Elegancia és praktikum, no meg az élet önfeledt élvezete - Az art deco a máról is szól
Elegancia, luxus, csillogás, féktelen szórakozni vágyás, habkönnyű élvezetek habzsolása a két világháború között - csakhogy az art deco jelenséget körülölelő életérzésekből szemezgessünk egy kicsit, a Nemzeti Galéria Art Deco Budapest - Plakátok, tárgyak, terek 1925-1938 című kiállítása kapcsán.
Milyen lehetett az élet egy súlyos világjárvány és egy pusztító világháború után egy újabb világégés előtt? Mi lehetett fontosabb az embereknek, az öröm művészete, vagy a felejtés vágya? Hogyan különülhetett el a Horthy-kor nemzeti kultúrájától az élet élvezetének nagyon is az individumot előtérbe helyező világa? És hogyan kapcsolódott össze a mindennapok édes élvezetének tömegeket megmozgató divathulláma mondjuk a csillárról fejjel lefelé függeszkedő, strasszokkal ékesített táncosnők bájával az Arizona mulatóban? Többek között ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásában is segít, ha végignézzük a Nemzeti Galéria időszaki kiállítását és elmélyülünk a téma szakavatott kutatóinak a megértést elősegítő tanulmányaiban, amelyekről a tárlaton fellelhető plakátok és tárgyak képeit is tartalmazó kötet is megjelent.
Noha a hazai iparművészet tárgyanyaga a kevesebb erőforrás miatt szerényebb volt, mégis a plakátok elhozták Magyarországra szinte egész Amerikát és francia, valamint német mintákat. Az is kiderült ugyanis, hogy miről ábrándozott a „bekoktélozott” berlini polgár, de vele együtt például az amerikai nőideál is eljutott a plakátoszlop előtt ténfergő budapesti lakoshoz. Ebben az időben már a technika fénysebességgel tört utat magának, így az elektromosság, a fényreklám a modernség elmaradhatatlan része volt. Mindezt példázza, hogy Berlinben az Osram cég fényházat épített és a város összes nevezetességét megvilágították. És mindezzel együtt berobbant a köztudatba a mozi álomvilágának sokakat megbabonázó mámora, a feledhetetlenül átmulatott városi éjszakák, a revük világa és a mindezekhez társuló alkohol- dohány- és édességreklámok özöne.
Az emberek megszerették a szabadságot, a hétvégi kirándulást a nyári balatoni pihenést, a természetjárást, sportosak, praktikusak és szépek akartak lenni. Ennek a kulturális modernizmusnak Magyarországon a nagyváros volt az elsődleges közege, egészen pontosan Budapest. A hazai art deco által érintett társadalom ugyanis főként a fővárosban élt - tudhatjuk meg az említett kiállítás katalógusából. A hamisítatlan modernista életeszmény, a fogyasztói kultúra hozzájárult a középosztályosodás strukturális folyamatához.
Milyen szerepe volt a fogyasztás kultúrájának kialakításában a nagyáruházaknak? A Kossuth Lajos utcában Holzer Simon Központi Áruháza és az Andrássy úton megnyíló Párisi Nagy Áruház voltak iránymutatók mindebben. A magyar art deco plakátművészet vizuális forrásait Bakos Katalin ragadta meg lényegrelátóan: kompozíció, kolorit, eredeti festői, grafikai elgondolás, kifejezőerő, figyelemfelhívó hatás, tömörség és emlékezetbe vésődés jellemezte a magyar grafikusok munkáit, egész pontosan Csabai Ékes Lajos, Berény Róbert, Bortnyik Sándor, Irsai István, Konecsni György, vagy Molnár C. Pál és Mallász Gitta, valamint Dallos Hanna munkáit, csakhogy a legismertebb alkotók neveit soroljuk fel.
A magyar art deco plakátok nemzetközi képi nyelven szólaltak meg- mindez teljes bizonyossággal kijelenthető. Végignézve a kiállított plakátokat és tárgyakat, a huszonegyedik század világjárvánnyal, háborúval sújtott látogatója sóvár pillantásokat vethet például a Corvin áruházból a bőséges vásárlás boldog elégedettségével távozó elegáns hölgyvásárlójára, vagy éppen a Balaton partján fehér fürdőruhában, napkalapban merengő nőalakjának nyári, derűs idilljére. Nincs más dolgunk, mint a Nemzeti Galériában töltekezni ezekkel a vizuális élvezetekkel és utána valamilyen hűsítő ital segítségével feldolgozni a látottakat. Ne hagyjuk ki, feledhetetlen lesz!