Na ez az, amitől igazán rettegnek a nyugdíjasok – Egy idős hölgy elkeseredett levele
Miközben Orbánék lassan polgárháborút szítva szeretnének minél több szavazót begyűjteni 2018-ra, és ocsmányabbnál ocsmányabb hazugságokkal hergelik a népet, a fájó magyar valóság egyre többeket ér utol. Úgy tűnik, az idősek nem Vona Gábortól rettegnek, hanem sokkal inkább attól, hogy a hónap végén nem lesz pénzük élelmiszerre, télen pedig fűtésre. Az alábbi levelet egy olvasónk továbbította a szerkesztőségünkbe, s kéri, hogy aki tud, segítsen a néninek.
„2004 novemberében hunyt el a férjem daganatban. Hosszú évek óta egyedül élek, 70 ezer forint nyugdíjat kapok, amiből majdnem 30 ezer forintot tesznek ki csak a gyógyszereim, mivel krónikus cukorbeteg vagyok. A vérképemen semmi nem jó. A belső szerveimet megette a sok gyógyszer. Mátészalka mellett élek egy kistelepülésen. A háziorvosom meg is jegyezte még hónapokkal ezelőtt, hogy ennyi gyógyszer mellé már ennem sem kéne. Havonta 8 ezer forint az, hogy járatom az ebédet a helyi konyháról. És akkor még a számlákat nem is számolom. Olyannyira nem élek nagy lábon, hogy a nyár folyamán egy párszázforintos jégkrémet nem vettem meg magamnak. A lányom, amikor tud, segít, de egy jó ideje már ő sem tud. Ahogy megkapom hónap elején a nyugdíjat, mindent befizetek, a gyógyszereimet kiváltom, és pár nap múlva nézhetem a Napot. A faluban és az utcában amikor tudok, és adnak is, akkor kérek pár ezer forintot, de azzal sem vagyok sokkal beljebb, mert ha másik hónapban visszaadom, újra csak ott vagyok, ahol a part szakad. Ledolgoztam az életem és nem hittem volna, hogy ide jutok 70 évesen. Mindenek előtt elsősorban tartós élelmiszerekre, és tüzelőre lenne nagy-nagy szükségem, mivel jön a tél, és nem szeretnék belefagyni a kis házamba.
Aki tudna, és szeretne segíteni, az a következő email címen eléri a lányomat. Email: [email protected]
P. Jánosné”