Kosarat hordott, kövezőinas lett, aztán rikkancs Pesten, kenyeresfiú is volt és vizet is árult a Világ moziban
József Attila gyermekkorának dermesztő valóságát is feltárja Tverdota György.
A rettenetes ínség, kiszolgáltatottság, éhezés és nélkülözés sem volt ismeretlen a gyermek József Attila életében, akinek sanyarú kisgyermekkor jutott egy három gyermekével magára maradt képzetlen anya családjában. A huszadik század egyik legnagyobb - ha nem a legnagyobb - magyar költőjét édesapja elhagyta, édesanyja pedig kénytelen volt két évig nevelőszülőkre bízni. A nyomorúságos, szeretetéhes kisgyermek világra eszmélését elhozó éveinek megismerése nem nélkülözhető a költői életmű egészének megértésétől. Az ínség később a költő egész felnőttkori pályáját is végigkísérte.
„Aki a szegénységbe szocializálódott, annak számára másként tagolódik, más kategóriákba ölt formát a világ”
- olvashatjuk Tverdota György rendkívüli alapossággal megalkotott Gondoljátok meg, proletárok - Az ifjú József Attila című kötetében, amely az Osris Kiadó gondozásában jelent meg.
„József Attila költészetének megértéséhez személyes szegénységének megértésén át vezet az út” - írja a költő életművének legjelentősebb hazai kutatója. Azt, hogy milyen sorscsapást mért a „kártyázó munkás” szappanfőző József Áron családjára azzal, hogy anyagilag teljesen magára hagyta képzetlen feleségét gyermekeivel a ferencvárosi nyomorúságban, talán nem is kell magyarázni. Ebben a környezetben természetes volt, hogy a hét és tíz év körüli gyermekek már beálltak dolgozni, valamilyen törvénytelen módon, pénzkereseti lehetőségekhez jutottak.
József Attila is ezt tette, sőt ahhoz, hogy rikkancs lehessen még okirathamisításhoz is folyamodott és személyi igazolványában átírta születési dátumát, mivel tizenhat év volt a korhatár az újságárusító tevékenység folytatásához- tudhatjuk meg Tverdota György monográfiájából. Mindezek mellett azonban a fiatal költő a gyermekmunka sokféle formájával ismerkedhetett meg.
Molnár Tibornak a költővel 1936-ban készített interjújából idéz az említett kötet szerzője, amiben József Attila arról mesélt, hogy kosarat is hordott a Vásárcsarnokban, kövezőinas is lett, majd két évig rikkancsként dolgozott Pesten, később kenyeresfiú majd borfiú lett az EMKE kávéházban. A költő a Curriculum Vitae-ben azonban mindezt többek között kiegészíti azzal is, hogy vizet árult a Világ moziban, amely hely szinte az egész családjának megélhetést jelentett egy darabig.
Milyen lelki és fizikai gyötrelmeket kellett átélnie a gyermek József Attilának? Kik jelentették - ha egyáltalán voltak ilyen személyek - a mentsvárat a szegénységből mindenáron kitörni vágyó fiatal számára? Miért nem kért segítséget szüleitől József Attila édesanyja, Pőcze Borbála és próbálta meg dacos önérzetességgel teli keserves kenyérkeresettel eltartani családját? Hogyan menekült meg a zülléstől az utcagyerek költő és mi segített a morális talpon maradásban? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk, ha arra vállalkozunk, hogy többszáz oldalon keresztül végig-és átéljük a huszadik század első felének kegyetlenséggel, háborúkkal, szegénységgel teli világának azokat az állomásait, amik a Ferenc városból elinduló József Attila költővé éréséhez vezettek. Nem könnyű és felhőtlen utazás, de annál tanulságosabb így a huszonegyedik század felbolydult értékrendű, békétlenséggel teli évében.
Tverdota György „Gondoljátok meg, proletárok- Az ifjú József Attila című kötetének bemutatója március 16-án, szerdán, 18 órakor lesz az ELTE BTK ’A’ épületének Horváth János termében.