Kétfarkú Kutya Párt: A klasszikus pártok kurvára nem csinálnak semmit négy évig, csak a választások előtt kezdenek dolgozni valamit
Szörnyű a magyar politika, arról szól, éppen ki kit utál, mi nem akarunk ebbe benne lenni – mondja Kovács Gergely, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt elnöke. A Zsúrpubinak adott interjújában többek között szóba került a szeméthegyek felújítása, street art, virágültetés, a párt jelene és jövője, hogy mivel készülnek a kampányra, illetve hogy kiknek és hogyan akarják majd visszaosztani a kampánytámogatást, miután megkapják.
Beszéltünk még az LMP-ről, Karácsony Gergelyről, az Együttről és a Momentumról is. Elárulta, ha megtehetnék, mert még több pénzt küldene Soros nekik, akkor egy, a Fideszéhez hasonló telefonos kampányban kiket keresnének meg és milyen szöveggel. Szóba került még, hogy miként áll a Felcsúti Űrállomás építése, hogy mennyire nehéz feladat egy olyan egyszerűnek tűnő dolog is, mint egy vicces tábla kihelyezése. Végül pedig kiderült, szakértőik már kidolgozták a drót nélküli, wifis sör, illetve az országot behálózó köztéri sörkutak koncepcióját, és az is, mivel dobnák fel az örök életet, hogy az ne legyen unalmas.
Zsúrpubi: Amikor felhívtalak az interjú ötletével, a nemrégiben megnyitott kocsmátokba hívtál. Csak aznap volt razzia, amikor kinyitotta kapuit a Kétfarkú Propagandakocsmája?
Kovács Gergely: Sajnos csak aznap. Pedig ha van, az tök jó, mert megírják az újságok, ez a lehető legjobb ingyenes reklám. Lehet, majd ki kell hívni magunkra a rendőröket, mert ez így tarthatatlan.
ZSPB.: Titkon én is reménykedtem, hogy interjú közben kiszáll a TEK és, mondjuk úgy, „félbeszakít” minket…
K.G.: Ja, ja, király lenne. De sajnos csak az elején jöttek.
ZSPB.: Minden csoda három napig tart. Na akkor kezdjük az elejéről: hogyan és mikor jött létre a Kétfarkú? Mikor lett hivatalosan pártként bejegyezve?
K.G.: 2006-ban jött létre véletlenül. Igazából csak annyi volt, hogy csináltam néhány plakátot, például az örök életről és az ingyen sörről, amire aztán egy csomóan rápörögtek. Elkérték és kirakták őket más városokban is. Aztán jött a média. Például 2006-ban még az MTI is velünk foglalkozott, egy hét alatt kétszer is kijöttek megnézni minket. Így viszonylag elterjedtünk. Később, 2010-ben az alelnök úr győzött meg, hogy induljunk a választásokon, mivel akkor még meg lehetett ezt tenni egyesületként is, mi pedig azok voltunk. Volt polgármesterjelöltünk, budapesti meg szegedi jelöltünk is. Igazából a kampány felénél tudtuk meg, hogy egyesületek nem indíthatnak főpolgármester-jelöltet, de ezt nyilván próbáltuk elhallgatni. Az aláírások nem lettek meg, úgyhogy mindegy is volt. A 2014-es választásokra már tudatosabban készültünk, már egy évvel korábban elkezdtük összeszedni a jelölteket, de kábé háromszor visszadobták a kezdeményezésünket azzal, hogy „erkölcstelen képzettársításokra” adhat okot a nevünk. Ez azért vicces, mert a Kúria mondta ki, és ha belegondolunk, akkor a Kúria neve is adhat erre okot, na mindegy. Pont mire lement 2014-ben mind a három választás, az EP-, önkori- és a sima, addigra jegyeztek be minket.
ZSPB.: Szóval elhárult minden akadály, és jövőre elindultok?
K.G.: Persze, minden fasza.
ZSPB.: Melyek voltak és legfajsúlyosabb tüntetéseitek vagy akcióitok?
K.G.: Mi alapvetően úgy működünk, hogy próbálunk valamit tenni is, nem csak pofázni. A megoldandó problémáknak három fő típusa van. Az első az általunk megoldható: fel tudjuk újítani a padot, tudunk tetőt készíteni a buszmegállóra, illetve virágokat ültetni, mert ezek nem kerülnek sokba.
Vannak azután a reménytelen dolgok, amikkel nem lehet semmit se kezdeni. Na, ezekkel szoktak a pártok foglalkozni. Elmondják, hogy ne épüljön meg Paks2, legyen viszont kétszer akkora a minimálbér meg a nyugdíj, mint most, ilyenek. Végül vannak azok az ügyek, amiket valószínűleg mi magunk nem tudnánk megoldani, ám el tudjuk érni, hogy az önkormányzat megtegye, ami amúgy is a feladata lenne, mert annyira ciki lesz nekik a szitu, a mi közbenjárásunknak köszönhetően.
Azt hiszem, Zuglóban volt ilyen először, amikor elkezdtük felújítani a helyi szemetet.
ZSPB.: Ez volt az, amikor egy pofás kis szeméthegyet építettetek?
K.G.: Aha. Mire eljött a választás, az önkormányzat annyira megrémült, hogy valaki a szeméten pörög, hogy végül elszállították az egészet, amit mi tényleg nem bírtunk volna megszervezni saját erőből, mert a sínek mentén rengeteg szemét volt. Másik nagy élményem, amikor Szentendrén egy jobbikos képviselő gyűjtögetett egy ideje már egy kilométeres szeméthegyet, mi pedig addig csesztettük, hogy végül bemondták, hogy elviszik, mire beijedt és elkezdte ő elvinni a cuccot. Szerintem ezek király akciók voltak, mert tényleg el tudtunk érni valami nagyobb dolgot. Ami pedig a tüntetéseket illeti, a legjobb szerintem a Békemenet volt.
ZSPB.: Az Oroszország melletti felvonulásra gondolsz?
K.G.: Ja. Tök jó volt, hogy végre egy olyan tüntetésen vettem részt, ahol nem ilyen nagyon dühös emberek vannak, akik felbaszott aggyal kiabálnak mindenfélét. Persze az is releváns, megértem. De ott úgy tudták kifejezni a bajaikat meg a vágyaikat, hogy közben jó kedvük volt. És a végén nem az volt, hogy háromszáz ember lökdöste a rendőröket a Parlamentnél azt kiabálva, hogy menjünk be, miközben egyáltalán nem akartak bemenni, hanem jól érezték magukat, utána pedig hazamentek. Szerintem egy ilyen tüntetésnél többet kábé nem lehet elérni, mert ugyebár általában úgysem történik semmi. Hacsak nem mennek ki ötvenezren, de az viszonylag ritka.
ZSPB.: Hát igen, talán csak a netadó elleni tüntetésen voltak annyian.
K.G.: Nagyjából, de azért a Schmitt Pál esetében is nagy nyomást gyakoroltak az emberek, de több ilyet én sem tudnék mondani. Visszatérve az eredeti gondolatra: az is tök nagy élmény, hogy mióta elkezdtünk kicsit önkormányzatként viselkedni, hogy megcsináljunk dolgokat, rengeteg levelet kapunk az emberektől, hogy mit kellene még megcsinálni. Durva, de nem az önkormányzatoknak írnak, hanem direktbe nekünk. Például olyanokat, hogy az egyik játszótéren csak félig van kerítés, vagy hogy szarul néz ki valahol a járda.
ZSPB.: Akkor gyakorlatilag árnyék-önkormányzatkánt működtök.
K.G.: Igen, jól mondod. És ezt a tevékenységet még ki is akarjuk bővíteni valahogy. A kampányunk is erről fog szólni, mert ugye most megpályázzuk azt a néhány százmillió forintot.
ZSPB.: Mekkora összegről beszélünk, 150 millió forintról?
K.G.: Hát, ugye 150 és 640 millió között lehet kapni attól függően, hogy hány helyen van meg az aláírás. Ha 27 helyen, akkor 160 körül, ha mindenhol, akkor 640, plusz jelöltenként jön egymillió. Szóval ebből a pénzből csomó helyen meg tudnánk csinálni azokat a dolgokat, amik az önkorik feladatai lennének, csak valamiért eddig nem sikerült.
ZSPB.: Nemrég azt mondtad, vissza-, illetve szét fogjátok osztani a kampánytámogatást. Kik kaphatnak majd belőle, ki pályázhat?
K.G.: Igen, ez épp most esedékes szeptember közepén. Bárki pályázhat: magánszemélyek, civil szervezetek, csoportok, vagy például szülők valamelyik gimiből. Lesz egy konkrét pontozásos rendszer. Nyilván számítani fog, ha valaki csak anyagköltségre kér pénzt, hogy az mennyi embernek lesz jó, amit csinál, mondjuk mozgás- és látássérülteknek, számítani fog, hogy mennyire tudja bevonni a helyi közösséget, és így tovább. Egyesével végigmegyünk majd a pályázatokon és pontozunk.
ZSPB.: Tényleg bárki indulhat, nincs semmi megkötés? Akár Habony is?
K.G.: Nincs semmilyen előfeltétel, ő is jelentkezhet. Sőt, még a többi párt is, de gondolom, nem fognak.
ZSPB.: Mi a helyzet a vidéki szervezetépítéssel? Sok a kétfarkú vidéken is?
K.G.: Csináljuk. A „Tudta?” kampány után októberben kezdtük, amikorra kurva hideg lett, így ideálisnak tűnt arra az idő, hogy sokat mászkáljunk vidéken. Azóta nyomjuk, de most augusztusban volt egy hónap szünet, mert annyi dolga volt mindenkinek, most viszont megint toljuk. Ezen a hétvégén megyünk Kecskemétre, azután meg Szegedre, tehát folytatjuk. Mit mondjak, el szokott jönni ezekre az alkalmakra 30-40-50 ember, néha csak 20, tök változatos. Vannak olyan helyek, például Pécsett, Szentendrén, Kaposváron vagy Debrecenben, ahol rengetegen vannak, de akadnak olyanok is, ahol nem jön senki. Ez nagyban függ attól is, hogy tudunk-e találni egy helyi szervezőt. Mert ahol van, ott csinálgatják a dolgokat, ahol meg nincs, ott sokszor leáll minden. Ötletek vannak mindenhol százszámra, de nyilván az a lényeg, hogy ezek meg is valósuljanak. Az van, hogy a legegyszerűbb dolog is kurva bonyolult.
ZSPB.: Mármint?
K.G.: Például ha ki akarsz tenni egy vicces táblát egy másikra, az több lépésből áll. Kimész a helyszínre, leméred, mekkora, kitalálod, mi legyen az új táblán, valaki megcsinálja Photoshop-ban, kinyomtatod duplán ragadó matricapapírra, amit az országban három helyen lehet venni, majd veszel hozzá sikó-lemezt, amiről nem tudod, hogy micsoda. Azután fogod magad, beszerzel még felcsatolható kis bilincset a táblaboltban, majd kimész és ráragasztod a régire, végül lefotózod normálisan, hogy látszódjon. Szóval...
ZSPB.: Azta. Értem már, mennyi munka van egy kétfarkús tábla mögött.
K.G.: Ja. Még a legegyszerűbb dolog is rohadt sok ponton tud elakadni. Ennek ellenére ez tökre megy, meg az egyéb street art cuccaink és a növényültetés is. Lesz nemsokára egy nagy, országos ültetés. Vettünk, asszem, ezer árvácskát, azokat tesszük majd ki szeptemberben egy csomó nagyvárosban.
ZSPB.: Lassan nyílnak akkor az őszi virágok...
K.G.: Nagyon szépen mondtad. Azért is megyünk vidékre, hogy mobilizáljuk az embereket. Az a jó, hogy most már azt is értik nagyjából, mit akarunk csinálni. Eleinte nem így volt, mindig jöttek ezek a „Miért nincs komoly program?”, meg „Miért nem fogtok össze az MSZP-vel?” hülyeségek. De már értik, csak úgy tűnik, ehhez tíz év kellett. Összeírtunk nemrég alapvetéseket, hogy mik a célok meg hasonlók, ezt kitesszük a honlapunkra is hamarosan.
ZSPB.: Amúgy előfordult már, hogy mondjuk a Fidelitas ifjú titánjai megzavarták a vidéki kitelepüléseiteket?
K.G.: Nem. A NOlimpiás aláírásgyűjtésnél elvétve felbukkant egy-egy dühös néni itt-ott.
De az van, hogy minket elég nehéz utálni meg gyűlölni. Próbálok is erre figyelni, hogy ne csináljunk olyat, amiért lehetne. Ha már olyan szörnyű a magyar politika, hogy arról szól, éppen ki kit utál, mi nem akarunk ebbe benne lenni. Mondják, hogy a Fidesz gyűlöletpolitikát csinál. Ez igaz, de az ellenzék is. Szörnyű, de így működik itthon a dolog. És azért nem értem ezt, mert ha te mondjuk Siófok-drukker vagy, akkor annak a meccseire kéne kimenned, hiszen ott érzed jól magad.
Mi értelme van annak, hogy kimész egy Debrecen-Vasas meccsre és ott anyázol? Olyan blogok, mint a Nyugatifény meg hasonlók másról se szólnak, csak hogy aznap ki kinek szólt be, mondott oda. Hová vezet ez? Sehova.
Amúgy tudom, mennyi gyűlölködő üzenetet szokott kapni a többi balos vagy progresszív párt. Jó, mondjuk túlzás a progresszív jelző, na mindegy. De a lényeg az, hogy mi csak nagyon elvétve. Mondjuk 200 ezerből van egy, aki utálkozik. Engem elég sokszor felismernek az utcán, általában naponta egy ember odajön, hogy örömködjön meg gratuláljon. Másmilyen ember még életemben nem jött oda hozzám. Na, ezt nem biztos, hogy például a Juhász Peti elmondhatja magáról.
ZSPB.: Ha már említetted az összefogást. Amikor hónapokkal ezelőtt Karácsony Gergely előállt az Új Pólus ötletével, azt mondta, szeretné, ha egy tömbbe szerveződne az összes 2010 utáni ellenzéki párt. Így tehát a Kétfarkú is. Ha jól tudom, ti erre semmit nem reagáltatok érdemben, így épp itt az ideje. Beállnátok egy ilyen ernyő alá?
K.G.: Van egy nagy különbség köztünk és a klasszikus pártok között. Ezek a pártok a választások miatt léteznek. Kurvára nem csinálnak semmit négy évig, csak a választások előtt kezdenek beszélni meg dolgozni valamit. Ha megkérdeznéd Karácsony Gergőéket, hogy mit csinált a Párbeszéd abban a három évben és kilenc hónapban, amikor nem volt választás, nagyon kíváncsi lennék, mit mondana rá. Egyszerűen nem léteznek, csak amikor jön a voksolás. Ha van egy feladat vagy ügy, amit megcsinálnának, akkor tök szívesen együttműködnénk velük. Jöjjenek padot festeni, vagy ültessünk együtt növényeket. De az, hogy semmit nem csinálunk együtt évekig, majd a választások előtt fogjunk össze, nekem teljesen szürreális.
Egy érdekes példa: az egyik városban tök aktív a csapatunk, ott az egyik helyi párt szervezete semmit nem csinál, a tavalyi időközin konkrétan hét szavazatot kaptak. Szerintem ennél még ismerőse meg családtagja is több van a csávónak. Szóval, nem csináltak közösen velünk semmit, de most hirtelen megkeresték a helyi embereinket, hogy legyen valamiféle együttműködés. Ez nekem felfoghatatlan. Nincs olyan párt, amelyik azt csinálná, amit mi. Ha lenne, dolgozhatnánk együtt, de másként hogyan is fognánk össze? Tökre szeretem Juhász Petit, régi jó barátom, meg a Karácsony Gergely is viszonylag szimpatikus csávó, de egyszerűen nem látom, mi az, amiért együtt kellene működnünk.
ZSPB.: Sarkítva: a te értelmezésed szerint akkor ezek a „klasszikus” ellenzéki pártok egytől egyig szinte ugyanolyan kamupártok, mint amiket a Fidesz hoz létre, hogy kitömje őket a kampánypénzekkel, majd azután lelépjenek a zsével?
K.G.: Gyakorlatilag igen. Nem nagyon látom, miért léteznek, érted? Arra viszont elmegy pár milliárd forint évente, hogy fenntartsuk ezeket a szervezeteket. Miközben az is igaz, hogy úgy működnek, ahogy a pártok általában szoktak, én pedig nem várhatom el, hogy úgy viselkedjenek, mint mi. Náluk az van, hogy a napi ügyekre reagálnak, szidják a kormányt, ki ügyesebben, ki kevésbé. Emiatt nem haragszom rájuk, legfőképpen pedig nem nézem le őket, mivel a pártok Németországban meg valószínűleg Svédországban is így működnek, csak mi másban utazunk, és emiatt nem látom a közös pontokat.
ZSPB.: Amikor a Momentum néhány hónapja berobbant és sikeresen végigvitte a NOlimpia kampányt, sokan elkezdtek találgatni, hogy talán ők lehetnek majd a Kétfarkú „természetes szövetségesei”. Lelkesek, fiatalok, nyitottak. Velük sem terveztek együttműködni?
K.G.: Amiket mondtál, abban nekem nincs semmi pozitív. Az, hogy fiatalok, nem jelent semmit. Azt sem tudom, mit értsek az alatt, hogy lelkesek, mivel ugyanúgy nem csinálnak semmit, mint mondjuk a Párbeszéd. Kiadnak sajtóközleményeket, néha szerveznek egy-két tüntetést, de alapvetően ugyanazt a politikát csinálják, mint a többiek. Én speciel annak alapján szeretem megítélni az embereket, hogy mit csinálnak, nem pedig olyan alapon, hogy mit mondanak.
Tudom, hogy az LMP-ben, a Párbeszédben és az Együttben is rengeteg olyan ember van, aki igen hasznos munkát végzett addig, amíg nem lett az egyik parlamenti párt tagja, vagy egyáltalán párttag. Ott van megint Juhász Peti, aki részt vett a TASZ programjaiban és a Kendermag Egyesületben. Az LMP és a Párbeszéd eleve civil szervezetekből jött létre.
A Momentummal kapcsolatban ilyenről nem tudok. Fekete-Győr András azon kívül, hogy leül beszélgetni a haverjaival, nem tudom, mit csinál még. Nem tudom, mi a fenét tudnék én bennük tisztelni és mitől lennének ők mások, mint a többi balos párt. Arra biztatnék mindenkit, hogy csináljon valamit, utána beszélhetünk. De az, hogy ki mit mond, tökre nem érdekel.
Egyik legnagyobb bajom a politizálással meg a pártprogramokkal, hogy mivel mondani bármit lehet – egyszázalékos pártként pedig főleg azt mondhatsz, amit akarsz, hiszen az életben nem fogod tudni megvalósítani –, ezért szerintem a duma nem ér semmit. Mire jó?
ZSPB.: Maradjunk még egy pillanatra a zöldeknél. Mit szólsz ahhoz, hogy Szél Bernadettet, az LMP társelnökét miniszterelnök-jelöltként is elindítja a párt? És ahhoz, hogy a híres kampányguru, Ron Werber segíti őket?
K.G.: Utóbbira nem tudok már mit mondani. Mindig van lejjebb, valami ilyesmi. Nem tudom, hogy találták ezt ki. Szomorú, hogy ők ebben látják az utat. Szél Detti amúgy nagyon szimpatikus, ugyanakkor viszont roppant vicces, hogy egy nulla és öt százalék közötti párt miniszterelnök-jelöltet megnevez. De ez is csak újabb példája annak, hogy egy másik párt gyakran még sokkal viccesebb, mint mi. Ráadásul összefognak a gödöllői polgármesterrel, mert az el tudta hitetni, hogy az ő pártjának vannak vidéki szervezetei, mert ugye az LMP-nek meg nincsen. Amúgy Gémesi Györgynek sincsen, szerintem ahová kijár a HÉV, az nem nevezhető vidéknek, de mindegy.
ZSPB.: Ha megtehetnétek, mert még több pénzt küldene Soros és Simicska nektek, akkor egy, a Fideszéhez hasonló telefonos kampányban kiket keresnétek meg és milyen szöveggel?
K.G.: Fú, mindenképpen telefonos kampányra kell költeni?
ZSPB.: Ja, mert annyi zsétek lenne, hogy már nem tudnátok mire elkölteni.
K.G.: Valószínűleg vicceket mesélnénk, vagy érdekes sztorikat, nem is tudom így hirtelenjében.
ZSPB.: Na és hogy áll a Felcsúti Űrállomás építése? Tudjuk, hogy az oroszok milyen ügyesek az űrkutatásban. Nem gondoltatok arra, hogy amikor Putyin legközelebb jövő februárban idejön, megkeresitek és úgynevezett „munkamegbeszéléseket” kezdeményeztek vele, hogy egy Felcsút-Moszkva űrkutatási gigaprojektet hozzatok tető alá? Ezt jól fel tudnátok használni egy pozitív kampányhoz, hiszen orosz barátainkat minden igaz magyar ember szereti.
K.G.: Szuper ötlet! Amúgy Paks2 költségébe simán beleférne valamilyen űrkilövő vagy űrkikötő is. Bevallom, erre még nem gondoltunk eddig. Ellenben van a „Puli” nevezetű projekt, amit magyarok csinálnak: közösségi finanszírozásból akarják megoldani, hogy a Holdra feljuttassanak egy pulinak nevezett robotot vagy mit. Annyi a műsor, hogy fel kell vinniük oda, kell mennie ötszáz métert és jelet kellene küldenie. Egyelőre ebbe szeretnénk beszállni, a jövő héten találkozom is közülük valakivel ez ügyben. Mondjuk kicsit több pénz kellene ehhez, mint ami nekünk van.
ZSPB.: Ugyan már! Küld még Soros, nem?
K.G.: Ja, ja, és akkor támogathatnánk egy igazi magyar űrprojektet. Jó lenne legalább egy kis mennyiségű kétfarkú kutyaszőrt feljuttatni...
ZSPB.: És így válna univerzálissá a párt. Éppen ezért most, a vége felé jöjjön a beszélgetés hard talk része. Tisztáznunk kell még pár dolgot. Ha jövőre kormányra kerültök, pontosan hogyan fogjátok beváltani az ígéreteiteket? Hiszen színre lépésetek óta örök életet és ingyen sört ígértek. Tehát épp itt az ideje konkrétumokat mondani néhány hónappal a választások előtt. Az ingyen sör ötletének megvalósításához előbb létre kellene hoznotok a Nemzeti Italboltok országos hálózatát.
K.G.: Hát, ugye azt ígértük, hogyha megnyerjük a választásokat, akkor elutazunk fél évre nyaralni, szóval az első fél évben nem fog semmi történni.
ZSPB.: Nyilván, ez evidens.
K.G.: A gazdasági szakértőink ezeket a dolgokat már régen kidolgozták. Úgy lesz, hogy a teljes adócsökkentésből finanszírozzuk az ingyen sört, majd az ingyen sör fog elvezetni az örök élethez.
ZSPB.: De hogyan?
K.G.: Kutatóink ezt már kigondolták. Napi 30 sör fölött nem tudsz meghalni. Meg amúgy is – ahogy a mondás tartja – a részeg embert nem éri baj. Egyébként az valóban jogos kérdés, hogyan juttatjuk el az ingyen sört az embereknek. Nos, lesz drót nélküli, wifis sör, emellett pedig még köztéri sörkutak is az országban mindenhol.
ZSPB.: Világos, sörös beszéd. De az örök élettel kapcsolatban is felmerülnek kérdések. Ha már mindenki örökké él, jó volna, ha nem dögunalmasan kellene eltölteni azt az időt. Milyen rövid és hosszú távú intézkedéseket terveztek ennek érdekében?
K.G.: Ha „marilizáljuk a legahuánát”, az lehet, hogy segít… Komolyra fordítva a szót: ért minket olyan kritika, hogy nem is mindenki akar örökké élni, főleg azok, akik már most öregek, úgyhogy valószínűleg valami örök fiatalság szérum is kell majd. De egyébként ha ne adj’ isten az emberek unatkoznak, az nem nagy baj, szerintem megszokták már, hiszen elég sokat szoktak örök élet nélkül is unatkozni.
ZSPB.: Na jó, de mi lenne, ha emiatt elégedetlenség lenne úrrá a halhatatlan tömegen, és örökéletellenes zavargások kezdődnének?
K.G.: Akkor létrehozunk egy parlamenti vizsgálóbizottságot. Ilyenkor ezt kell csinálni, mert így előbb vagy utóbb biztos elfelejtik majd a problémát. Csak időbe telik, az meg van elég.
ZSPB.: A legfontosabb kérdést fel se tettem még: kiknek járna az örök élet? Csak az országhatáron belül élőknek? Netán a határon túli magyaroknak is? És akik külföldön dolgoznak? És a letelepedési kötvényesek ezreinek?
K.G.: Alapból nyilván Magyarország területén vezetnénk be, azután jöhetnek majd a határokon túl, illetve a Föld belsejében élő, végül pedig a földönkívüli magyarok is. Na és persze éppen a határon élő magyarokról sem szabad elfeledkeznünk! Lehet, hogy először kísérleti jelleggel bevezetnénk Erdélyben egy-egy 60 másodperces időintervallum erejéig az örök életet, majd megnézzük, hogyan működik, és ha beválik, akkor lehet öt perc, azután tíz és így tovább.
ZSPB.: Végezetül, hogyan látod az országot és a pártot öt, ötezer és ötvenezer év távlatában? Talán addigra a NER is megbukik majd, nem?
K.G.: Ötezer év múlva még nem biztos, de ötvenezer év múlva már nagy valószínűséggel megbukik a NER. Mi alapvetően a Ganümédeszi Galaktokolonista Pártnak vagyunk egy koordinált szervezete, így előttünk nyitva az űr, bármikor leléphetünk, amikor szükséges. Könnyen lehet, hogy ötezer év múlva az anyaszervezet megbízásából meghódítjuk a galaxist a párttal, ezért nem Magyarországon fogunk működni.
ZSPB.: Nem vinnétek magatokkal senki mást innen? Ez elég kirekesztőnek tűnik.
K.G.: Hát, a rokonaim, az üzletfeleim, meg azok, akik megérdemlik, nyilván jöhetnének. Sajnos az átlagembereknek ez nem jár, de szerintem ezt megértik. Hozzászoktak már, hogy nekik más dolgok járnak, mint a politikusoknak.