Hűtőgépszerelő, géplakatos és szerszámkészítő- Ki volt valójában Biszku Béla?
„Neve egészen mást jelentett a kortársaknak, a kommunista hatalom birtokosainak, s egészen mást a megtorlások elszenvedőinek, s megint mást az utókor emberének.” Ki volt akkor valójában Biszku Béla? Egy végtelenül lojális csinovnyik? Vagy talán egy karrierista konjuktúralovag? De lehetséges, hogy egy haláláig hithű, diktatúrát kiszolgáló kommunista politikus volt, aki még akkor lépett be a kommunista pártba, amikor üldözték a baloldaliakat? Többek között ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására tesz kísérletet Krahulcsán Zsolt történész, Biszku- a megtorlás belügyminiszterének életútja című kötetében, amely a Jaffa Kiadó gondozásában jelent meg.
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának kutatója egy olyan pártfunkcionárius életútját mutatja be kíméletlen alapossággal és részletességgel, amely személy büntetlensége még a 2010 utáni években is nagy port kavart. Biszku Béla halála tett pontot az egykori belügyminiszter utólagos felelősségre vonásának. Kádár János valamikori jobbkeze, helyettese ugyanis még nyilvános bocsánatkérésre sem volt hajlandó az őt ért vádak miatt. Tehető-e egy személy felelőssé egy egész rendszer bűneiért? - teszi fel a költői kérdést a könyv szerzője, miközben a hithű kommunista sokak halálát eredményező döntéseinek körülményeibe is betekintést enged.
Biszku Béla szegényparaszti családban nőtt fel. Gyakori iskolaváltások, költözködések, nyomorúságos lakhatási körülmények között, váltakozó tanulmányi eredményekkel végül egy felvonógyárban járta végig a ranglétrát. Előfordult az is, hogy Angyalföld legszegényebb részein, egy lépcsőházban húzta meg magát családjával. Hűtőgépszerelő, géplakatos, szerszámkészítő szakképzettséget szerzett, és egy puritán, szigorú, józan életvitelű emberként kezdett el részt venni az illegális kommunista szervezkedésekben. Egészen pontosan 1944-ben kapcsolódott be az ellenállási mozgalomba, miközben megházasodott és egy angyalföldi munkásmozgalmi aktivista, idősebb Behringer József Éva nevű lányát vette el feleségül. Biszku Béla családalapítása sikeresnek bizonyult, ezt támasztották alá aktívan politizáló és nyugdíjas évei is, hiszen gyermekeivel és feleségével az egykori belügyminiszter harmonikus és sportos életet élt. Mint azt Biszku politikai pályafutása bizonyította, az egykori belügyes jó taktikai érzékkel rendelkezett, sosem volt kezdeményező, de jól érzékelte az uralkodó irányvonal elmozdulásait, a változások irányát és a magatartását ehhez igazította- állapítja meg a kötet szerzője.
Biszku törekedett arra, hogy a pártszerűség határain belül kritizáljon, ebben segítették szövetségesei, mentorai is. De mégis, valójában milyen ember lehetett az, akinek nevéhez az 1956-os forradalom vérengző megtorlása is kötődik és akit például 1957-ben lincshangulatot teremtő felszólalása miatt a Ganz Vagon és Gépgyár Munkástanácsának gyűléséről úgy kellett kimenekíteni, mert a munkások majdnem agyonverték vagy kidobták volna a XI. emeleti ablakon? Hogyan tudta elhitetni másokkal és saját magával, hogy a munkásosztály érdekeit védi, miközben azok a legádázabb ellenségüket látták benne? Biszku Béla egyik legfontosabb feladatának a politikai rendőrség újraszervezését és az értelmiség megrendszabályozását látta. A politikus ugyanis a munkástanácsok és az Írószövetség mellett az egyetemeket és a főiskolákat is a társadalmi ellenállás gócpontjainak tartotta.
A Minisztertanács egyik elnökhelyetteseként a párt legfelsőbb köreibe tartozott, politikai súlya azonban folyamatosan változott- ebbe is betekintést enged a történész-író kötetében. A rendkívül mozgalmas politikai pályafutás bemutatása során azonban a mai napig foglalkoztatja a közvéleményt, hogy miként következhetett be Biszku Béla bukása.
Többek között ennek a talányos kérdésnek a tisztázásában is segít az említett könyv, miközben az egykori belügyminiszter halála előtt indított per történetével is megismerteti az érdeklődő olvasókat.
