdaság megint a közbeszédben újra fontos, mert az MNB kétszer is megpróbálkozott azzal, hogy a kedvezőtlen inflációs folyamatoknak gátat vessen - úgy tűnik, hogy eddig nem nagy sikerrel. Részben pedig a héten életbe léptetett benzinár-stop megint felhívhatta a figyelmet arra, hogy az inflációs folyamatok fölöttébb kedvezőtlenül alakulnak, és az ársapka ürügyén a kormány újabb lerabolható területeket nyitott meg. S nem utolsó sorban kiderült, hogy az első háromnegyedévben a tavalyi éves átlag fölé nőtt az államadósság rátája. Egyszóval, nem ez volt az a hét, amikor a magyar gazdaság kivételesen sikeres talpra állításával lehetett volna vagánykodni, s mintha ezért lett is volna valamiféle szünet a szokásos nagyszájúskodásban. Mit mondjunk, volt ok szerényebbnek lenni.
ZSPB.: Akadtak egyéb kormányzati döntések is.
K.L.: Tulajdonképpen az a legérdekesebb, hogy az Orbán-kabinetet a maga megszokott monomániáinak gyakorlásában mennyire nem zavarja mindaz, amiről eddig mi itt szót váltottunk.
Jöhet a legrémesebb járvány-helyzet, derülhet ki a legaggasztóbb gazdasági/költségvetési adatsor, a kabinet továbbra is képes magát olyan ügyekkel elfoglalni, amelyekben a maguk privát érdekeit szemérmetlenül igyekeznek keresztül erőszakolni. A héten megint akadt erre két felháborító példa is.
Az egyiket a már megszokottnak tekinthető vagyon-kijátszási sorozat legújabb darabkája produkálta. Képesek voltak nagyértékű ingatlanokat átjátszani a Római-parton annak az egyetemnek, amelynek a vezetője egyébiránt a kormány legaktívabb tagja, az igazságügyi miniszter hölgy. Hihetetlen, hogy bokros teendőik mellett milyen aprólékos gonddal gyűjtögetik a jövendőre tekintgető vagyonokat. Az elmúlt hónapokban alig találunk olyan hetet, amikor ne történt volna hasonlóan feltűnő vagyon-átmentés. A másik ügy még ennél is szemérmetlenebb. Nyíltan nem nyúlnak ugyan hozzá a választójogi törvényhez, ám akadt másféle megoldás is, amit az élesebb szeműek röviden a voksturizmus legalizálásaként fordítottak le.
Egy sebtében elfogadtatott Semjén-javaslattal ugyanis olyan mértékben tennék lehetővé a vándorszavazás intézményét, amivel a várhatóan szoros eredményeket felmutató választókörzetekben még a legutolsó pillanatokban is lehetővé válna a szavazói összetétel megváltoztatása. Az ellenzék persze hangos tiltakozásba kezdett, és kíváncsian várjuk, hogy lesz-e ennek bármiféle foganatja. Ha ezt is sikerülne lenyeletni, akkor ne legyen kétségünk afelől, hogy a hátralévő félév során hányféle trükkel fog még próbálkozni a Fidesz, hogy a választási feltételeket mozgatva, folyamatosan változtassanak a szabályokon.
ZSPB.: Volt még olyasmi az elmúlt héten, amit érdemes itt megemlíteni?
K.L.: Ó, hogyne! Erőt vettem magamon és több mint egy órán keresztül néztem azt a hihetetlenül átlátszó és vérforraló színjátékot, ami a csütörtöki kormányzati sajtótájékoztatón zajlott. Kérdéseknek álcázott alájátszásokkal a kormányzati média lakájai adták a lovat Gulyás Gergő alá, hogy ő újra meg újra elmondhassa az aktuális vádakat az ellenzékkel kapcsolatosan, majd pedig ezek a bér-újságírók kérdések formájában ismételgethessék a be nem bizonyított vádakat, hogy azután ezekről már, mint készpénz-valóságokról beszélhessenek. Ha még lenne megfelelő egyetem, akkor ezt a sajtótájékoztatónak álcázott, manipulációs technikát tananyagként lehetne hasznosítani. S tegyük fel, ha tényleg lenne lehetőség szabad és szakszerű sajtótájékoztatásra, akkor talán lehetne arról is eszmét cseréni, miszerint a kormány ezen a héten megkapta azt a brüsszeli levelet, amelyből feketén-fehéren ki lehet olvasni, hogy a jogállamisággal kapcsolatos eljárás korántsem került feledésbe. Sőt, egyre komolyabban kellene venni, hiszen ezen az eljáráson sok-sok milliárdnyi forrás sorsa múlhat. S akkor azt is meg lehetne kérdezni, hogy miért kell hazánk népét azzal hülyíteni, mintha Brüsszel a magyar rezsicsökkentést szeretné megfúrni, mikor jól tudják, hogy nem erről van szó. Most már az is világos, hogy ebben a kampányban Brüsszelnek a bűnbak szerepét szánták: hátha a magyar választó elhiszi, hogy e távoli bűnbak az oka mindennek: a járványtól az inflációig, a benzinártól a forint árfolyam-gyengüléséig és a halálozási adatok romlásáig.