Ez most már nem játék: tényleg orvos nélkül maradhatunk
Látszólag a kormány a tenyerén hordozza a nyugdíjasokat. „Megvédte” őket Vona Gábortól, olyannyira, hogy egy hatalmas hazugsággal még körbe is telefonáltak mindenkit, hogy megtudják az idősek, mit mondott róluk Vona. Ígértek a szépkorúaknak már mindent: huszadik havi nyugdíjat, de nem ám csak úgy, legalább három százalékos nyugdíjemeléssel, ingyen csirkefarhátat, tízezer forintos Erzsébet-utalványt, mindent, mi szem-szájnak ingere.
Azonban jobban tesszük, ha nem hatódunk meg a Fidesz szociális érzékenységén. A még látszatígéreteknek sem nevezhető lózungok mögött ott a rideg valóság. Például az egészségügy helyzete, amelynek legnagyobb vesztesei kétségkívül a nyugdíjasok. Az elöregedő vidék lassan orvos nélkül marad.
Egy májusi statisztika szerint, ma Magyarországon 352 háziorvosi és 284 fogorvosi praxis volt tartósan betöltetlen. A legtöbb háziorvos Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén, Békés, Somogy és Tolna megyéből hiányzik, ezekben a megyékben 10 százalék felett van a gazda nélkül maradt körzetek száma. Az Állami Egészségügyi Ellátóközpont adataiból készített összesítés szerint, míg 2015 júliusában még „csak” 231 betöltetlen körzet volt, addig 2016 januárjában már 238, tavaly decemberben pedig 281. A helyzet azonban még annál is tragikusabb, mint ahogy első olvasásra tűnik, ugyanis a háziorvosok kétharmada nyugdíjas korú, ezért több ezer praxis sorsa forog kockán.
Hogy mi ennek az oka?
Egyrészt a szakma presztízsvesztesége. Manapság az orvostanhallgatók közül egyre kevesebben szeretnének a magyar háziorvosi rendszerben elhelyezkedni. Háziorvos kétféleképpen lehet valaki: vagy közalkalmazottként, akkor a közalkalmazotti bértábla alapján határozzák meg az illetményét, ráadásul az adott település polgármestere a közvetlen felettese. A többség azonban magánvállalkozóként visz praxist. Ebben az esetben az orvos feladatátvállalási szerződést köt az önkormányzattal, utána pedig az egészségbiztosítóval szerződik, és az finanszírozza a praxist az ellátottak száma alapján. Ebből a pénzből kell kifizetni az orvosnak mindent: az asszisztenst, a felszerelést, a rezsit. Ráadásul nem könnyű körzethez jutni, akár 10-25 millióba is kerülhet a praxisjog megvásárlása, amire bár támogatást ad a kormány, az csak egy kis részét fedezi a teljes árnak. Sokan hitelt vesznek fel azért, hogy körzethez jussanak. A hátrányos helyzetű kistérségekbe pedig még lasszóval sem lehet háziorvost fogni. Onnan mindenki menekül, még letelepedési támogatással sem vállalják az ottani körzetet. Egy pályakezdő orvos nem élne egy olyan helyen, ahol nincsenek fiatalok, nincs iskola, óvoda, posta, talán még bolt sem.
A szabad orvosválasztás miatt egy háziorvosnak minden beteget el kell látnia, ezért sok esetben csak rövid ideig tudnak egy-egy pácienssel foglalkozni, ráadásul túlterheltek is a szakemberek.
A megoldás összetett. Nemcsak a finanszírozási helyzet rendezésére lenne szükség, hanem a vidéki élet vonzóvá tételére is. Egyelőre semmi remény, hiszen míg Vietnámnak 60 millió euróból építünk kórházat, addig nálunk omladozik az egészségügyi rendszer.