Ilyen aljas eszközökkel, mint a Fidesz, a hazai politikában még senki nem élt - interjú Volner Jánossal, a Jobbik alelnökével
Amennyiben nem tudunk olyan többséget szerezni, ami a stabil kormányzáshoz szükséges, akkor rövid időn belül új választások kiírására lesz szükség, mert mi önállóan akarunk kormányt alakítani. Nem fogunk olyan helyzetbe kerülni, hogy kisebbségből próbáljuk meg a dolgot, mert az ilyen elképzelések rendszerint elég gyorsan kudarcot vallanak – mondja Volner János, a Jobbik alelnöke. Lapunknak adott interjújából kiderül, szerinte kik és hogyan árulták el a baloldalon a szavazókat, mi a helyzet a „KBGélás” sztorival, vagy épp Simicska Lajossal. Beszélgettünk a Jobbik radikális szárnyának letöréséről, a Magyar Gárdáról, a Betyárseregről, illetve a néppártosodás folyamatáról és a bérunióról is.
Zsúrpubi: Botka László visszalépett a miniszterelnök-jelöltségtől, mert fideszes ügynököket sejt a pártjában, akiknek kicsit sem érdekük, hogy kormányváltás legyen. Sokan úgy vélik, baráti tűz „végezte ki” a szegedi polgármestert. De nemcsak ezt mondta Botka, hanem azt is, hogy egy politikai maffia hálózta be az egész demokratikus ellenzéket. Mi a garancia arra, hogy az önök soraiban nem ülnek ott a Fidesz emberei?
Volner János: Jó néhány olyan embert, aki kiugrott a baloldalról és pártot váltott, vagy egyszerűen abbahagyta a politikát, a Fidesz különböző eszközökkel befolyásolni képes, ők pedig elvégzik az aknamunkát. Azt látom, hogy valóban árulás történt a baloldalon. Nem tudom bizonyítani, de nagyon konkrét információim vannak, hogy kiket milyen gazdasági érdekeltségeken keresztül használnak fel, hogy a baloldal kárára a Fidesz céljait szolgálják.
ZSPB.: Nevek?
V.J.: Ha baloldali politikusokat kérdez, be lehet határolni, kik tartoznak abba a körbe, akik jól jártak. A baloldalnál az árulás permanens jelenség. A baloldali szavazókat – és ez kulcsmondat – ezek a pártok elárulták. Nagyon sokszor volt összekacsintás a fideszes érdekek védelmében. Mondok egy példát, hogy ez milyen magas szintre jutott. Amikor a plakátügy az őszi ülésszakban először felmerült, a Fidesz megpróbálta úgy módosítani a jogszabályt, hogy pártoknak csak listaáron, magyarul a piaci árnál sokkal magasabban lehessen plakátolni. Ily módon a pártoktól elvették volna ezt a lehetőséget, miközben a kormány által kihelyezett hirdetésekre továbbra is más feltételek vonatkoztak volna. Az MSZP tett egy módosító javaslatot, amit bejelentettek pénteken, de a módosítóról való egyeztetésre csak hétfőn került sor. Kiderült, hogy az MSZP-frakció vezetése, személyesen Tóth Bertalan, a Fidesznek kedvező törvénymódosítást támogatott volna, ami garantálta volna, hogy Orbán Viktor országszerte meg tudja tiltani a pártoknak, hogy plakátokat használhassanak. Hozzácsomagoltak egy-két apróságot, de alapvetően az MSZP belement a dologba. Tehát pénteken volt a sajtótájékoztató, de Botka László négy napig nem szólalt meg. Szombaton és vasárnap néma maradt, majd hétfőn, amikor megtörtént az egyeztetés, még mindig néma maradt. Amikor elkezdtünk célzottan kommunikálni erről a baloldali szavazók felé, és lett nagy felháborodás meg sajtóbotrány, Botka kedden meghátrált az ügyben, mondván, hogy ilyesmiről szó sem lehet. De előtte több nap eltelt! Az MSZP-nek egészen a legmagasabb szintjéig ér a Fidesszel való kollaboráció.
ZSPB.: Térjünk vissza az eredeti kérdésre! Mi a garancia arra, hogy az önök soraiban nem ülnek ott a Fidesz emberei?
V.J.: Az elmúlt időszakban mi vagyunk az egyetlenek, akik valóban le akarjuk váltani Orbánékat. Látható, hogy csak jobbikosok ellen irányultak karaktergyilkos, személyeskedő, magánszférát sértő támadások. 26 év politikai tabuját töri meg a magát keresztény pártként meghatározó Fidesz, amikor olyan embereket bánt hazugságokkal, különböző alantas sajtómanipulációkkal, akiknek semmi közük a politikához. Ezeknek az embereknek leközlik a fotóját névvel, igyekeznek őket hírbe hozni különféle politikusokkal. Ez megengedhetetlen. Ilyen aljas eszközökkel a hazai politikában még senki nem élt, eddig ez nem volt divat. Most azonban a piszkos politizálást egy magát kereszténynek hazudó párt honosítja meg.
ZSPB.: Beszéljünk egy olyan ügyről, ami a Jobbiknak talán a legtöbbet ártotta: a „KGBélás” sztoriról van szó. Európai parlamenti képviselőtársuk, Kovács Béla állítólag Oroszországnak kémkedett. Tény, hogy bár a dolog évek óta húzódik, egyelőre senki sem tudta kétséget kizáróan bizonyítani, hogy alapos a gyanú. Mégis, nem gondolják, hogy még a választások előtt az egyre eldurvuló kampány közepette érdemes volna tisztázni az ügyet, mielőtt a Fidesz propagandagépezete újra fel nem fedezné magának?
V.J.: Az ügy tisztázásának lehetősége a hatóságoknál van. 2014-ben indult el ez a lejáratókampány, de egészen a 2018-as választási kampányig el fogja húzni a Fidesz, ahogyan várható is volt. Az elmúlt nagyjából három és fél évben se az ügyvéd, se Kovács Béla elé nem tártak olyan dokumentumokat és bizonyítékokat, amelyek megalapozták volna a gyanút, hogy ő kém lenne. A nemzetbiztonsági védelem a parlamenti pártokra és a politikai döntéshozókra, például országgyűlési képviselőkre is kiterjed. Természetesnek kellene lennie, hogy ha az Alkotmányvédelmi Hivatal valamiféle potenciális kockázatot feltár, akkor tájékoztatja az érintett párt vezetőit, hogy a külföldi befolyásolás gyanúja forog fenn, hogy védekezhessen az érintett párt, hiszen az országgyűlés döntéshozatali mechanizmusaiban minden parlamenti párt részt vesz. Ebben az esetben ez nem történt meg. Amikor azzal kerestük meg az AH-t, hogy konzultáljanak velünk, nem történt semmi. Frakcióvezetőként kértem, hogy üljön le velem valaki, aki a kockázati tényezőkről tájékoztat egy rövid előadás keretében. Szintén semmi nem történt. A hatóságok elzárkóznak, megy a vádaskodás, bizonyítékok viszont sehol. Egyre inkább úgy tűnik, hogy ez egy koncepciós eljárás, ami valóban kárt okoz a Jobbiknak.
ZSPB.: Mindazonáltal egy nyári indexes cikk szerint sok jobbikosnak megrendült a bizalma Kovácsban, például azért, mert nem szokta felvenni a telefont, sokszor elérhetetlen. A saját tárgyalásán sem jelent meg, hiába hívta többször az ügyvédje.
V.J.: Azt az álláspontot, amit az ügyészség képvisel, semmivel nem tudták alátámasztani. Arról pedig, hogy a párton belül kinek veszi fel a telefont és kinek nem, azért nem tudok beszélni, mert én életemben háromszor beszéltem vele telefonon és személyesen összesen, hiszen két külön síkon dolgozunk. Úgy látom, hogy az idő előrehaladtával egyre többen – nem csak jobbikosok – koncepciós eljárásnak tartják mindezt.
ZSPB.: Menjünk vissza az időben! Két olyan szervezet volt régebben, a Magyar Gárda és a Betyársereg, amelyek közismerten jó viszonyt ápoltak a jobbikosokkal. Ön az elsők között lépett be a Gárdába 2007-ben. Egyrészt milyen megfontolásból tett így, másrészt hogyan írná le az Ön és a pártja mai viszonyát ezekhez a csoportokhoz?
V.J.: Öt éven keresztül dolgoztam a rendőrség kötelékében, közelharc-kiképző voltam, többször is jelöltek az „év rendőre” címre, több alkalommal előléptettek, kitüntettek.
ZSPB.: És ebből egyenesen következik a Gárda?
V.J.: Mindig is rendpárti ember voltam, a gárdába is azért léptem be, mert szerettem volna, ha segít a rendőrségnek a rendteremtésben, a magyar hagyományok ápolásában. Például elhanyagolt hadisírokat gondoztunk saját költségen, kulturális missziót folytattunk, sok ember figyelmét felhívtuk fontos hagyományokra. Ezek a személyes megfontolások álltak a belépésem hátterében. Úgy léptem be 2007-ben, hogy elmentem az alakuló rendezvényre, ott hallottam beszélni Vona Gábort, aki egy felelős, hazafias beszédet mondott, aminek gyakorlatilag minden sorával azonosulni tudtam. Akkor határoztam el, hogy segíteni fogom abban, hogy miniszterelnöke lehessen ennek az országnak, és azóta is ezért dolgozom.
ZSPB.: Hogyan írná le az Ön és a pártja mai viszonyát ezekhez a csoportokhoz? Mostanában nem hallani, hogy az egyébként többször feloszlatott gárdisták vonulgatnának. Ennyire jó lett a közbiztonság vagy mi az oka?
V.J.: Nagyon egyszerű. 2006-ban elképesztő rendőri brutalitást alkalmaztak békés tüntetők ellen. Erre a forradalminak tekinthető helyzetre adott a magyar nép olyan immunreakciót, amelynek eredménye volt a gárda. Most más időket élünk, más a hatalom természete, sokkal cizelláltabb módon, törvények mögé bújva, azok fedezékében lopják el az ország pénzét, így másképpen kell ez ellen a hatalom ellen fellépni, mint mondjuk Gyurcsányék ellen.
ZSPB.: Azért van még olyan, aki a „nyers erőt” akarja képviselni. Nemrég bemutatkozott az Erő és Elszántság Párt, amelynek elnöke Tyirityán Zsolt, aki egyúttal a Betyársereg vezetője is. A Jobbik teljesen elengedte azoknak a szavazóknak a kezét, akik utcai jelenlétre, vonulgatásokra vágynak?
V.J.: Önmagában az utcai jelenléttel semmi probléma nincs, hiszen a legkülönbözőbb világnézetű pártok hisznek ennek az erejében, hisznek a tömegdemonstráció felemelő hatásában. Amit látok a Betyársereg kapcsán, hogy olyan szervezetről van szó, amely öndefiníciója szerint átalakult egy patrióta sportmozgalommá, ahol rengeteg olyan ember van, aki kimagasló sportteljesítményeket ért el például küzdősportokban, erőemelő sportokban. Nagyrészt ezzel foglalkoznak.
ZSPB.: Nem teljesen, hiszen párttá alakultak, egy eléggé radikális irányvonalat képviselnek, szélsőséges nézeteiket pedig immáron programba is foglalták. Nem tartanak attól, hogy a Jobbik szavazótáborából elhalásznak valamennyit?
V.J.: A 2014-es választások óta a biztos pártválasztók között a Jobbik növekedést tudott produkálni. Amikor egy új politikai erő létrejön, akkor nyilván valamennyi szavazót elvesz másoktól, ez óhatatlan. Hogy ez tíz, száz, ezer vagy tízezer ember, az más kérdés. Az a program, amit a Jobbik jelenleg képvisel, teljesen vállalható minden olyan ember számára, aki modern és igazságos országban gondolkodik, legyen a régi felosztás szerint jobboldali vagy baloldali. A programunk mellé minden becsületes és jószándékú magyar ember nyugodtan odaállhat.
ZSPB.: Nagy kockázatot vállaltak, amikor évekkel ezelőtt egy új politikai irányvonal képviseletébe kezdtek. A Vona Gábor által kijelölt új irány, a néppártosodási törekvés jegyében az utóbbi időben eltűnt több, a Jobbik radikális szárnyát képviselő politikus, úgymint Novák Előd, Gaudi-Nagy Tamás és Zagyva György Gyula. Az egyetlen kivétel talán Toroczkai László. Kívülről úgy tűnik, mindenki repül, aki az aktuális állásponthoz nem tud vagy akar alkalmazkodni.
V.J.: Hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy különböző személyekről, illetve különböző ügyekről van szó, amelyek háttere is meglehetősen más! Gaudi-Nagy Tamással nemrég futottam össze véletlenül. Igen szívélyesen elbeszélgettünk, jó barátomnak tartom a mai napig. Szerintem olyan ember, akinek a szavára érdemes odafigyelni. Szellemi tartalom tekintetében olyasmit képvisel, amivel nem nehéz azonosulni. Voltak Tamásnak olyan politikai megnyilvánulásai, amik az én stílusomtól is távol állnak. Például amikor kidobta az EU-s zászlót az ablakon. Én soha nem tennék ilyet, az ilyen típusú politizálást nem tartom a társadalom felé jó üzenetnek. Ezzel együtt jó lenne, ha Tamást nem egy-egy ilyen extrém akciója alapján ítélnék meg. Például ugyanez az ember a fizetős ügyvédi megbízásait félretéve nem egyszer a határon túli magyarok jogi védelmét is ellátta. Egyrészt ingyen tette mindezt, másrészt a saját pénzén ment el a bírósági tárgyalásokra, hogy képviselje őket. Nagyra becsülöm, és ez meg is fog maradni részemről.
Zagyva György Gyulával kapcsolatban: vele az elmúlt héten találkoztam, hogy beszélgessünk, mivel szintén baráti a viszonyunk. Ő Tiszavasváriban, immár a helyi cigány önkormányzat szerint is dicsért módon vezeti a közmunkaprogramot. Óriási a felelőssége, hiszen egy több ezer fős cigány szegregátum életét kellett normalizálnia, ő pedig ennek a feladatnak sikeresen eleget tett. Politikai értelemben extrém megnyilvánulásaival természetesen nem minden esetben értettem egyet, más stílust képviselünk, de amit a gyakorlatban produkált, az dicséretes.
Novák Előd esetében annyi történt, hogy a parlamenti frakciónk véleményt mondott, szeretne-e vele együtt dolgozni, vagy sem. Egyébként egy olyan emberről van szó, aki a magánéletben remek, példaértékű családapa, értékes ember. Egy politikai pártnak azonban arra is kell ügyelnie, hogy biztonságos legyen a kommunikációja, ne legyenek olyan megnyilvánulások, amiket nehezen lehet értelmezni vagy az emberek számára taszítóak.
ZSPB.: Vagyis ezekkel a Jobbikon belüli vadhajtásokkal le kellett számolni, hogy egységes, új néppárti irányvonalról beszélhessenek.
V.J.: Van egy irányvonal, amit Vona Gábor, a Jobbik elnöke, illetve a párt választmánya egyaránt elfogadott. Ha valaki ezzel nem tud azonosulni, akkor eldöntheti, hogy a véleménykülönbség közte és a pártja politikája között mekkora. Ha túl nagy, elválnak egymástól. Ez mindig így volt és így is lesz, ez természetes. Van, aki elképzel bizonyos politikai folyamatokat, és amikor kiderül, hogy mi azokat nem akarjuk megvalósítani, akkor el fog menni. Ilyen nem csak nálunk történik...
ZSPB.: Várható még prominens emberek kiválása a Jobbikból a választások előtt?
V.J.: Nem. Több mint 17 ezer tagunk van országszerte, így előfordulhat, hogy egyesek például a Facebookon olyan üzeneteket fogalmaznak meg, amiket később a Magyar Idők címlapján látunk viszont egy vezércikkben. Ezzel különösebben nem kell foglalkozni.
ZSPB.: Lépjünk tovább! A választások előtt fél évvel ismét megvolt az MSZP-ben már-már menetrendszerűnek számító puccs. A minap azt írta a Facebook-oldalán, hogy az MSZP kiesésével a Jobbik maradt Orbán Viktor egyetlen kihívója. Mi lehet vonzó a Jobbik programjában a volt MSZP-szavazók számára?
V.J.: A baloldali szolidaritás eszményét, hogy segítsünk a rászorulókon és a szegényeken, a Jobbik programja már 2014-ben is tartalmazta, és kifejezetten hangsúlyt fektettünk arra, hogy ezek a programelemek megjelenjenek. Példaként felsorolnék párat, ami a baloldali szavazók megszólítására alkalmas lehet. Az első, hogy helyreállítjuk a demokráciát Magyarországon és véget vetünk az önkényuralomnak. Ez fontos kérdés, mert 2010-ben, amikor Orbánék megkapták a kétharmados felhatalmazást, elkezdődött a demokratikus intézményrendszer lebontása. Egyrészt az intézményrendszer maga is átalakult, a kontrollmechanizmusok gyakorlatilag megszűntek, például megszüntették a Költségvetési Tanácsot. Ezt egyébként egy olyan ember vezette Kopits György személyében, akinek a világnézete nagyon távol áll az enyémtől, a szakmaiságát és a szakértelmét azonban nem lehetett elvitatni, vele le lehetett ülni és szakmai vitát folytatni, mert értett ahhoz, amit csinált. Ez az ember kontrollt gyakorolt a mindenkori kormányok felett, mert saját stábjával mindig véleményt mondott arról, mennyire stabil a költségvetés, illetve mely elemei kockázatosak. Jelenleg ez a kontroll megszűnt, a Költségvetési Tanácsban a kormány által delegált három tag ül, tehát gyakorlatilag a kormány önmagát ellenőrzi. Az Állami Számvevőszék élére fideszes országgyűlési képviselő került, itt is önmagát ellenőrzi az állam. Az ügyészséget egy volt Fidesz-tag vezeti, vagyis önmagát próbálja elszámoltatni a Fidesz. Illetve ahogyan látjuk, egyáltalán nem. Az Országos Bírósági Hivatal élén is egy fideszes képviselő felesége ül, és még folytathatnánk a sort.
Szóval a demokratikus intézményrendszert vissza kell építeni és meg kell erősíteni. Egy politikai pártban az önkorlátozásra kellene törekedni, illetve az intézményrendszernek is korlátoznia kellene a hatalmon lévő pártokat, hogy ne éljenek vissza a hatalommal. Röviden, vissza kell adni az ország szabadságát. A második: el kell érni, hogy a különböző nagy állami ellátórendszerek normálisan és színvonalasan működjenek. Az egészségügy állapota elképesztő, a rokonaim példáján látom, hogy gyógyszert, kötszert, de sokszor még ételt is a beteg hozzátartozóinak kell vinniük az egészségügyi intézményekbe, különben a beteg nem jut ezekhez hozzá. Ugyanakkor fel kell támasztani az oktatást is.
Emlékeztetnék arra, hogy a legutóbbi PISA-tesztek eredményei szerint hazánk az elmúlt hét év során mélyrepülésben volt. Amióta a Fidesz kormányoz, nem megerősödött a magyar oktatás, hanem elképesztő mélységekbe zuhant. Egy tudásalapú társadalom kiépítésénél ez elképesztő hátrány, olyan tényező, amivel számolnunk kell. A harmadik: a férfiak is mehessenek nyugdíjba négy évtizednyi munka után. Ez szintén olyan programpont, ami mindenki számára könnyen érthető. Sok az olyan ember, aki elvesztette a munkaképességét. A magyar munkaerőpiacon nem kapkodnak az 50-60 éves munkavállalók után, a 60 év fölöttiekért pedig már végképp nem. Úgy gondoljuk, a társadalmi szolidaritásnak ki kellene terjednie ezekre az emberekre is.
ZSPB.: Volt megkeresés vagy jelzés a szocialistáktól a Jobbik bármelyik helyi vezetője felé, hogy egyeztessenek a jelöltállításról a 106 egyéni választókerületben?
V.J.: Nemcsak hogy voltak ilyen jellegű megkeresések, amiktől mi természetesen elzárkóztunk, a volt baloldali aktivisták és a baloldali értelmiség tagjai tömegesen keresik fel a Jobbikot, mert azt látják, hogy a baloldalt elárulták. Az egyetlen esély, hogy valaki leváltsa Orbán korrupt rendszerét, a Jobbik.
A baloldali értelmiség körében elindult áramlás személy szerint engem is elért: olyan emberek jelentkeztek nálam, akikről álmunkban sem gondoltuk volna, hogy egyszer felveszik velünk a kapcsolatot. Sokszor nem az áll ennek a hátterében, hogy pénzt vagy pozíciót remélnek, hanem az őszinte segítő szándék. Például beszélgettem olyan kórházigazgatóval, aki baloldali, nem akar semmit tőlünk, de becsületes magyar emberként érdeklik Magyarország problémái, rendszerszinten átlátja az egészségügy működését, így vannak olyan javaslatai, amiket szeretne megosztani. És miért ne tehetné? Nem kell egy orvostól sem megkérdezni, hogy milyen pártállású. Olyan nincs, ha mondjuk egy orvos fideszes, akkor nem vizsgáltatom meg vele magam. Inkább leülünk egy szakmai beszélgetésre, befogadjuk a véleményeket. A Jobbikon belül azt képviselem, hogy akkor tudunk egy sikeres államot építeni, akkor lesz a Jobbik minden tekintetben sikeres párt, ha modern és kooperatív.
Ha képes bárkivel leülni és szakmai egyeztetéseket folytatni, érveket befogadni. A nemzeti együttműködés rendszerét mi nem úgy képzeljük, ahogyan az mára megvalósult, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van, ami a Fidesz mottója. Aki nem áll mögéjük, azt ellenségnek tekintik és megpróbálják tönkretenni. Mi úgy képzeljük, hogy a politikánkhoz bármilyen ügyben, bármikor lehet csatlakozni, mert nem erőltetjük rá másokra a véleményünket, hanem az értelmes párbeszédet részesítjük előnyben. Érdemes megnézni a világ haladását. A „sharing economy” korában élünk, olyan korban, amikor a magasabb szintű kooperáció készsége határozza meg a cégek és államok sikerességét. Hogyha ezt a jó gyakorlatot a magyar viszonyokra szeretnénk adaptálni, a politikánkban meg kell honosítanunk, ezért arra törekszünk, hogy modern és kooperatív államot építsünk, amiben könnyű működni.
ZSPB.: Ez jól hangzik, de az előbb úgy fogalmazott, amikor a megkeresésekről kérdeztem, hogy „természetesen elzárkóztunk”. Akkor leülnek beszélgetni vagy sem?
V.J.: Úgy kell elképzelni, hogy amikor egy helyi választókerületi elnökünk vagy képviselőjelöltünk sajtótájékoztatója után odamegy az egyébként teljesen széthullott baloldal egyik képviselője és azt mondja, hogy: „Jó lenne, ha ebben meg abban meg tudnánk egyezni”, akkor az ilyen politikai alkuktól kategorikusan elzárkózunk, ezekbe nem szoktunk belemenni. Elmondjuk viszont, hogy a saját politikánkat szeretnénk folytatni, így szóba se jöhet, hogy a korrumpálódott és bukott baloldallal bármilyen szinten együttműködjünk vagy összefogjunk.
Ami még fontos, hogy ha valaki belülről ismeri a parlament működését, akkor általában azt látja, hogy egy destruktív logika szerint működtetik. Sajnos ez immár hagyománynak mondható, mert ilyen volt az MSZP alatt, most pedig a Fidesz alatt is. Lesöprik a jó ötleteket csak azért, hogy ne menjen át, amit az ellenzék szeretne. Megpróbálnak kigúnyolni és nevetségessé tenni. Ostoba válaszokkal gáncsolnak, elviszik egy rettenetesen alpári politizálás felé a magyar közéletet, és ami a legrosszabb, hogy az ifjú fideszeseket, a Fidelitas tagjait is arra kondicionálják, hogy ilyenek legyenek. Nekik Lázár János, Habony Árpád és Rogán Antal a példaképük, olyanná szeretnének válni, mint ők, ugyanazokat a magatartási mintákat veszik át.
Mi viszont ha azt tapasztaljuk – és volt ilyen az Ifjúsági Tagozatukban –, hogy valaki el van szállva, nem találja a helyét a palettán, továbbá tiszteletlenül viselkedik, és itt most nem részegeskedésre vagy drogozásra gondolok, hanem arra, hogy durván beszél másokkal, vagy úgy gondolja, uralkodhat felettük, mert egy város képviselője, az ilyen fiatalembernek eltörjük a politikai karrierjét.
Például az Ifjúsági Tagozatunk táborában külön előadást tartottam arról, hogy ha valakinek a viselkedése nem emberközeli, mert képviselőként uralkodni akar másokon, akkor először felszólítjuk, hogy hagyja abba, ha pedig nem változik meg rövid időn belül az attitűdje, akkor eltörtjük a karrierjét még azon az áron is, hogy minket veszteség ér, mert eggyel kevesebb képviselőnk lesz az adott önkormányzatban. Nem azért mondom, mert ő a főnököm, de Vona Gábor viselkedése emberközeli. A Fideszben viszont sokszor látni, hogy hölgy munkatársak előtt a képviselőik bemennek az ajtón. Nálunk ilyesmi sincs.
ZSPB.: Az imént azt mondta, hogy ha valaki építő jellegű vagy pozitív dolgot szeretne csinálni és benyújt egy törvényjavaslatot, akkor leszavazzák és kigúnyolják. De nem csak ez szokott történni. Rengeteg ellenzéki képviselőtől hallom, hogy miután leszavazták az indítványát, kicsit átírják, majd benyújtják a sajátjukként és elfogadják.
V.J.: Ez pontosan így van. A mi hozzáállásunk ezzel szemben az, hogy ha egy képviselőtársunk – legyen a szocialista vagy más párt tagja – tesz egy jó javaslatot, akkor nem esik nehezünkre beállni mögé. Ilyenkor a politikai támadásokat is bevállaljuk, nem törődünk azzal, hogy ránk akarják sütni, hogy a Jobbik összefogott a szocialistákkal. Következetesen azt képviseltünk, hogy ha egy javaslat az ország érdekeit szolgálja, akkor pártérdekeken felülemelkedve támogatjuk. A néppárti iránynak ez az egyik alapeleme, amit 2010 óta képviselünk.
ZSPB.: Tegyük fel, a Jobbik nyer jövőre, de a parlamentben nem szerez kormányzóképes többséget. Kényszerhelyzetben kivel hajlandók együttműködni koalíciós partnerként?
V.J.: Jelenleg nem látok ilyen politikai erőt. Amennyiben nem tudunk olyan többséget szerezni, ami a stabil kormányzáshoz szükséges, akkor rövid időn belül új választások kiírására lesz szükség, mert mi önállóan akarunk kormányt alakítani. Nem fogunk olyan helyzetbe kerülni, hogy kisebbségből próbáljuk meg a dolgot, mert az ilyen elképzelések rendszerint elég gyorsan kudarcot vallanak. Új választások esetén pedig az lesz a tendencia, hogy vezető politikai erők a Jobbik mögé fognak beállni. Ettől a forgatókönyvtől egyébként nem tartok, mert az elmúlt időben helyi szinten is bebizonyosodott, hogy az emberek – főleg a baloldali szavazók – átszavaznak arra, akit esélyesnek tartanak a kormány leváltására. 2018-ban ugyanezzel a dilemmával szembesülnek majd sokan. Ha le akarják váltani a Fideszt, akkor a Jobbikra kell szavazniuk. A kormányváltást akarók huzamosabb ideje többségben vannak, a Fidesz rendszere amortizálódik. Ez a tendencia a 2010-es és 2014-es eredményeiket összehasonlítva is látszott, azóta pedig egyre csak erősödött.
ZSPB.: Akkor nézzük a másik forgatókönyvet is. Kifejtené röviden, melyek lennének azok az intézkedések, amelyeket kormányra kerülésük után azonnal meglépnének például az oktatás színvonalának javítása érdekében?
V.J.: A választási programunkban részletesen foglalkozunk ezzel. Teljes csomaggal készülünk a kormányzásra, most már csak a finomhangolás és a megfelelő formába öntés folyik. A legfontosabb, hogy végre legyen 21. századi az oktatás. A nyugatról elindult trendek meghonosítására gondolok itt, például az e-learning, az online tanulási formák kiszélesítésére. Már most is vannak nagyon jó fejlesztések, olyan portálok, ahol a tananyagot interaktív feladatok segítségével lehet elsajátítani és begyakorolni.
Manapság teljesen felesleges, hogy a gyerekek 6-7 kilós iskolatáska alatt szakadjanak meg, hiszen már minden elérhető mobileszközökről. Az interaktív táblák szintén jól segítik a tanulást. Be lehet építeni kontrollmechanizmusokat, sőt a szülők számára is össze lehet állítani olyan anyagokat, amelyek felkészítik őket, hogy maguk segítsenek a gyereküknek megtanulni mondjuk a matekot. A másik, amit el akarunk érni, hogy szűnjenek meg a magyar oktatási rendszerben a kasztok.
Azt látjuk, hogy ha a szülők egy bizonyos társadalmi osztályhoz tartoznak, akkor a gyereknek jelenleg nem sok esélye van kitörni abból a rétegből. A PISA-felmérések is rámutatnak, hogy a magyar társadalom erősen „rendi”, azaz nagy az esélyegyenlőtlenség. Ez annak is a következménye, hogy bár ingyenesnek mondják, mégis sokszor fizetni kell érte, nem is keveset. Ha kiművelt emberfők sokaságát akarjuk képezni, hogy fel tudjunk építeni egy tudásalapú társadalmat, akkor az oktatás mindennek a kulcsa, mert a magasabb gazdasági teljesítmény alapja is. Ebbe kell a legtöbbet invesztálni. Megemlíteném még, hogy a veszélyeztetett gyermekek részére bentlakásos iskolákat hoznánk létre, hogy a nyomor és a bűnözés ne termelődhessen újra egyes társadalmi rétegekben. A jelenlegi negatív trendet meg kell törni. Ha másképpen nem megy, akkor a megélhetési gyermekszülést folytató, a gyermekeiket veszélyeztetettségben tartó szülőktől el kell venni a gyerekeket, majd a bentlakásos iskolákban megismertetni velük a normális élet feltételeit. Erre sok pénzt szánnánk mindannyiunk érdekében.
ZSPB.: Simicska Lajos a múlt héten úgy döntött, hogy saját plakáthelyein a jövőben nem akar politikai hirdetéseket látni. Összefoglalná, hol tart jelenleg a plakátháború? Mihez kezd most a pártja azon kívül, hogy bíróságra megy és pereket indít?
V.J.: Amikor elemeztük, hogy milyen lehetőségeink vannak a választók elérésére, az jött ki, hogy a legköltséghatékonyabb az internet használata. A második helyen a plakátpiac állt, ahol még nem volt olyan elképesztő a kormányzati túlsúly. A média többi szegmensében, főleg az elektronikus hírközlésben, nyomasztó a kormánypropaganda aránya. Ezért kezdtük a pártunk erőforrásait az óriásplakátok kihelyezésére fordítani. Tudjuk, mi volt a Fidesz válasza. Az Alaptörvényt megsértve olyan jogszabályt módosított egyszerű többséggel, amikhez kétharmadra lett volna szükség. Ezzel megakadályozta, hogy piaci feltételekkel jussunk plakáthelyekhez. Ekkor jutottunk arra az elhatározásra, hogy ha így nem tudunk többé óriásplakátokat vásárolni, akkor veszünk magunknak saját hirdetőfelületet. Úgy számoltuk, hogy hosszú távon ez sokkal olcsóbb lesz. És mivel a Jobbik plakátkampánya elsöprő sikert aratott, az volt a tervünk, hogy folytatni fogjuk. Megjegyzem, a plakátok látványtervét én magam dolgoztam ki, csak az eredeti szlogenjeim helyett a végső változat más lett, ami nem is baj, mert jobbak lettek így a feliratok. Tehát a Simicska Lajosnak tulajdonított ötlet valójában tőlem származik.
ZSPB.: Elárulja, mik voltak az Ön szlogenjei?
V.J.: Nem, mert lehet, hogy még fel fogjuk használni őket a választási kampányunk során.
ZSPB.: Kérdés, hogy miként és meddig? Mert amit a Kőműves Kelemen című erdélyi népballada Déva várának mondabeli épüléséről ír, az a Jobbik plakátjaira is vonatkozik: „Amit raktak délig, leomlott estére, / Amit estig raktak, leomlott reggelre”.
V.J.: Most ott tartunk, hogy a kormányhivatalok a saját hirdetési helyeinkről elkezdték eltávolítani a saját plakátjainkat, pedig a Jobbik neve is rá van írva azokra, hogy egyértelmű legyen a jogi helyzet. A jogi osztályunk pedig írásban is jelezte a kormányhivatalok felé, mely plakáthelyek képezik a pártunk tulajdonát. Az összes megkérdezett jogász egybehangzó véleménye szerint ezekről a helyekről nem lehet jogszerűen eltávolítani a hirdetéseinket. A diktatórikus hatalomgyakorlás jele, hogy a kormányhivatalok arra utasítják a helyi rendőrségeket, hogy a törvényellenes akcióikhoz nyújtsanak segítséget. A jelenlegi diktatúra felhasználja az állam erőszakszervezeteit a saját politikai céljaira ahelyett, hogy ezek a szervek a közbiztonság fenntartásával foglalkoznának. Ennek a tendenciának az ellensúlyozása érdekében indítottuk el a megfosztási eljárást Áder János ellen, aki köztársasági elnökhöz méltatlan módon jogellenes törvényalkotási folyamathoz nyújtott segítséget. Jól tudjuk, hogy ez az eljárás nem fog lefolyni, hiszen kétharmados többség kellene hozzá, a lépés mégis szimbolikus értékű. Másrészt elindítottuk a megfelelő jogi eljárásokat a plakátjaink eltávolítása miatt, így a kormányhivatalok olyan perekre számíthatnak, amiket minden valószínűség szerint el fognak veszíteni. Ugyanakkor a Fidesz ezzel a húzásával hónapokat nyer, ha letakarva tudja tartani a felületeket. Mindeközben a Jobbik a nyilvánosság összes fórumát felhasználja arra, hogy nyomást gyakoroljon a kormányhivatalokra ennek a helyzetnek a megváltoztatása érdekében. Az mégsem állapot, hogy latin-amerikai diktatúrák módszereit használhatja a mai Magyarországon a Fidesz.
ZSPB.: Beszéljünk Simicskáról: mi a véleménye a nagyvállalkozóról és az elmúlt 20 évben betöltött politikai szerepéről? Illetve mit gondol arról az akciójáról, hogy saját plakáthelyeire felfestette a véleményét Orbán Viktorról, amit a G-nap óta mindenki ismer?
V.J.: Orbán Viktorral együtt indult még az 1980-as években, ugyanabból a baráti társaságból, de mostanra ez az ember – vélhetően őszintén – megbánta mindazt, amit tett az országgal, illetve érzi ebben a saját felelősségét. A nyilatkozataiból következtetek erre. A G-nap után arra jutottam, hogy Simicska Lajos gyűlölt oligarchából szabadságharcossá pozicionálja át magát, egy olyan emberré, aki küzd az Orbán-rendszer ellen. Jelenleg is azt láthatjuk, hogy következetesen ezt teszi a maga eszközeivel. A mostani akcióját úgy minősíteném, hogy az év trollkodása. Ügyes lépés, mert rávilágít arra, hogy miközben őt igazoltatják a saját plakáthelyein lévő üres felületek „megrongálásának gyanúja” miatt, a Fidesz által koordinált aktivisták tömegesen teszik tönkre az ellenzék plakátjait, és senki a kisujját sem mozdítja. Ettől függetlenül leszögezném, hogy Simicska Lajos múltja olyan, amilyen, és számunkra ezzel az akcióval egy cseppet sem lett vonzóbb.
ZSPB.: Még mindig Simicska. Amikor tavaly azt nyilatkozta, hogy „minden szimpátiám a Jobbiké”, azonnal elkezdődtek a találgatások. Egyeztettek vele, találkoztak vele?
V.J.: Én személy szerint, illetve Vona Gábor is összesen kétszer találkoztunk vele, és arról sem tudok, hogy más beszélt volna vele rajtunk kívül. Mindkét esetben több száz újságíró jelenlétében történt a dolog, a Magyar Nemzet Szalon című rendezvény keretében, ahol ő is megjelent. Ott röviden elbeszélgettünk olyasmikről, hogy mi volt az Orbán Viktorral történt szakítása háttere, illetve hogy Orbán Viktor milyen módon próbálja irányítani az országot. Ez egy igen rövid beszélgetés volt, ami az előadások közötti szünetekben folyt. Így nem vagyunk tisztában azzal, hogy ő hol él vagy mit csinál. Ahogyan említettem, a G-nap ellenére és után sem változott a véleményünk róla. Annak viszont örülök, hogy ő megváltoztatta a véleményét Orbán Viktorról.
ZSPB.: Mit gondolnak Paks2-ről, Putyin és Oroszország erősödő befolyásáról? Önök szerint reális veszély, hogy beavatkoznak a jövő évi választásokba?
V.J.: A közelmúltban volt arra példa, hogy bár az euroatlanti érdekszférához és szövetségi rendszerhez tartozik Magyarország, egy Yandex nevű orosz cég informatikai kódját építették be olyan helyre, ahol annak semmi keresnivalója nem lett volna. Ez a súlyos nemzetbiztonsági kockázat óriási szakmai hiba volt, amiért fejeknek kellett volna hullania egy normális országban. Magyarország sajnos egy következmények nélküli ország, ahol nem ez történik. Az atomerőmű létjogosultságával kapcsolatban komoly szakmai viták dúlnak. Biztosan senki nem tudja előre, hogy mondjuk 20-30 év múlva mennyibe kerülne az áram Magyarországon. Most nem a pártom álláspontját mondom, hanem a sajátomat. Alapvetően azért vagyok az atomenergia mellett, mert az elektromobilitás, elsősorban az elektromos közlekedés rohanásszerű fejlődése oly mértékben megnöveli majd az áramigényeinket, amit valamiből fedezni kell. A MAVIR (Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt.) adatai alapján a nyári csúcsidőszakban, amikor a klímák mennek, az ország áramfelhasználásnak több mint felét külföldről szerezzük be, ugyanis a magyar erőműpark lelakott és elavult, nem kis részben a rosszul végrehajtott rezsicsökkentés következtében. A hagyományos építésű erőművek befektetői nem hajlandóak hazánkban új kapacitásokat létrehozni, mert a magyar jogi környezet számukra a büntetéssel egyenlőek. Ez tartós problémát okoz, mert az ellátásbiztonság szempontjából óriási kitettséget jelent, ha kénytelenek vagyunk külföldről vásárolni az áramot. Mert mi lesz akkor, ha nem adnak? Vagy azért, mert a saját kapacitásaikra fordítják, vagy mert szimplán így döntenek. Ezt a kockázatot nem lehet vállalni, ezért vagyok az atom mellett. Tartós használat esetén az atomerőmű nagyon olcsón tud áramot termelni.
Másfelől – és ez már a pártom álláspontja meg az enyém is – jó szívvel nem tudjuk támogatni az említett atomerőmű felépítését, hiszen gyakorlatilag minden adatot elzártak a nyilvánosság elől. Az ellenzéknek semmiféle lehetősége sincs a magyar gazdaság legnagyobb befektetését és megrendelését bármilyen módon vizsgálni. Nincs sem ellenzéki, sem pedig társadalmi kontroll az atomerőműnél, így a költéseket nem lehet monitorozni. A kormány a pénzek áramlásával kapcsolatos összes információt elzárja a közvélemény elől. Még nemzetbiztonsági átvilágítással rendelkező parlamenti képviselők számára sem teszik lehetővé a pénzügyi folyamatok ellenőrzését. Ilyen körülmények között nem lehet jó szívvel támogatni az atomerőmű felépítését. Ugyanakkor a megújuló energiák terén számos kiaknázatlan lehetőségünk van, például a Drávára is lehetne folyami erőműveket építeni, hiszen nagy a vízhozama és az esése, ahol a vízenergiának lehetne szerepe. Ezt nem lépte meg a kormány. A rezsicsökkentésnek annyi volt az eredménye, hogy az energetikai szektorban tartósan megszűnt a beruházás, új kapacitások nem épülnek, egyre inkább lerohad az erőműpark. A rezsicsökkentés utáni másfél éven belül négy magyar erőmű zárt be.
ZSPB.: Ha jól értem, a 30 évre titkosított szerződések miatt az ellenzéki parlamenti képviselők ugyanannyit tudnak, mint a vidéki Marika néni, azaz semmit.
V.J.: Jól látja, semmit. A kormányzati titkolózás őrült szintet ért el. Feltettem egyszer egy írásbeli kérdést arra vonatkozóan, hogy a paksi atomerőmű jelenleg mennyiért termel áramot. Akkor ezt még nem hozták nyilvánosságra, csak körülbelüli számokat. Bizonyos megtérülési számítások elvégzéséhez lett volna szükségem erre. A kormány azzal dobta vissza a kérést, hogy ez államtitok, így nem árulhatják el. Röviddel később a sajtóban mégiscsak megjelentek az adatok. Különben annyira kíváncsi voltam az erőmű bővítésének körülményeire, hogy elmentem Paksra, ahol beszéltem Tóth Csillával, az erőmű műszaki bővítéséért felelős mérnöknővel. Arról kérdeztem, hogy amikor a Magyar Villamosművek meghirdette a hazai beszállítók felé az integrátori programját, kik jelentkeztek, illetve hogy milyen ipari kapacitás van Magyarországon, ami garantálja, hogy valóban 40% lesz a magyar beszállítói hozzáadott érték. Különösen bosszantó, hogy – mint a kormányzati politika más területein – ebben a kérdésben sem látható a tisztességes szakpolitikai munka. Gyakorlatilag nincsenek jelen magyar cégek, a betonon kívül az atomerőműbe jelenleg a hazai ipar szinte nem tud mást szállítani. Egy-két reményteli kezdeményezés van, amelyek viszont nagyságrendjüket tekintve elenyészőek. Ott van például a Ganz Holding, az atomerőművi átrakó berendezésekre specializálódott egyik orosz–magyar leányvállalat. Ez jó, de jelenleg a 40% töredéke jön csak össze az erőforrásokból. Tudatos iparfejlesztési politikára lenne szükség, amit a kormány azért nem folytat, mert a könnyen ellopható pénzre koncentrálnak, a szakpolitikára pedig nincs idő. Azok, akik világéletükben politikusok voltak, nem értenek ezekhez a fejlesztésekhez, sem a gazdaság élénkítéséhez, hiszen nem próbálták ki magukat az üzleti szférában.
ZSPB.: Röviden beszéljünk a béruniós aláírásgyűjtésükről. Milyen végeredménnyel lennének elégedettek?
V.J.: Fél évünk van arra, hogy egymillió aláírást összegyűjtsünk hét európai uniós tagállamból. Mi ezt a tervet már túl is teljesítettük, hiszen tíz országban kezdődött el végül az akció. Jól haladunk a jelenlegi számok alapján.
ZSPB.: Hol járnak? Gondolom, úgyse mondja meg...
V.J.: A cél az egymillió, hogy az európai népi kezdeményezés sikeres legyen. Ez is van olyan fontos kérdés, mint a Brexit. Komoly törésvonal jön létre, ha a Kelet- és Nyugat-Európa közötti óriási bérszakadékot nem tudjuk fölszámolni. A kelet-európai országok demográfiai trendjei kétségbeejtőek: egyre többen vándorolnak ki, közben egyre kevesebb gyerek születik, ez pedig tartósan vissza fogja venni a nyugati országok gazdaságát is, hiszen a jó minőségű és megfelelő számú munkaerő-utánpótlás elsősorban innen érkezne. Mi azonban azt szeretnénk, ha minden magyar ember itt maradhatna, mert normális kereset és életfeltételek mellett itthon is boldogulna.
A béruniós kezdeményezés nem azt célozza, amiről a Fidesz beszél, hogy holnap a német munkások bérével megegyező fizetések legyenek. Nem bedönteni akarjuk a magyar gazdaságot, hanem az alapjait megerősíteni. A kezdeményezésünk arról szól, hogy kitaláljuk, hogyan süssünk nagyobb tortát. Most a torta zsugorodik, miközben egyre hevesebbek a viták, hogy ki mekkora szeletet akar az egyre kisebb tortából kihasítani. Ezt a vitát – ami főleg az adópolitikát érinti – túlhaladtuk, most inkább arról szeretnénk beszélni, hogyan készítsünk nagyobb tortát, hogyan tudjuk tartósan növelni az ország gazdasági teljesítményét, és milyen alapfeltételeket kell az államnak biztosítania ehhez. Fejlett, modern, gyakorlatorientált oktatásra van szükség, olyan szakpolitikára, ami képes befogadni új elképzeléseket, partner a gazdaság élénkítésében, nem pedig diktálni próbál.
ZSPB.: Egy tavaly júniusi interjújában Vona Gábor azt ígérte, hogy ha nem a Jobbik nyeri jövőre a választást, lemond az elnöki posztról. Mit gondol erről az ígéretről? Áll még?
V.J.: Óriási hibának tartanám. Vona Gábor rendkívül tapasztalt és tehetséges politikus, aki egy friss egyetemi mozgalom megalakulásától fogva ott volt a sorainkban, segített a Jobbikot parlamenti párttá tenni, majd végigvitte a néppárti fordulatot. Váltópárttá nőttük ki magunkat a vezetésével. Az ellenzéki politizálás nem jelent kihívást számunkra, kormányzati szerepre készülünk becsületesen és tisztességesen, ezért bárki beállhat mögénk. Más forgatókönyv nem is létezik számunkra.
ZSPB.: Minden párt győzni akar. Pár hónap múlva meglátjuk, mi fog ebből megvalósulni.
V.J.: Biztosan meg fogjuk látni.