Kéri László: Egyetlen hónap alatt eljutottunk az atombombától Armageddonig
A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét.
Zsúrpubi.: Az elmúlt hetekben mintha valamiféle kifejezéslicit uralná a kormányzati kommunikációt.
Kéri László: A hónap elején, a készülő olajembargós tervek első megfogalmazásainak idején nevezte ezt az elképzelést Orbán Viktor a magyar gazdaságra ledobandó atombombának. Értve ez alatt, hogy Magyarország energiaforrás-kiszolgáltatottsága olyan mértékű az oroszok felé, hogy enélkül az élet hazánkban egyszerűen megállna. A finomabb érvelések során persze azonnal előjött a „rezsicsökkentés megvédésének” szükségessége, és a kormánytagok a későbbiekben is felváltva érveltek hol ezzel, hol a másik összetevővel.
A lényeg az, hogy az „atombomba” szempont tüstént beépült a kormányzati közbeszédbe, és főleg a külügyminiszter igyekezett minden elképzelhető hazai és nemzetközi fórumon ezzel elriasztani mindazon kritikai hangokat, amelyeknek problémái voltak a magyar állásponttal.
Probléma ezzel az állásponttal persze akadt bőven, de a hazai érvelésben lassan kizárólagossá vált ez a kifejezés, amely a maga elriasztó tónusával eleve lehetetlenné tette az adott kérdéskör racionális megbeszélésének esélyét. Az elmúlt héten pedig, amikor a kormány az állampolgárokhoz ismét levéllel fordult, megírta, hogy brüsszeli ellenállásunkkal elhárítottuk a rezsicsökkentést fenyegető veszélyt, s így az atombomba-veszélyt is. Úgy látszik, még ez is kevés lehetett, mert a hónap során kénytelenek voltak tovább srófolni ezen a hisztériakeltő hangnemen. Ahogyan szaporodtak a magyar kormány álláspontját bíráló hírek, úgy fokoztuk mi is a jelzőket. A héten Nagy Márton már „hidrogénbombáról” beszélt annak esetére, ha már a gázszállítások is veszélybe kerülnének. Nem kellett sokat várni arra, hogy a többiek is átváltsanak az újabb fokozatra. S a párt kommunikációs igazgatója a hétvégén még emelni is tudott a téten: ő már egyszerűen Armageddont emlegetett. Most járunk június legelején és egyetlen hónap alatt eljutottunk az atombombától Armageddonig; a mindennapos politikai szóhasználatban meglehetősen felgyorsult és mind intenzívebbé kezd válni a felfokozott militarista szóhasználat. Miközben a szomszédban valóságos háború is zajlik, amelynek a kellemetlen következményei amúgy is egyre több szálon kezdik érinteni a hazai gazdasági élet alapszerkezetének működését is.
ZSPB.: A bonyolult helyzetben a magyar politika még arra is képes volt, hogy amúgy is nehezen megmagyarázható álláspontjainkat tovább bonyolítsa.
K.L.: A héten végre dűlőre jutottak az oroszokkal szemben alkalmazandó olajembargó ügyében és egy rövid időre úgy tűnhetett, mintha a magyar jóváhagyás is ott szerepelhet e dokumentumon. Azután egészen váratlanul, egy mellékes körülménybe belekapaszkodva sikerült mégis az utolsó pillanatokban „vétóznunk”. A hazánk ugyanis tűrhetetlennek és a vallásszabadság megengedhetetlen korlátozásának vélte azt, ha Kirill pátriárka neve is szerepelne az Európából kitiltandók listáján. Nem bonyolódnék bele ennek a meglehetősen átlátszó és még a szokásosnál is nagyobb nemzetközi felháborodással járó akciónknak a részleteibe, mindenesetre mind a hazai, mind a nemzetközi közvélemény egyetlen hét alatt ezerszer többet tudhatott meg e kétes múltú és fölöttébb vitatható személynek a putyini háborús szellemiséget feltétlenül támogató mivoltáról, mint korábban bármikor. S csak a keserű poén kedvéért, zárójelek között jegyezném meg, hogy a pátriárka is nagy barátja az atomfegyvereknek. Összességében e szükségtelen affér nyomán azonban mégis tovább erodálódhatott az a magyar külpolitikai tekintély, amely az elmúlt félév során már amúgy is páratlan mélyrepülést mutatott fel.
ZSBP.: Mindeközben itthon?
K.L.: Itthon az egész hetet alapvetően az előző héten bejelentett megszorító csomag részleteinek a megismerése és feldolgozása uralta. Méltán, hiszen a korábban már megismert kiadás-csökkentő tételek mellett ezek mindenekelőtt bevétel-növelő intézkedések lesznek. Olyanok, amelyeket csak első ránézésre lehetséges oly módon meghirdetni, mintha csak ágazatokat és nagyobb cégcsoportokat érintenének. A hét legutolsó pillanataiban azonban olyan fontos részletek is kormányzati döntések formáit öltötték, amelyekből már a többség azt is kihámozhatta, hogy e csomag előbb-utóbb mindenkit erőteljesen és nem túl kedvezően fog érinteni.
Ma már egyértelmű, hogy a gazdasági növekedés lassulása és az inflációs folyamatok erősödése az egész lakosság életét döntően befolyásoló olyan következmények lesznek, amelyeknek az eltakarására a későbbiekben aligha lesz elegendő a megszokott sikerpropaganda fokozása.
Az is igaz, hogy az eddigi intézkedések például a különösen kedvezményezett, tűzközeli csoportokat kevésbé érinthetik, mintha az ő világukban ismeretlen jelenség lenne az extraprofit és nekik egyébként sem kellene kivenni a részüket a közteherviselésből - miközben a számok mindennek az ellenkezőjét mutatják. A frissen közzétett cégbeszámolókból világosan kiderülhetett négy alapvető összefüggés:
- hogy a kormányzathoz közelálló nagyvállalkozói réteget az eddigi megszorítások szinte érintetlenül hagyták,
- s nem azért, mert itt nem termett volna” extraprofit”, sőt - éppen az a meglepő, hogy mindenféle összehasonlításhoz képest a bevétel/nyereség-arány az ő esetükben kiugróan a legmagasabb,
- ráadásul a nyereségből kivett osztalékjaik is olyan magas - többnyire milliárdos -összegűek, amelyeknek a későbbi sorsát teljes homály fedi,
- s e feltűnően kivételezett és páratlanul sikeres helyzet annál gyümölcsözőbb, minél közelebbi, személyes és /vagy rokoni kapcsolatban állnak a legszűkebb kormányzati elit tagjaival.
Még szerencse, hogy a Számvevőszék vezetője kifejezetten károsnak tartja azt, ha bárki hazánkban a korrupciós jelenségekről szólna, mert szerinte éppen az a legnagyobb veszély, ha erről kezdünk beszélni. Másfelől viszont az Európai Tanács egy erre szakosodott szervezete szerint Magyarország feltűnően keveset tesz a korrupció ellen, és a hét évvel korábban megfogalmazott, figyelmeztető jellegű ajánlások többségét is figyelmen kívül hagyta.
ZSPB.: Úgy tűnik, minderre lehetséges megfelelő magyarázatot is találni.
K.L.: Természetesen, csakhogy e magyarázatot legfeljebb egy hosszabb, alapos és körültekintő tanulmányban lehetne megírni, itt be kell érnünk a lényeggel: 12 év alatt hazánkban olyan rendszer honosodott meg, ahol az egyszemélyes vezető jelenléte, súlya, döntési igényei minden egyéb intézményes tényező jelentőségét képesek felülírni. S egyébként az eheti jó híreink is éppen ehhez a jelenséghez köthetőek: Orbán Viktor születésnapjának tiszteletére hálaadó misét tartottak a Belvárosi plébániatemplomban: Talán az itteni könyörgésnek is köszönhetően, éppen ezen a héten változtak meg a legfelső kormányzati tisztségviselők fizetési szabályai, mert ezek után ennek mértékéről is ő, egyszemélyben dönthet majd. Igaz, az övét is éppen most emelik majd több mint a duplájára, amire igazán rá is szolgált, hiszen a minap megjelent vagyonnyilatkozata alapján nincs semmiféle megtakarítása és a lakóvagyona sem nőtt.