Mörk Leonóra legújabb regénye izgalmas, lebilincselő mozifilm is lehetne
Mörk Leonóra Szentjánosfű című regénye egyszerre jelent páratlan kultúrtörténeti töltekezést a 17. századi holland aranykor mindennapjainak világából, ugyanakkor egy filmvászonra kívánkozó szerelmi történet érzelmi hullámvasútját is megismerhetjük.
Ki volt az a 17. században tevékenykedő siketnéma festő, akivel néma Janként találkozhatunk a regényben? Milyen volt Rembrandt és festőnövendékeinek világa? Hol található Vieland, a watt-tengeri holland sziget, amely ma is népszerű, autómentes nyári üdülőhely és nem mellesleg az UNESCO Világörökség része és a cselekmény egyik helyszíne? Milyen életet éltek a gazdag, holland patríciuscsaládok és mit jelentett ha egy korabeli nőnek házasságon kívül gyermeke született?
Valóban összetartottak a jómódú, tehetős családok és megvédték a gyermekeiket az alsóbb társadalmi rétegből érkező férfiak iránt táplált szerelem jelentette nem várt anyagi, érzelmi és erkölcsi hanyatlástól? Mörk Leonóra regényében ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk, valamint azt is végigkövethetjük, hogy a megpróbáltatások, tragédiák hogyan képesek jóra fordulni és a főhősnő életét olyan reménnyel teli napsugár fénye ragyogja be a történet befejezésekor, ami hitet tesz a szerelem mindenható erejében. Izgalmakkal, fordulatokkal teli kalandokon keresztül ismerjük meg a szinte gyermeklányként teherbe eső, ártatlan és naiv Aelke történetét, aki alázatosan fogadja el családja döntését és egyezik bele az érdekházasságba, amelyet születendő gyermeke biztonságáért tesz. Mindezen közben páratlan részletességgel és alapossággal tárja elénk az írónő a korabeli holland társadalom hétköznapjait. Mint ahogy azt már korábbi Mörk Leonóra regények olvasása során megszokhattuk, ebben a kötetben is a választékos magyar nyelv szépségének derűs és kecses textusában gyönyörködhetünk.
A Szentjánosfű egy izgalmas, lebilincselő mozifilm is lehetne, amelynek színes képkockáit végigkövetve hol szomorkodni és sírni, máskor meg ujjongva éljenezni lenne kedve a nézőknek. Csak bízni lehet abban, hogy akadnak majd olyan filmes szakemberek, akik meglátják a lehetőséget ebben a szépirodalmi szövegben és ami eddig az olvasók belső, lelki képernyőjén pergett le, azt majd valamikor a filmvásznon is láthatjuk.