Rántsuk le a leplet Ady Endréről!
Itt a nyár, a vetkőzés ideje. Rántsuk le a leplet Ady Endréről is! Ismerjük meg a zsarnokoskodó, durcás, különutas kisgyerek költőt is, és az egy helyben maradni képtelen, egy frissen csapolt sörért is mozdulni képes, nyüzsgő fiatalembert.
Az irodalomkönyvek sosem arról szólnak, hogy mondjuk a Párizsban karácsonykor szűkölködő Ady Endrének milyen jólesett a szülei által kiküldött disznótoros.
Ha pedig a kánikulában úgy érzi, kedves olvasó, hogy márpedig Ön mindent, de mindent meg szeretne tudni Ady Endre hétköznapjairól, méghozzá egy szemfüles, mindent feljegyző sógornő tollából, akkor itt a remek alkalom, hogy elolvassa Ady Lajosné Kaizler Anna emlékírását.
És hogy honnan ez a jól értesültség és sokszor pikáns részletekbe menő megfigyelésdömping? Az emlékiratíró Kaizler Anna 1910-ben ment feleségül Ady Lajoshoz, a költő öccséhez. Az Ady Endre életének alakulását mély, nem lankadó érdeklődéssel követő asszony feljegyzéseit az Ady-portán fellelt levelekkel is kiegészítette.
Egy igazi irodalomtörténeti különlegességet olvashatunk, amely kiegészül a nyári forrósághoz hozzátartozó, könnyen emészthető bulváros érdekességekkel is. Mint az a való életben lenni szokott, a női megfigyelők a legkíméletlenebb kritikusok, főleg ha saját nemükkel állnak szemben. Így adódik az, hogy Az ismeretlen Ady című kötetből még azt is megtudhatjuk, hogy Léda egy keskeny vállú, széles csípőjű, fűzőbe csavart, nehezen mozgó, de azért jókedvűen borozgató asszony volt. Persze nem csak ilyen felszínes könnyedségű részletekről szól ez a könyv, hanem az Ady életét meghatározó események hátterével is megismerkedhetünk.
Egy biztos: Ady Endre mindvégig szerette szülőfaluját, Érmindszentet, és mindig, Európa bármely pontjáról, vagy akár a zsúfolt fővárosból is szeretett visszatérni igazi otthonába.
(A cikk első változata 2017.07.13-án jelent meg.)