Gondolta volna, hogy a világ legnagyobb hatalmú embere fiatal korában barlangban is lakott, trágyát szállított és szeneskocsit vonszolt?
Ebben az évben jelent meg a Corvina Kiadó gondozásában két német író-újságíró, Stefan Aust és Adrian Geiges Hszi Csin-Ping – a világ legnagyobb hatalmú embere című kötete, amelyet Balázs István fordításában ismerhetnek meg a magyar olvasók. A pekingi elithez tartozó politikusokról írni már önmagában is igen merész ötletnek számít, különösen, ha a pártfőtitkár és államelnök életútját szeretnék górcső alá helyezni.
Az említett kötet szerzői azonban egy olyan elegáns módját találták meg a kivételesen nagy titokzatossággal és biztonsággal körülvett kínai vezető bemutatásának, hogy mellőzték a bármilyen irányú állást foglalást és ítélkezést, ezért Hszi Csin-Ping beszédeiből, élettörténetéből, a vele készített interjúkból és riportokból építették fel a kötetet. Mindezek elolvasása után az olvasó döntheti el, hogy milyennek is tartja a világ legnagyobb hatalmú emberét, akinek életútjának megismerésén keresztül betekintést nyerhetünk abba is, hogy miként vált Kína a világ vezető nagyha
Hszi Csin-Ping 1953-ban született, Pekingben. Az úgynevezett vörös arisztokráciához tartozott, mégis a politikus édesapja és édesanyja rövidesen nem kívánatos személyeknek minősültek a kommunista Kínában. Ugyan Hszi Csin-Ping kisgyermekkorában a legfelső politikai elittel együtt nevelkedett, mégis később meg kellett ismernie a falusi Kína rögvalóságát, mivel tizenöt éves korában egy mezőgazdasági termelőbrigádhoz került, távol a fővárostól. Barlangba költözött be, nehéz fizikai munkát végzett: trágyát szállított és szeneskocsit vonszolt. Miután visszaszökött Pekingbe, fél évre lecsukták, majd úgy döntött, hogy nem akar szülei sorsára jutni és Mao Ce-tungot választja példaképének, így visszatért vidékre, ahol lankadatlanul dolgozott és olvasott, ezzel együtt kulturálisan képezve, művelve jószerével analfabéta környezetét. Hőstettek sorával tűnt ki és ami még ennél is fontosabb lett későbbi pályafutása szempontjából az az volt, hogy megismerkedett a kínai falu hétköznapi valóságával: a vezeték nélküli víz, a fűtés és áram, valamint a rádió hiányával. Ekkor lett a későbbi kínai vezető tisztában azzal, hogy mire is van valójában szüksége a népnek. A „kínai álom” megvalósításához pedig rövidesen hozzáfoghatott, hiszen az egyetem elvégzése után, végigjárva a ranglétrát, hamarosan a legfelső politikai körökbe jutott el. A kemény fizikai és szellemi munkával eltöltött évek, a tapasztalat és a tanulmányok azonban egy olyan sajátos politikai krédó kidolgozásához és megvalósításához segítették hozzá, amelyben még Konfuciusz is megfér a kommunizmus retorikájával. A kötet olvasása során számtalan érdekesség mellett abba is bepillantást nyerhetünk, hogy miként teremtett a kínai vezető fényes digitális jövőt nemzetének és hogyan jutott el Kína az 5G-től a TikTok-ig, valamint az elmúlt évek vuhani járványkitörésének körülményeit és az arra adott legfelső körök válaszreakcióit is megismerhetjük. Izgalmas és érdekes olvasmány mindazok számára, akik egy kicsit mélyebben is szeretnének belelátni egy különös és ellentmondásos világhatalom életébe.